DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének két hét múlva esedékes üléséről egy napirendi pontot ismertessek önök előtt.

A magyar parlamenti delegáció tagjaként több képviselőtársammal együtt veszünk részt Strasbourgban ezen az ülésen. Az egyik napirendi pont a parlament szerepével foglalkozik a korrupció elleni küzdelemben. Úgy gondolom, ez olyan fontos téma, hogy érdemes róla beszélni itthon is, az Országgyűlés plenáris ülésén, a napirend előtti felszólalások között.

Az állam széles szerepvállalása a modern társadalmak bonyolult feltételei között elkerülhetetlennek mondható. Ez a szerepvállalás pedig a közcélú kiadások tömegére a költségvetési milliárdok százait és ezreit teszi szükségessé. Az államot és az önkormányzatokat mozgató közigazgatási apparátus és a vezető politikusrétegek elszigetelése a magánérdekektől ilyen körülmények között a korrupció megakadályozásának elsőrendű eszköze. Az Európa tanácsi ajánlástervezet, amelyet Strasbourgban két hét múlva megvitatunk - és ha elfogadunk, ez az itthoni törvényhozásunk kapcsán is majd követelményeket jelent -, a korrupcióellenes küzdelmet a parlamentek szerepe szempontjából járja körül.

Az ajánlás abból indul ki, hogy a parlament minden demokratikus országban a közfigyelem középpontjában van, és ha vele kapcsolatban korrupciós jelenségek válnak ismertté egy országban, akkor ez az egész társadalom korrupciós átitatottságára kihat, és ezen keresztül a szervezett bűnözés arányait is növeli.

A parlamentek vagy egyes részei korrumpálódását legközvetlenebbül két úton keresztül lehet megfigyelni, és így elsősorban e két út elzárására kell törekedni. Az egyik területet a pártfinanszírozás és a választási kampányfinanszírozás jelenti, a másikat a képviselői összeférhetetlenség szabályozása.

A hazai szabályozást szem elé kapva az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről azt láthatjuk, legalábbis a szabályozás szintjén, hogy a fontosabb összeférhetetlenségek, amelyek a képviselők korrumpálódását okozhatnák, nagyjából ki vannak szűrve. Bár azon lehet vitatkozni, hogy az önkormányzati vezető posztok, ezen belül elsősorban a polgármesteri poszt összeférhetősége a parlamenti képviselőséggel, mennyiben változtatja át tendenciaszerűen lobbiparlamentté a mi Országgyűlésünket, de ezt a szűkebben vett korrupcióba amúgy sem szokás belevenni.

E problémakör egyik oldala az önkormányzati képviselők közpénzen működő gazdasági társaságok vezető pozíciójába ültetése, melynek korlátozását éppen most igyekszünk elérni törvénymódosításokkal. Ennek elvégzésével komoly módon tudjuk majd biztosítani a képviselői posztok anyagi érdekektől mentesítését.

További feladatot jelenthet majd a vállalkozó képviselők belső összeférhetetlenségének kimondása bizonyos országgyűlési feladatok ellátásával. Ugyanis míg általános összeférhetetlenséget nem lenne célszerű kimondani a vállalkozók és a képviselői poszt között, de olyan országgyűlési feladatokat, amelyek közvetlenül érintkeznek a vállalkozói versennyel, talán célszerű lenne összeférhetetlenné tenni e képviselői kör számára egy házszabályi rendelkezéssel.

A pártfinanszírozás szabályozása terén is lesz majd lényegesebb tennivaló, ha az Európa Tanács elfogadja az említett ajánlást. Ugyanis már a kérdés napirendre tűzése sem független az e téren az utóbbi időben felbukkant korrupciós botrányoktól, utalok itt a Németországban most zajló botrányra. Nálunk a magánadományok lehetősége és a választási kampányidőszak abnormális elhúzódása miatti óriási kampányköltség az egyes pártoknál csak nagyon nehezen teszik elkerülhetővé az egyes pártok belekeveredését a korrupciós ügyekbe. A magánadományokra utalt pártok ugyanis kiszolgáltatottá válhatnak a titkos magánadományozó felé. Ezek a kérdések azonban, lévén kétharmadosak, csak hatpárti egyeztetéssel kezelhetők. Így például csökkenteni kellene a hosszú kampányidőt, mert ez okozza a sok száz milliós kampányköltségvetéseket, ám a kopogtatócédulák rendszere miatt ez csak nehezen valósítható meg.

Ugyanígy a választási kampányfinanszírozás költségei fölött erősíteni kellene a kontrollt és a szankciót is, mert ezt ma csak látszatszabályozásnak lehet tekinteni. Azt hiszem, felmerülne, és nyilván hatpárti egyeztetésen lehetne majd erre kitérni: a pártkasszákba folyó magánadományok teljes eltiltásának kimondása is és az állami finanszírozás kizárólagossá tétele ezen a téren. Be kell látnunk, hogy önzetlen magánadomány fő szabály szerint nincs, és a később benyújtott számlák sokkal többe kerülnek a társadalomnak, mint a közvetlen állami pártfinanszírozás.

Az Európa Tanács két hét múlva következő ülése e kérdésekről jó alkalmat nyújthat arra, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) hazai közvéleményben is vita bontakozzon ki ezekről a kérdésekről.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)