POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Napirend előtt a kis iskolák védelmében, de úgy is fogalmazhatnék, hogy az egész oktatásügy érdekében szólalt fel. Megtiszteltetésnek tekintem ezt az Oktatási Minisztérium és a kormány nevében; megerősítésnek is, hiszen azokat a célokat támogatta, erősítette, amelyek nemcsak a kormányprogramban, hanem a kormány eddigi működésében is jól láthatóak, jól érzékelhetőek. Tíz éve tartják fenn az önkormányzatok a magyar iskolákat, óvodákat, kollégiumokat. Tíz év számos tapasztalattal szolgál, jóval, rosszal egyaránt.

Ha azonban nemcsak a konkrét, mégoly riasztó példából indulunk ki, hanem az egész rendszert látjuk magunk előtt, akkor a magam részéről le kívánom szögezni, hogy az önkormányzatok jó, gondos gazdái voltak az oktatási intézményeknek - óvodáknak, iskoláknak -, ha egybevetjük más fenntartókkal, akkor erejüknek megfelelően, sőt erejükön túl is áldoztak ezekre az intézményekre, nem az intézmények, hanem a gyerekek, az ott élő polgárok érdekében.

Az a cél, amit képviselő úr megfogalmazott, találkozik az én meggyőződésemmel és a kormány politikájával is. Abból indulunk ki, hogy az oktatás esélyteremtő ágazat, a társadalmi mobilitás legfontosabb intézménye, a kulturális folyamatosság intézménye, amelyik arra is hivatott, hogy kulturálisan egyben tartsa ezt az országot, ezt a hazát. Éppen ezért döntöttünk úgy egy évvel ezelőtt közösen ebben a Házban, hogy megváltoztatjuk a finanszírozás arányait, növeljük azt a hányadot, amit a központi költségvetés minden iskolába, óvodába eljuttat, csökkentve így a települések terheit. Ebben az évben, 2000-ben 22 százalékkal nőtt az óvodák, iskolák, kollégiumok normatív támogatása. Abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy nemcsak a módos polgárok gyerekeinek, a gazdagabb városok szülötteinek van joguk jó, színvonalas oktatásra, hanem a kistelepüléseken lakóknak, a szegényebb, gazdaságilag depressziós övezetben élőknek is.

Három területet emeltünk ki még ezen kívül is: a kis falvakban, az 1100 főnél kisebb településeken dolgozó iskolákat - ezer ilyen település van Magyarországon a 3200 közül -, itt kiegészítő támogatást adunk, amelynek az összege a normatíván felül 46 ezer forint, és ez nagy átlagban elegendő arra, hogy ne terhelje az óvoda, iskola alsó tagozatának fenntartása a helyi közösséget, ne legyen függvénye az óvoda, iskola léte annak, hogy vajon van-e adóbevétele, jövedelemtermelő forrása az adott településnek, falunak, közösségnek. A másik ilyen csoport a kollégium, amely a szó legszorosabb értelmében esélyteremtő intézmény, a harmadik csoport pedig a fogyatékos gyerekek oktatását, nevelését szolgáló intézményi kör. Könnyű belátnunk, hogy kicsi az önkormányzatok munkaerő-piaci érdekeltsége, és sokszor bizony csak becsületből tartják fenn ezeket az intézményeket. Nagyobb, kiemeltebb támogatást kell nyújtanunk ebben a körben.

 

(9.10)

 

11 882 oktatási intézmény van - óvoda, iskola, kollégium, művészeti intézmény - Magyarországon. Ezek közül sajnálatos módon a tavalyi évben - a '98-99-es tanévről van itt szó - 15 óvodát zártak be és 37 iskolát. Ha egybevetjük ezeket a számokat a 11 882 oktatási intézménnyel, akkor látjuk, hogy bármilyen fájdalmasak is ezek külön-külön, mégsem beszélhetünk lehetetlen helyzetről, felelőtlen önkormányzati magatartásról. Azt gondolom, hogy az a politika, amelyről az előbb a képviselő úr is tanúbizonyságot tett és ami a kormány meggyőződése, képes arra, hogy kezelje ezt a problémát, képes arra, hogy fenntartsák az önkormányzatok az oktatási intézményeiket a gyerekek és az ott élő családok érdekében.

Köszönöm a felszólalást, köszönöm az önök megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)