VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Általánosságban a munkajövedelmek, a bérek befolyásolják a hozzáadott érték felhasználási arányait, azt tehát, hogy egy adott gazdasági teljesítményen belül mennyi jut a béren keresztül alapvetően személyes fogyasztásra, illetőleg a profiton, valamint hosszabb távon az ennek terhére felvehető hiteleken keresztül felhalmozásra.

Nominális nagyságuk mind a költség-, mind a keresleti oldalról befolyásolja az infláció ütemét. Ezért a kormányzati törekvés a bérekkel kapcsolatban az, hogy a mai, szerencsére már dinamikus gazdasági növekedési szakaszban olyan béremelkedés, bérnövekedés valósuljon meg, amely eleget tesz az első követelménynek, azaz megtartja, vagy még inkább javítja a gazdaság versenyképességét, nagyságát tekintve pedig nem jelent önálló árfeszítő tényezőt.

E követelményeket akkor lehet kielégíteni, ha a bérek reálértéke nem nő gyorsabban, mint a termelékenység. Ez utóbbinak a mértékét mind az idén, mind a jövő évben 2-3 százalékra lehet tenni. A reálbérek növekedésének mértéke is ehhez közelálló. Figyelembe véve azt, hogy eközben a foglalkoztatásban is előrelépés történik, azaz a foglalkoztatott létszám az idén 2-3 százalékkal, és jövőre is legalább 1-2 százalékkal nő, a bérek tömegének növekedése végül is megközelíti a gazdasági növekedés 4-5 százalékos ütemét.

E számok azt mutatják, hogy a foglalkoztatásban, a bérekben mérhető fejlődés nem csekély, eléri a gazdaságilag indokolható mértéket. A bérek emelkedésének nominális mértékei, az idén 10 százalék körüli, jövőre 6-7 százalék közötti inflációval számolva - az előbbiekben mondottakkal összhangban -, a nettó béreknél az idén 12-13 százalék, jövőre 8 százalék körül lehetnek.

 

(9.40)

A bruttó átlagkereset pedig 15-16, illetve jövőre 8-9 százalékkal emelkedhet.

A kormány a saját hatáskörébe tartozó bérek esetében, illetve az érdekegyeztetés során képviselt álláspontja keretében az előbbiekben említett követelményeknek megfelelően jár el, azoktól messze eltávolodó bérköveteléseknek - az ország előrehaladását szem előtt tartva - nem áll módjában engedni.

Tisztelt Ház! Valamennyi gazdasági szereplő számára nehéz azt tudomásul venni, elhinni, hogy az infláció valóban a kormány által előre jelzett mértékben csökken. Ahhoz azonban hozzá kell szokni, ha valóban inflációcsökkenést várunk vagy akarunk elérni, hogy a bérek indexálását nem a múltbeli, hanem a reálisan várható, jövőbeli inflációval kell elvégezni. A modern piacgazdaságokban - és ma már hazánkban is - az infláció, némileg leegyszerűsítve: a fogyasztóiár-emelkedés üteme tervezhető. A jövő évre számított 6-7 százalékos éves átlagos fogyasztóiárszint-emelkedés arra épül, hogy egyrészt évek óta csökken az infláció üteme, másrészt a gazdaság fundamentumai egészségesek, az inflációs nyomás csökkenő, harmadsorban a fiskális és a monetáris politika céljai és akciói ezt alátámasztják, és végül, de nem utolsósorban, a reálbérek és a reáljövedelmek emelkedése megvalósulhat 8-9 százalékos nominális bér-, nyugdíj- és szociálisjuttatás-növekedés mellett is, mivel a gazdasági teljesítmény növekedése és a termelékenység emelkedése ezt biztosítja. Ehhez azt lehet még hozzátenni, hogy az állam a saját hatáskörében szigorúan szabályozza a hatósági árakat, és nem engedi azokat ennél a mértéknél nagyobb arányban nőni.

Az infláció csökkenésében alapvetően mindenki bízik, legfeljebb annak mértéke tekintetében térnek el a vélekedések. Itt hadd emlékeztessek csupán arra, hogy tavaly ősszel, amikor a kormányzat az idei esztendő inflációs prognózisát határozta meg, akkor is mindenki - a korábbi évekhez hasonlóan - az inflációs várakozásokat a kormányéhoz képest 2-3 százalékponttal magasabbra tette. Ehhez képest 12 év után az idei esztendőben először egy számjegyű inflációról beszélhetünk, amire 1987 óta nem volt példa, és reményeink szerint ez a 2-3 százalékpontos csökkenés jövőre is tartható lesz.

A kormány tehát a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy az inflációcsökkentés tartható legyen, a hatósági árak emelkedésénél 6 százaléknál magasabb mértéket nem tud elfogadni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ehhez még azt tegyem hozzá, hogy az ön által megfogalmazott kis- és középvállalkozói, de általában a hazai vállalkozók támogatására vonatkozó programok már szerepelnek a következő esztendei költségvetésben, és reményeink szerint mind a hiteloldalról, mind pedig az állami támogatások oldaláról egy magasabb támogatást lehet majd a következő évben ehhez biztosítani.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)