PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkímélem önöket attól, hogy a szokásos bevezetőt elmondjam, hogy hogyan ítélem meg az adótörvényt, amely a parlament elé került, hiszen tulajdonképpen ugyanazt tudnám elmondani, mint a képviselőtársaim, ami arról szólna, hogy ez nem az az adócsomag, amire számítottunk, nem a kisvállalkozásokat segíti, nem segíti elő azt, hogy az adózás könnyebb legyen, kisebb terhet jelentsen az alacsony jövedelműeknek.
Két olyan témakörrel szeretnék foglalkozni, amely a mai nap folyamán egyáltalán nem került szóba. E két témakör közül egyik sem kellemes, hiszen egyáltalán nem olyan témákról van szó, amelyek mellett igazán jól lehet érvelni, de a gyakorlatban és az életben él és működik. Az egyik ilyen témakör lenne a cigaretta adóáremelésével kapcsolatos néhány észrevétel, a másik hasonló témakör kapcsán pedig a csődeljárással kapcsolatban tennék néhány említést.
A cigarettáról, annak felhasználásáról, adótartalmáról sokat lehet beszélni. Egy biztos: a lakosság egyharmadát érinti, nehéz leszokni róla, akár a politikáról, és ráadásul egy olyan nagyságrendű adóbevételt eredményez a kormányzatnak, amely meghatározó költségvetési tétel, amitől nem lehet eltekinteni. A kormány a cigaretta 2000. évi adójának emelésekor két lehetőséget vizsgált. Az egyik az A-változat, amely kétszer 15 százalékos adóemelést javasol, valamint a B-változat, amelyik egyszer 15 százalékos adóemeléssel számol. Az egyszeri adóemelés esetén a cigaretta ára minimum a tervezett inflációt kétszeresen meghaladó mértékben növekszik, amíg az A-verzió esetén a növekedés várhatóan a tervezett inflációt háromszorosan haladja meg. Magyarországnak az EU-hoz történő mielőbbi csatlakozását szem előtt tartva, az EU 57 százalékos minimum adószintjének elérése érdekében a cigaretta ára az elkövetkezendő években a tervezett inflációt meghaladó mértékben emelkedik. Ez természetes. Ugyanakkor célszerű, hogy olyan mértékű adóemelésekre kerüljön sor, amely egyrészt optimalizálja a költségvetési adóbevételeket, másrészt lehetővé teszi a magyar dohányipar stabilitásának megőrzését és egy versenyképes magyar dohányipar csatlakozását az Európai Unióhoz.
A költségvetési bevételek inflációs hatásáról szeretnék mondani néhány gondolatot. A egyszeri 15 százalékos adóemelés érdekes módon több bevételt jelent a költségvetés számára, és alacsonyabb inflációt indukál. Az egyszeri 15 százalékos adóemeléssel a költségvetés bevételei 147 milliárd forintra emelkednek, míg a kétszeres, tehát a kétszer 15 százalékos emeléssel ez mindössze 138 milliárd forintot tesz ki az eddigi gyakorlati számok figyelembevételével. Ez egybecseng a pénzügyminisztériumi szakemberek véleményével, hasonlóképpen a dohányiparban és az egyéb szakmai területen dolgozókéval.
Teljesen egyértelmű, hogy az emelés hatására minimum 5 százalékkal csökkenne a legális piacon eladott cigaretták fogyasztása. Az 5 százalékos csökkenés jelentős nagyságrendet, több mint 10 milliárd, közel 14 milliárd forint árbevétel-kiesést jelent az adóhatóság részére, míg a 15 százalékos adóemelés 0,28 százalékkal, a kétszeri, tehát a 30 százalékos emelés pedig 0,54 százalékkal emelné a teljes fogyasztói árindexet. Tehát látjuk, hogy ez egy jelentős meghatározó az árindexen belül is. Az ilyen mértékű növekedés legnagyobb haszonélvezője teljesen egyértelműen a feketepiac lenne.
Emlékeztetni szeretném a képviselőtársaimat, hogy az 1984-85-ben végrehajtott cigaretta-adóáremelés hatására megközelítőleg 20 százalékkal csökkent a legális piacon eladott cigaretta ára. Ha ez a mértékű árnövekedés bekövetkezne, várhatóan jelentős mértékű bevételkiesés következne be adó oldalon; ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldala a feketepiac, minthogy Európában és a világon minden ilyen esetben jelentős térnyerésre tenne szert; arról már nem is szólva, hogy ebben az esetben, amikor ilyen mértékű áremelések vannak, jelentős mértékben nőne az alacsony árfekvésű, "importált" feketepiaci cigaretták fogyasztása, aminek az egészségi kihatásai rendkívül kritikusak lehetnek a jövőt illetően.
Javasolnám a kormánynak megfontolásra, hogy a jövőben, hiszen az elmúlt néhány évben e káros szokás mellett is a light-cigaretták közel öt év alatt a 8-10 százalékos fogyasztói arányról az 50 százalékot elérték, célszerű lenne, ha ez a terület valamilyen kedvezményben részesülne. Mi úgy tekintjük, hogy ha így és ebben a formában tehát a kétszer 15 százalékos emelésre kerülne sor, ez komoly gondot okozna a mezőgazdaságban is, hiszen jelen pillanatban az EU-garanciák három éven keresztül 15 ezer tonna dohánytermelést feltételeznek, erre módot és lehetőséget adnak, és ezt tudják csak preferálni az esetleges 2002-es számbavételnél. Amennyiben ez a növekedés bekövetkezik az árban és az adótartalomban, a dohányipar visszaesik, nagy valószínűséggel a foglalkoztatottak számára is kihatással lesz, akik a mezőgazdaságban nem kevesen vannak - ez körülbelül 15 ezer családot érint, valamint a 30 ezer embert, aki a dohányiparban dolgozik -, és ez nehézségeket jelent.
Mi úgy gondoljuk, hogy célszerű lenne - ezt javasoljuk -, ha az egyszeri 15 százalékos áremelésre kerülne sor. Ne kerüljön sor a második lépésre, hiszen úgy gondolom, ennek a negatív hatásait a gyakorlatból kellőképpen lehet érzékelni. Ezért is javasolnám, hogy tekintsenek vissza a négy évvel ezelőtti hasonló jellegű változtatásokra. Ezért tisztelettel kérem, és megerősíteném, hogy az Országgyűlés gondolja végig - a 15 százalék elfogadható fogyasztói árat jelentene a jövő évi inflációt tekintve is -, hogy emellett voksoljanak.
A másik ilyen témakör, amiről szeretnék szólni, a csődtörvényről és a csődeljárással kapcsolatos eljárásról szólna. A módosítás lényege az 1997. évben történt módosítás megváltoztatása, ami lényegében arról szól, hogy az államháztartás alrendszerébe tartozó követeléstulajdonost kivonná a hitelezők által kötelezően befizetendő úgynevezett regisztrációs díj, a követelés 1 százaléka - amely ezer, illetve százezer forint - megfizetése alól. Álláspontunk szerint ez a módosítás alapvetően alkotmányos problémákat vet fel, mivel a hitelezőket ily módon nem lehet megkülönböztetni, hiszen az adós céggel szemben a követelésnek a felszámolási eljárás keretében történő érvényesíthetősége azonos jogokat és kötelezettségeket ró a hitelezőkre. Ugyanakkor a felszámolási eljárás befejezését követő vagyonfelosztás során - ha erre teremtődik fedezet - az adóhatóság más hitelintézetekkel együtt, például az OEP-pel együtt, egyébként is előnyösebb kielégítési besorolást kap, amely a többi hitelező - kivéve a jelzálog-, illetve a végrehajtásijog-tulajdonosokat - számára hátrányos helyzetet teremt.
(14.40)
Megjegyzem, hogy a hatályos törvények alapján a felszámolási eljárás során bekövetkező gazdasági események adó- és járulékfizetési kötelezettségei jellemzően megfizetésre kerülnek, tehát ezek érdemi árbevételt eredményeznek az adóhatóság számára.
Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a hatályos csődtörvény szerint, melyet az APEH szakértői eltérően értelmeznek, az adóhatóságoknak és az OEP-nek külön-külön kellene megfizetni az általa bejelentett hitelezői igények regisztrációs díját; természetesen erre így, ebben a formában nem kerül sor.
Nem lehet eltekinteni attól a ténytől sem, hogy a szakminisztériumok statisztikai adatai szerint az állami hitelezők regisztrációsdíj-fizetése az összes befizetések mintegy 45-50 százalékát jelenti. Tehát ez azt jelenti, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, a csődtörvény értelmében egy felszámolásnál a szükséges 100 ezer forintos összeg nem jön össze, hanem ennek csak a fele, és az állam jelen esetben kivonja magát ezen kötelezettségvállalás alól, tehát egyensúlytalan állapotot teremt, aminek természetesen a kényszerélvezői a kicsik, a kisvállalkozások, amelyek nem képesek érdeket érvényesíteni; ráadásul az állam - ezen törvény jóváhagyása kapcsán - kivonul ebből a dologból. Teszi ezt az adóhatóság úgy, hogy mindenkor rendelkezik azzal a joggal, amely napjainkra egyértelműen kialakult Magyarországon, hogy amikor látja, hogy kritikus helyzetbe kerül egy vállalkozás, él a végrehajtási jogával, s amikor teljes egészében kiszívta a vállalatot, akkor adja át a bíróságra csődeljárásra. Ez ma a gyakorlat és ez eszerint működik.
Tehát esély sincs arra a jövőt illetően, hogy a kisvállalkozók, tehát a "kishitelezők" az érdekeiket érvényesítsék, és egyáltalán érdekük fűződjön ahhoz, hogy a regisztrációs díjat befizessék, hiszen feleannyi regisztrációs díj kerül befizetésre, és még annyira se fognak részesedni, mint ez idáig. De ennek több ilyen jellegű jogi buktatója is van.
A következő komoly, súlyos gond ezzel kapcsolatosan, hogy a felszámolókat kijelöli. Ebben az esetben, mivel a felszámolónak esélye sincs arra, hogy a rá rótt kötelezettségeknek megfeleljen a különböző cégbírósági és adóeljárások során, ezért kényszerből történnek ezek a végrehajtások, nem éri meg a felszámolónak, s emiatt a felszámolók be fogják adni az üzletet, és tovább fognak húzódni a felszámolások. Ez azt jelenti, hogy legalább két-három évvel elhúzódhatnak az ilyen jellegű felszámolások.
Összegezve: nem értjük, hogy mit old meg ez a módosítás. Tehát ha az állam kivonul a fedezésből - holott neki legalább annyi köze van hozzá, mint a többi hitelezőnek -, a regisztrációs díjat nem fogja a jövőben fizetni, nem teremtődnek meg a csődeljárás során a felszámolás lehetőségei. Tehát több mint 50 százalékkal csökken a kishitelezők, jelen esetben azon kisvállalkozók lehetősége, akikről a mai napon a későbbiek folyamán még tárgyalni fogunk. Tehát senkinek nem jó ez a dolog, sújt mindenkit: sújtja a felszámolót, mindenkit sújt - érthetetlen, hogy kinek jó ez -, és tovább húzódnak a felszámolások.
Tisztelettel kérem, hogy ebben a törvénymódosításban, adómódosításban erre ne kerüljön sor, mert nagy valószínűséggel prognosztizálható, hogy ilyen negatív hatásai lesznek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.).