GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közpénzen történő vásárlások esetében az 1995-ben elfogadott közbeszerzési törvény nagyon fontos szabályozó törvényjavaslat volt, mérföldkőnek lehet tekinteni.

A közbeszerzés gazdasági életünkben minden kétséget kizáróan polgárjogot nyert, a hazai üzleti élet meghatározó részévé vált. Én most nem akarnám kiemelni azokat a számokat, amelyeket a jelentés tartalmaz, és amelyeket Berényi úr volt szíves a tájékoztatójában elmondani, de én azt hiszem, hogy a statisztikai adatok bizonyítják azt, hogy ezek az eljárások fontosak és szükségesek.

A versenyeljárás szélesebb körű társadalmi elismerése azonban még nem történt meg. Megítélése számos esetben csak a kedvezőtlen tényezők figyelembevételével történik. A közbeszerzést sokan azonosítják a tisztességtelen, korrupt tranzakciók lefolytatásával. Ebben elég előkelő helyen szerepel a média, amely jellemző módon egyoldalúan számol be azokról az eseményekről, és ad hírt visszaélésekről, vitatható döntésekről, az eljárások szakszerűtlen lefolytatásáról. Kétségkívül ezek a kedvezőtlen jelenségek hozzátartoznak a jelenlegi közbeszerzési folyamatokhoz, azonban a kedvező tapasztalatokat is be kellene mutatni, a megalapozott és tisztességes módon lebonyolított eljárásokat, erről is tájékoztatni kellene a közvéleményt.

Az ajánlattevők kiválasztását szolgáló tendereljárás igényes vásárlási és üzletkötési technikát jelent. A folyamatok szakszerű lefolytatása mindegyik szereplő és közreműködő részéről nagy tapasztalatot, kellő rutint és nem utolsósorban megalapozott piaci ismereteket is feltételez.

Vizsgáljuk meg néhány gondolat erejéig, hogy milyen feltételek szükségesek a közbeszerzés működéséhez! Amikor ezt a törvényt a tisztelt Ház megalkotta, abból a feltételezésből indult ki, hogy polgári demokráciát, erős civil társadalmat, szervezeteket, a nyilvánosság kontrollját, valós piaci viszonyokat és erős kamarákat feltételeztünk, a szolgáltató állam és önkormányzatok modelljét, amelyben az értékrend a közjót előbbre helyezi, mint az egyéni érdekek érvényesülését. Ha ezek a körülmények nincsenek biztosítva, akkor a közbeszerzés rendszere csak az adott körülményekre jellemző sajátos problémákkal, ellentmondásokkal - röviden hadd mondjam így -, zökkenőkkel működhet. És a gyakorlat ezt bizonyítja. A számos jó példa mellett vannak szép számmal negatív tapasztalatok, úgy, ahogy ez a beszámolóban is szerepelt.

Ezzel együtt hadd mondjam azt, hogy a közbeszerzésekről szóló törvény jó szabályozásnak bizonyult. Sok esetben korrekt módon hajtják végre a versenyeztetést. Én azokat a számsorokat nem idézném föl, amelyeket Latorcai elnök úr elmondott.

Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy a törvényhozók, a jogszabályalkotók kötéltáncot járnak, amikor egy ilyen fontos törvényt meghoznak, mert figyelmet kell fordítaniuk nemcsak a hazai viszonyokra, a hazai tapasztalatokra, a hazai intézményrendszerre, hanem az európai uniós csatlakozásra is. Figyelembe kellett venni a gazdaság fejlettségét, jelenlegi állapotát. És mint minden törvénynél, itt is igaz az, hogy mindig a leggyengébb láncszem az, ami meghatározza az egész rendszernek a működését.

Itt szeretnék köszönetet mondani Berényi úrnak azért a sok javaslatért, amit a beszámolójuk végén tettek. Ezt azért hangsúlyozom és köszönöm meg külön a szocialista frakció nevében is, mert nem akarok róluk külön beszélni, mivel a miniszter asszony közben benyújtotta a törvénymódosító javaslatot, tehát lesz lehetőségünk, hogy ezekről külön-külön, egyesével is beszéljünk.

Én azt hiszem, hogy nem fölösleges, ha sokszor elmondjuk, hogy a közbeszerzés valójában a közpénzen a társadalomnak és a közjó szolgálata érdekében vonatkozó ajánlattételre szóló verseny és a szerződéskötés folyamata. A közbeszerzés hazai működésének tapasztalatai alapján sajnálatos módon a legfontosabb szempontok sok esetben háttérbe szorultak, a gyakorlatban nem teljesülnek az eljárás kinyilvánított célkitűzései és alapelvei. Különösen fontos megemlíteni a közpénzek felhasználásának, átláthatóságának és a széles körű nyilvánosság ellenőrzésének megteremtését, a verseny tisztaságának és az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítását.

Mi volt ezzel kapcsolatban a gond, a probléma, amivel a jelentés is foglalkozik? Az ajánlatkérők, legyenek intézmények vagy gazdálkodók, sok esetben nem kellő időben készítettek saját maguk számára közbeszerzési szabályzatot, amiben meghatározták volna, hogy milyen formában kérnek ajánlatokat, mire, milyen mennyiségre, milyen minőségre, milyen hatékonysági kritériumokkal, milyen műszaki jellemzőkkel. Az különösen hiányzott - és ezt emelném ki nagyobb hangsúllyal -, hogy hogyan, milyen rendszerben fogják elbírálni a pályázatokat.

A rendszer annyiban már működik, hogy az ajánlattevők élnek a visszakérdezés lehetőségével. De itt furcsa paradoxonhelyzet alakult ki, hogy sok esetben nem kérdezek, mert ha kellemetlen kérdéseket teszek föl, akkor esetleg rontom a saját nyerési esélyeimet. Tehát egyfajta hallgatólagos egyezség jött létre, holott nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy okos kérdésekre lehet csak okos válaszokat adni, és kellő előkészítés után lehet csak elindítani egy tenderezési folyamatot. Tehát az ajánlatkérők semmilyen körülmények között nem spórolhatják meg az előkészítés hosszadalmas munkáját.

(19.30)

Nem térnék ki azokra a példákra, amelyek az elbírálásra vonatkoznak, de azt hiszem, hogy aki figyelemmel kísérte a gyakorlati problémákat, az észrevehette, hogy sok esetben a panaszok, az észrevételek, a kifogások olyankor jelennek meg, amikor az ajánlatkérők részéről a kezdetek kezdetén, a hirdetéskor nem jelenik meg pontos információ. Ilyenkor vélelmezhetik az ajánlattevők azt, hogy valami történt a háttérben, amit ők nem tudnak megérteni, még akkor sem, ha később kiderül, hogy az ajánlatukkal volt valamilyen probléma.

Hölgyeim és Uraim! A közbeszerzési törvényben az ajánlatkérők, az ajánlattevők és a köz érdekének kell valamilyen formában az összhangját megteremteni. A nyílt eljárásoknak a jelenlegi gyakorlat szerint az 1997-es, de most már vannak 1998-as adatok is, elég nagy száma, elég nagy aránya azt mutatja, hogy nagyon sokan játszanak tisztességesen ezen a pályán. De ismét egyetértek Latorcai elnök úrral, hogy a törvénymódosítás során hangsúlyt kell kapnia a tárgyalásos rendszernek, és a tárgyalásos rendszerből lehetőség szerint nem "túlbürokratizálva" ezt a rendszer, de meg kell próbálni tovább kiirtani olyan lehetőségeket, amelyek arra szolgálnak, hogy egyesek kijátszhassák a törvény paragrafusait.

Szeretném kiemelni a minősített ajánlattevők körét. Sajnálatosnak érzem azt, hogy csak olyan kevés cég, mindössze háromszáz körüli mind a két évben, amely élni próbált ezzel a lehetőséggel, és ebből kevesebb, mint százan feleltek meg ennek a kemény feltételnek. Miközben azt helyeslem, hogy nem mindegy, kik lesznek a minősített ajánlattevők, de azért jó lenne, ha az ajánlattevők köre bővülne, mert ez a piaci lehetőségeken kívül egy cégnek a jó hírnevét is tovább öregbítheti, és érdemes lenne ilyen marketing üzenetekre is odafigyelni az ajánlattevőknek.

Azt hiszem, nem foglalkoznék többet a tárgyalásos rendszerrel, mert ezt sokkal jobban fogjuk majd taglalni a törvénymódosítás kapcsán.

Egy másik nagyon sarkalatos kérdés a nemzeti preferenciális elbánást biztosító paragrafusok helye. Ha emlékeznek, képviselőtársaim, akkor nagyon heves vitákat folytattunk a rendszerről, a mértékekről. Számomra és a szocialista frakció számára nagyon kedvező az, ami a jelentésben szerepel, hogy nagyon kis számban éltek az ajánlatkérők olyan diszkriminatív meghatározásokkal, amely a külföldieket kizárja. A másik, hogy a belföldön lévő, különösen az, amikor a helyi önkormányzat a helyi vállalkozókat próbálja preferálni, ezenkívül a 10 százalékos árpreferencia lehetőségekkel is nagyon kis számban éltek, ez azt vetíti előre, úgy, ahogy elmondta Berényi úr, talán nem lesz olyan nehéz a jogharmonizáció útján továbbmennünk és megteremteni az Európai Unió joganyaga és a magyar közbeszerzési törvény közötti összhangot. Azt hiszem, azt célozhatjuk meg, hogy fenntartjuk a rendszert, de ha szükséges, akkor könnyen meg lehet tőle szabadulni.

Egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyek a központi beszerzés különös súlyát és jelentőségét kiemelik. Az idő előrehaladottsága miatt most nem beszélnék számokról. Azt hiszem, ezzel is foglalkoznunk kell majd a módosítások során, javítanunk kell ezt a rendszert.

A közbeszerzési eljárások szakszerű és tisztességes lefolytatása a szereplőktől feltételezi a kölcsönös partnerkapcsolatok tiszteletben tartását. Az, hogy egy gazdaságban hogyan működik a közbeszerzés rendszere, tükörképet mutathat a társadalom érettségéről és értékrendjéről. Sajnálatos módon a korrupció, az érdekviszonyok tisztességtelen érvényesítése jelenlegi társadalmunk egyik súlyos betegsége. Az ország megítélésében a külső szakértők mindig vizsgálni fogják a versenyeztetéssel kapcsolatos szakmai felkészültségünket és az eljárásokban tanúsított tisztességes vagy tisztességtelen magatartásunkat.

A szakmai felkészültség biztosítása, úgy gondolom, a könnyebbik téma, nem igényel különösebb erőfeszítést, ezek elsajátíthatók a gyakorlat során. A keményebb téma a hozzáállás, a szereplők belső erkölcsi motivációja. Ez a témakör viszont már túllép ennek a törvénynek a keretein.

Befejezésül hadd mondjam azt, üdvözlöm, hogy a kormány - párhuzamosan a gazdasági bizottság kezdeményezésével - benyújtotta a módosító törvényjavaslatot. Köszönöm Berényi úrnak a reális és tényfeltáró jelentését és a módosító javaslatokra vonatkozó javaslatait. Javaslom a tisztelt Háznak, hogy fogadja el a jelentést és a gazdasági bizottság vonatkozó határozati javaslatát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a kormánypártok soraiból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage