DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hétfőn egy másik törvényjavaslat vitájában utaltam arra, hogy fontos törvényjavaslatok tárgyalását kezdte meg ezen a héten az Országgyűlés. A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról, a közúti közlekedési nyilvántartásról, a szervezett bűnözés, valamint az ezzel összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról, valamint a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokét. Jelen előterjesztés tehát utolsóként e sorba illeszkedik.
Akkor is kiemeltem: közös e javaslatokban, hogy nagyon fontos célt, fontos állami feladatok végrehajtását kívánják szolgálni, ugyanakkor érzékeny területeket érintenek, alapvető állampolgári jogok érvényesülését, illetve korlátait. Ilyen például az alkotmány 59. § (1) bekezdésében meghatározott elv, mely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog.
Több szempontból nagy jelentőséget tulajdonítunk a jelen törvényjavaslatnak. Ilyen szempont az, hogy megtörténik benne az adatkezelő, adatfeldolgozó fogalmának elhatárolása és az adatfeldolgozó felelősségének meghatározása. Nagyon fontosnak tartja az MSZP képviselőcsoportja az okmányirodák létrehozását. Még az előző kormány 1996-ban, illetve 1997-ben két egymásra épülő, egymást módosító határozatában döntött arról, hogy új, korszerű okmánycsaládot kell kidolgozni és bevezetni. Ebben a döntésében arról is szólt, hogy decentralizáltan, körzetközponti illetékességgel kell az okmányirodákat létrehozni.
Ennek a döntéssorozatnak lényeges eleme volt az egyszerűsítés - ez természetesen a törvényjavaslatnak is nagyon lényeges eleme -, méghozzá olyan egyszerűsítés, amely az állampolgárok számára is hasznot hoz. Példaként említeném az igénylőlapok, fényképek feleslegessé tételét, a rendőrségi feladatok megszűnését, amiről az államtitkár úr is beszélt az expozéjában, fokozottabban érvényesülhetnek a biztonsági követelmények. Talán a leglényegesebb változás, ami áttörés is ezen a területen, hogy a személyazonosításra alkalmas okmányok közül csak egy okmány kiállítása lesz kötelező a jövőben. Úgy gondoljuk, hogy ez valóban olyan polgárbarát intézkedés, amelyet érdemes támogatni. Fontosnak tartjuk továbbá a zárt archívum létrehozását is.
A Magyar Szocialista Párt egyetért tehát a törvényjavaslat szükségességével, céljaival, és a javasolt megoldások többségét is támogatjuk. Engedjék meg azonban, hogy elmondjuk néhány aggályunkat.
Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy mindez mibe fog kerülni, mibe fog kerülni az államnak, mibe fog kerülni az önkormányzatoknak, és mibe az állampolgároknak. Nagyon reméljük, hogy e kardinális kérdésekre még a vita során választ kaphatunk a kormány képviselőitől.
Nagyon érdekes megoldás - és erről Helmeczy képviselő úr is beszélt -, hogy az I. fejezet szó szerint megegyezik a szervezett bűnözésről szóló törvénycsomag néhány paragrafusával. Még a szavazások előtt feltétlenül el kellene dönteni, hogy melyik törvénycsomagban legyen benne ez a rész, tehát az adatfeldolgozó–adatkezelő elhatárolása.
Egyébként máshol is érzékeltünk hasonló bakit, hiszen például a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényjavaslat ugyanazt a módosító javaslatot tartalmazza a határőrségről szóló törvénnyel kapcsolatban, mint szintén a szervezett bűnözéssel kapcsolatos rész. Az talán annyival is érzékenyebb, hogy tudomásunk szerint a kormány is gondolkodik bizonyos változtatásokon, és ahogy mi is elmondtuk a hétfői vitában, nem tartjuk megfelelőnek ezt a szabályozást, tehát részben módosítani is kellene, másrészt valamelyik törvényjavaslatból ki kellene hagyni.
A törvényjavaslattal kapcsolatban néhány alkotmányossági, illetve jogrendszerbeli kifogásunkról is szeretnék szólni. E pontnál szeretném megjegyezni azt, hogy az adatvédelmi biztos úr folyamatosan figyelemmel kísérte ennek a jogszabálytervezetnek az előkészítését, több alkalommal kifejtette véleményét, és munkatársai szakértői szintű megbeszéléseken is részt vettek. Az együttműködés eredményként a legfontosabb adatvédelmi követelmények - a szabályozási törekvéseket nem gyengítve - ebben a javaslatban is érvényesülnek, úgy, mint az általam említett másik három törvényjavaslatban is.
Ugyanakkor dr. Majtényi László több fontos kifogása nem talált megfelelő fogadtatásra, ezért az adatvédelmi biztos úr alkotmányossági aggályairól tájékoztatta az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságát. Felvetéseinek a többségével egyetértünk, és ezekre itt is fel kívánjuk hívni a figyelmet.
Szóltam már arról, hogy messzemenően támogatjuk az adatkezelő és az adatfeldolgozó közti különbség megtételét, ugyanakkor egyetértünk az adatvédelmi biztos úr azon javaslatával - és örömmel hallottam, hogy Helmeczy képviselő úr is támogatta ezt -, hogy a megfelelő konzekvenciákat meg kellene próbálni levonni a büntető törvénykönyv megfelelő szabályainál is. A büntető törvénykönyv 177/A. §-a, amelyik a jogosulatlan adatkezelés tényállását tartalmazza, csak az adatkezelő vonatkozásában fogalmazza meg ezt a tényállást.
Valamilyen módon el kellene érni, hogy az adatfeldolgozó is bekerüljön ebbe a körbe. Az egyik változat az, amit Helmeczy képviselő úr is javasol, hogy egyszerűen hagyjuk ki az adatkezelőt. A másik változás az lehetne, hogyha az adatfeldolgozót is betennénk. Erre lehet esetleg azt mondani, hogy az eredeti törvényjavaslat nem érinti a Btk. módosítását. Én úgy gondolom, hogy ennek ellenére lehetőség lenne arra, hogy ebben a törvényjavaslatban módosítsuk a Btk.-t, hiszen annyira szoros a tartalmi összefüggés, hogy véleményem szerint a Házszabály ezt megengedné. Természetesen jó lenne, ha az Igazságügyi Minisztérium képviselőivel megfelelő konzultáció folyna ebben, hogy milyen módon tudnának támogatni egy Btk.-módosítást. Szerintem egyébként ez elkerülhetetlen.
Az adatvédelmi biztos úr kifejtette aggályait a javaslat 18. § (4) bekezdésével kapcsolatban is. E szerint a bekezdés szerint a személyi okmányok azonosító kódjait a központi okmánynyilvántartáson kívül a törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásába is felvennék. Ez véleménye szerint indokolatlan, párhuzamos, készletező adatgyűjtés, amely azzal a veszéllyel jár, hogy az okmányazonosító kód személyi azonosító adattá válhat.
(12.20)
Azt hiszem, hogy ez eléggé egyértelműen komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. Érdemes lenne átgondolni, hogy milyen módon lehetne ezekre az aggályokra választ adni.
A javaslat 17. § (5) bekezdését is kifogásolta az adatvédelmi biztos úr. E bekezdés szerint a hivatal regisztrálná a személyazonosító igazolvánnyal rendelkező polgárok esetében a szabadságvesztés, kényszergyógykezelés, elzárás megkezdését, az őrizetbe vagy előzetes letartóztatásba vétel tényét. Ezt a különleges adatokra is kiterjedő adatkezelést, amely alapjog korlátozását jelentné, nem alapozza meg alkotmányos cél. Át kell gondolni, hogy vagy ezt a szabályt ki kellene hagyni a törvényből, vagy megkeresni azt az alkotmányos célt, amely megalapozná egy ilyen intézkedés törvénybe emelését. De felsorolhatnánk ilyen aggályokat a helyi jogosultsági nyilvántartásban szereplő köztisztviselők személyazonosító adatainak központi kezelésével és ezen adatok megőrzési idejét meghatározó szabályok hiányával kapcsolatban, vagy a központi okmánytár zárt archívumának adatkörével kapcsolatban is. Mi elfogadjuk azt a konzultációs lehetőséget, amiről korábban beszéltünk, és megpróbálunk kidolgozni olyan módosító indítványokat, amelyekkel ezeket a felvetéseket értelmezve a megfelelő jogszabályi módosításokat meg tudjuk valósítani.
Végül engedjenek meg néhány apróbb észrevételt a jogszabálytervezettel kapcsolatban. Mint már mondtam a hozzászólásom elején, nagyon nagy jelentőségűnek tartjuk az okmányirodák létrehozását, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy a 14. §-ban úgy határozza meg a törvényjavaslat az okmányiroda szerepét, hogy hatósági ügyben elsőfokon jár el. Úgy gondoljuk, hogy ez nem egészen precíz megfogalmazás, hiszen a jegyzőnek kell adni az elsőfokú hatáskört. Természetesen a konkrét munkát az okmányiroda végzi, de talán egy precízebb fogalmazás jobb lenne.
Nem igazán értem azt, hogy a 27. § (3) bekezdésében miért köti ki a jogszabály azt, hogy a belügyminiszter a kancelláriaminiszterrel egyetértésben döntsön az okmányirodák működésének személyi és technikai feltételeiről. Én úgy gondolom, hogy bőségesen elég lenne, hogy a belügyminiszter ezekben a kérdésekben a szabályozást megvalósíthatja.
Végül számomra is teljesen érthetetlen volt az, amit Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam a bizottság előadójaként a 35. §-ról mondott. A lakástörvénynek a közüzemi díjakra vonatkozó szabályai abszolút nem jönnek ehhez a törvényhez, teljesen váratlanul bukkantak fel. Javaslom, hogy ezt innen hagyjuk ki, és ha tényleg feltétlenül szükséges - mert nyilván szükséges - ezt a jogszabályi rendelkezést elfogadni, akkor azt akár egy külön törvényjavaslatba be lehessen tenni.
Összességében elmondható tehát, hogy a törvényjavaslat szükséges, céljai helyesek, szabályozási megoldásai általában megfelelőek. Az adatvédelmi biztos úr által felvetett aggályokra és néhány egyéb problémára megoldást lehet találni megfelelő módosító indítványokkal. Ezeket természetesen be kívánjuk nyújtani, és módosító indítványaink elfogadása esetén a törvényjavaslatot támogatjuk, és azt meg fogjuk szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő