HOLLIK ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi a célja az előterjesztőknek az előttünk fekvő törvényjavaslattal? Az, hogy a magyar kampányfinanszírozási rendszerünk valóban a XXI. századi valósághoz igazodjon, a transzparenciát és az ellenőrizhetőséget pedig a mai kommunikációs és technológiai környezethez mérten, ahhoz igazítva biztosítsa.
Az első megjegyzésem az ‑ mindannyian láthatják ezt, nem magyar jelenségről van szó, világjelenségről ‑, hogy a kampánytevékenység fő színhelye a digitális tér. És az is tény, hogy a nagy platformszolgáltatók ‑ a Facebooktól a Google-ig ‑ átláthatóvá tették a hirdetési költségeket; ezek az adatok nyilvánosak, a sajtó és a civil szféra rendszeresen feldolgozza és elemzi is ezeket az adatokat. És mivel korábban a kampányplafon éppen az átláthatóság elérését célozta, ilyen értelemben szükségtelenné vált, hiszen a digitális térben kampányolás pont a nagy platformszolgáltatók belső szabályzatának köszönhetően ma is nyilvános és átlátható, és ilyen értelemben szükségtelenné teszi a plafont.
De a törvénytervezetünk nem csak a modern idők szavához, az európai gyakorlatba is illeszkedik. Alapvetően Nyugat-Európában és Amerikában is két modellt látunk: van, ahol van kampányplafon, van, ahol pedig nincs. Most már azt lehet látni, hogy több olyan ország van, európai ország is ‑ ha még Amerikát ideveszem, akkor végképp igaz ez az állítás ‑, ahol nincs kampányplafon. Számos országban van ez így Európában, Németországban, Svédországban, Norvégiában, Hollandiában; és az Amerikai Egyesült Államokban is.
Ezzel a törvénytervezet tulajdonképpen egy fontos demokratikus elvet is erősít, tudniillik a magánszemélyek szabad politikai részvételét. Hiszen ha valaki saját döntése alapján saját forrásból szeretne támogatni egy általa preferált pártot vagy egy általa preferált jelöltet ‑ mondják a plafon eltörlése mellett kardoskodók ‑, azt nem érdemes korlátozni, hiszen azzal magát a demokratikus folyamatot korlátozzuk. Tehát a kampányplafonok ilyen értelemben nem a nagy pénzek, hanem éppen az emberek akaratának a korlátozásai. Éppen ezért kivezetésük a demokrácia irányából nézve is indokolt. (Derültség az ellenzék soraiban.)
Hadd jegyezzem meg, hogy egyes országokban, például az Amerikai Egyesült Államokban a természetes személyektől gyűjtött támogatás a politikai kampány része, tehát egyfajta legitimációs fokmérővé is vált, ami azt mutatja meg, hogy hányan állnak egy-egy jelölt mögött úgy, hogy még ráfordításra, támogatásra is hajlandók az adott jelölt győzelme érdekében. Miért ne hagynánk meg ezt a lehetőséget a magyar választóknak is?
Fontos hangsúlyozni, hogy a javaslat nem szünteti meg, pontosabban: nem változtatja meg a kampányfinanszírozás ellenőrzését. Épp ellenkezőleg, a kampánytámogatások szigorú elszámolási kötelezettségei továbbra is fenn fognak maradni.
Fontos azt is kiemelni, hogy a javaslat nem vonatkozik, tehát nem változtatja meg a külföldi források kampánycélú felhasználását. Ez a kérdés nyilvánvalóan nem alku tárgya, a magyar választópolgárok akaratát nem torzíthatják idegen politikai vagy gazdasági érdekek. Ezért a törvénytervezet továbbra is hatályban tartja azokat a szabályokat, amelyek ezt megakadályozzák. Erre szükség is van, mert a 2022-es választások során láthattuk, hogy a baloldal ilyen értelemben törvénysértéseket követett el, kijátszották a korábbi szabályokat, kihasználták az abban rejlő kiskapukat, és így fogadtak el külföldi forrásokat, így gurultak be a dollárok több milliárd forintnyi értékben. Ezzel egyértelműen bebizonyították, hogy ezen a téren volt még tennivaló, és ezeket a kiskapukat be is kellett zárnunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Összefoglalva: ez a javaslat egyensúlyt teremt, egyszerre biztosítja a kampányok átláthatóságát, kizárja a külföldi befolyást, és szabaddá teszi a választópolgárok támogatási lehetőségeit és mértékét. Én éppen ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)