DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Igen tisztelt képviselő Asszony! Az interpellációja egy valós kérdést vet fel, és mindazt az ellentmondást tartalmazza, amely kialakult a gyógyszertárak privatizációja kapcsán.
Kétségtelenül a '94. évi LIV. törvény az, amely kimondta a közforgalmi gyógyszertáraknak azt a korlátozását, hogy gazdasági társaság nem működtethet gyógyszertárat, kivéve a betéti társaságot, amelynek beltagja személyi jogot elnyert gyógyszerész. Ez volt az alaphelyzet. A kérdéskör exponálásakor abban is igaza van a képviselő asszonynak, hogy elmarasztalja a Népjóléti Minisztériumot amiatt, hogy '96 és '98 között új létesítésűnek nyilvánította ezen gyógyszertárakat. Ez az az ellentmondás, amit nem könnyű feloldani. Egyébként a gyógyszertörvény 15. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy közforgalmú gyógyszertárat létesíteni, illetve működtetni csak a miniszter által engedélyezett személyi jog alapján lehet. A személyi jogot a miniszter új közforgalmú gyógyszertár létesítéséhez megszűnt személyi jog helyébe, valamint az idézett törvény 44. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott esetekben engedélyezhet.
A törvény kimondta azt is, hogy a személyi jog, ha a törvény másként nem rendelkezik, csak országos pályázat alapján, a kamara véleményének beszerzése után engedélyezhető. Speciális szabályként azonban a törvény országos pályázat kiírása nélkül is lehetővé tette a miniszternek személyi jog kiadását abban az esetben - és ezzel lehetett élni -, ha a gyógyszerész új közforgalmú gyógyszertár létesítésére tekintettel kérte, valamint ugyancsak országos pályázat kiírása nélkül engedélyezhető volt a személyi jog, ha a törvény hatálybalépése előtt már magángyakorlatot folytatott és gyógyszertárat működtetett a gyógyszerész. Illetve volt még egy oldalág: ha a törvény hatálybalépésekor működő önkormányzati tulajdonú gyógyszertár privatizálására tekintettel kérték.
(15.50)
Tehát ezek voltak azok a joghelyek, amelyek alapján a döntést meg lehetett hozni. Az interpellációban felvetett esetekben a jogellenes működtetést felváltó legális gyógyszertár-működtetés és a folyamatos gyógyszerellátás biztosítása volt a legfőbb szempontja a népjóléti miniszternek a döntés meghozatalakor.
Figyelemmel arra, hogy a kérdéses gyógyszertárak már nem önkormányzati tulajdonban, hanem a Westpharma Rt. tulajdonában álltak, az idézett törvény 44. §-ának (2) bekezdésében szabályozott, az önkormányzati privatizációra vonatkozó speciális szabályok jelen esetben nem voltak alkalmazhatók. A gyógyszerészek érdekképviseleti szerve, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöksége határozatot fogadott el e kérdéses ügyekben. Ezek után a kamara a személyi jog kiadásához hozzájárult.
Az interpelláció törvénytelennek ítéli az önkormányzat és a Westpharma közötti tulajdonváltást. A helyi önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvény lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok a tulajdonaikkal rendelkezzenek. Az egészségügyi tárcának sem '98-ban nem volt és jelenleg sincs legális eszköze a gyógyszerészek által alakított gazdasági társasági formákat befolyásolni. Az utolsó szakaszban elmondottak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a 180 gyógyszertár privatizálása kapcsán a Gyógyszerész Kamara törvényességi óvást jelentett be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a minisztérium ez ügyben támogatta a Gyógyszerész Kamarát.
Köszönöm és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Előző Következő