LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt esztendő nyarán, június 14-én fogalmaztam ezt a kérdést, de egyetlen állító mondatát nem kell megváltoztatnom, legfeljebb a települések nevét kell felcserélni, hiszen az, ami történik ebben az országban, immár folyamatos, és ennek lényege, hogy a települési önkormányzatok elsősorban pénzügyi gondjaikra hivatkozva nyúlnak az iskolabezárások vagy az iskolabezárásokat leplező iskola-összevonások eszközéhez.

Az iskolabezárások indoka, azaz a csökkenő állami támogatás vádja a felelős minisztérium dokumentációs anyaga szerint egyszerűen nem igaz. 1995-ben az önkormányzati közoktatásban az állami költségvetés részvállalása 50,5 százalék volt, '98-ban már 65,7 százalék és ez ebben az esztendőben is tovább növekedett. Az adatsor arra utal, hogy a mai iskolarombolási folyamat - ami a kistelepüléseken a falurombolás hatásával egyenértékű - okai inkább tudati, a jövő nemzedéke iránti ellenséges érzületből, vagy pedig egyszerűen helyi harácsolásból fakadnak, mint az iskolák fenntartásának anyagi gondjaiból. És számomra az a döbbenetes ma is és akkor is, hogy az alkotmányosság és a törvényes rend terén a helységükben esküjük szerint példamutatásra kötelezett önkormányzati képviselők és polgármesterek rúghatják fel a törvényességet.

Mit tesz az Oktatási Minisztérium mint felügyeleti szerv a törvényeket megsértő iskolabezárások megfékezése érdekében? Hiszen bármit is teszünk, miniszter úr, de ez végül is a tárca, a parlament felelőssége elsősorban, ez mindenki számára egyértelmű.

Várom a miniszter úr válaszait.