GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy politikai és gazdasági válság idején éri Magyarországot ez a mostani költségvetés. Egy olyan helyzetben, amikor gyakorlatilag egyetlenegy számot nem lehet tudni, hogy azok megfelelnek‑e a valóságnak; többnyire egyébként köszönőviszonyban nincsenek azokkal, amiket aztán időnként az Európai Unió különböző statisztikai rendszerei, vagy akár a magyar KSH publikálnak. Ezek a számok nem hasonlítanak azokra a számokra, amelyeket a kormány jósol; már tavaly, meg tavalyelőtt sem hasonlítottak, és azt gondolom, hogy ez idén is így van.

Ez már csak azért is egészen biztos, mert már az év első negyedévében is nagyon-nagyon lehangoló gazdasági adatok láttak napvilágot ipari teljesítményről, kereskedelmi arányokról, bizonytalan forintárfolyamról, belső fogyasztásról, inflációról. Most már időnként azzal büszkélkedik az ország, hogy nem az európai legmagasabb inflációt, hanem csak, mondjuk, Európában a harmadik legmagasabb inflációt tudja Magyarország felmutatni, ráadásul a környező országok mind megelőzik Magyarországot most már nemcsak gazdasági növekedésben, hanem bérszínvonalban is, és akkor arról nem is beszéltem, hogy magyarok járnak át Szlovákiába. De ami még ennél is váratlanabb, hogy most magyarok járnak át Romániába is vásárolni, mert ott olcsóbb az áru, amit szeretnének megvenni.

Ebben a rendkívül kritikus társadalmi és politikai helyzetben költségvetést alkotni, főleg úgy, hogy az ország meg az egész világ még csak a felénél tart az évnek, meglehetősen kockázatos. Nem véletlen egyébként, hogy ez a válság, ami a költségvetést körüllengi, ez nem feltétlenül csak az ellenzék bírálata miatt alakul így. Elég volt meghallgatni Matolcsy György időnkénti felszólalásait itt a parlamentben, akár tavaly, akár tavalyelőtt, amikor már ő is ‑ pedig ő aztán benne volt a Fidesz legbelsőbb köreiben, Orbán Viktor egyenesen a jobbkezének nevezte ‑ lesújtó álláspontot képviselt arról, hogy milyen az ország költségvetése, milyen állapotban van.

De nem tudunk elvonatkoztatni attól sem, hogy annak, hogy ilyen cudar helyzetben van a magyar költségvetés, annak az is az oka, hogy Magyarország nem jogállam, Magyarország nem demokrácia. Ha az lenne, akkor az uniós források megérkeznének Magyarországra. Az uniós források nélkül ez az ország ‑ nincs az a Türk Tanács, nincs az a keleti nyitás, nincs az az arab kapcsolat vagy afrikai szál, amelyik ezen segíteni tud ‑, az Európai Unió nélkül Magyarország rossz irányba halad diplomáciai szempontból is, gazdasági szempontból is meg társadalmi szempontból is. Én azt gondoltam, hogy amikor az uniós pénzek veszélybe kerülnek, akkor egyszerűen lesz egy olyan pillanat, hogy az Orbán-kormány és a Fidesz észbe kap, és azt mondja, hogy na, ezen az úton már nem megyünk tovább, most már nem hozunk több olyan törvényt, amelyik tovább korlátozza a demokráciát és számolja fel a jogállamot, mert hát az uniós pénzekre az országnak, a városoknak, a magyar vállalkozásoknak szükségük van.

De önök nem ezt az utat választották, ami őszinte megdöbbenésemre alakul így, tehát még az uniós pénzek elvesztése sem volt elég indok arra, hogy politikai irányt váltsanak. Márpedig ennek az lett a következménye, hogy Magyarország az Orbán-kormány rosszvoltából megint a rossz oldalon áll a történelemben. Már annyiszor megmutatta a magyar história, hogy nem szabad az oroszok mellé állni, a Rákóczi-szabadságharc, 1848, 1945 után; ezek mind megmutatták, hogy nem szabad a teljes magyar hajót odakötni az oroszokhoz. Ez egész egyszerűen gazdasági őrültség, és egy olyan kormány, jelen esetben az Orbán-kormány, amelyiknek a miniszterelnöke 1-1,5 évvel ezelőtt még támogatta Ukrajna uniós csatlakozását, most pedig teleokádja a teljes magyar nyilvánosságot azzal, hogy Ukrajna uniós tagsága ránk szabadítja a bűnözőket, és nem magyar nemzeti érdek; dehogynem nemzeti érdek. Azért nemzeti érdek, mert többek között határon túli magyarok is élnek ott (Dr. Répássy Róbert: Óh!), akikre vigyázni kellene például ennek a kormánynak, és ki kellene állni mellettük, hogy ne kelljen Ukrajnát fegyverrel védeniük, mert az ő haláluk magyar nemzetveszteség is. (Dr. Répássy Róbert: Tőlük akartátok elvenni a szavazati jogot…)

De a költségvetésnek nem tesz jót az a fajta politikai bizonytalanság sem, amikor ennek a kormánynak a miniszterelnöke kifejezetten magyargyűlölő román köztársaságielnök-jelöltet támogat. Egész egyszerűen elképesztő és felháborító, amit Orbán Viktor ez ügyben tett, és ez kifejezetten gyengíti a magyar diplomáciai pozíciókat, kifejezetten gyengíti a gazdasági pozíciókat, és olyan ellenségeskedést szít magyar és magyar között is, ami semmiképpen nem egészséges.

Ez a költségvetés teljesen bizonytalan lábakon áll, és olyan fontos területek nem tudnak ez ügyben pénzhez jutni, mint az egészségügy, az oktatás, amire nincs elég pénz. Olyan diplomáciai helyzet alakult ki Magyarország körül, hogy nem kapják meg a magyar fiatalok az Erasmus-programot. Magyar tudósok esnek ki a nemzetközi együttműködésből azért, mert a kormány folyamatosan gyalázza és folyamatosan el akarja foglalni a Magyar Tudományos Akadémiát.

De például, hogy a saját választókörzetemet említsem, most már több mint egy éve várakozik az újbudai önkormányzat arra a pénzre, amit az Orbán-kormány többször megígért. Ott létrehozott az önkormányzat egy gyermekorvosi egészségügyi központot, ahol egynapos sebészeteket lehetne végrehajtani, és nemcsak az újbudaiak, hanem a környéken élők, Budafok és a teljes agglomeráció betegei számára. Ez a pénz egyszerűen nem érkezik meg, pedig nem akkora összegről van szó. Azt ne mondjam, most már megtudtuk azt is, hogy körülbelül naponta keres ennyit Mészáros Lőrinc, mint az az összeg, ami például ott a gyermeksebészeten segítene.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar társadalomnak, a magyar embereknek súlyosan és mélységesen elege van abból, hogy az árak mennek fel, hogy nem tudják megvásárolni azt, amire szükségük van, hogy időnként el kell dönteni, hogy gyógyszerre költenek vagy élelmiszerre költenek. Számos olyan körzet van Magyarországon, ahol 50 kilométeres körzetben nincs háziorvos. Ez szintén költségvetési probléma. Amikor azt látja az ember, hogy helikopteren közlekedik az egyik, a másik meg egymillió forintért vesz nadrágot, a harmadiknak meg Ferrarik állnak a garázsában, és éppen azon gondolkodik, hogy a dubaji ingatlannal kezdjen‑e valamit, vagy a New York-ival, hát, egészen elképesztő!

Ezért mondom azt, hogy itt nemcsak politikai és gazdasági, hanem súlyos társadalmi válság is van.

Azt gondolom, hogy a kultúrára is több pénzt kellene adni, az oktatásra is több pénzt kellene adni. Ebben a válságos helyzetben szükség van arra, hogy az emberek egy kicsit fellélegezzenek. És önök azzal, hogy az utóbbi pár hónapban nagyon sok pénzt ‑ és egyébként ígéretben ’26 utánra is ‑ odaígérnek az embereknek, nyilván ezekre a pénzekre az embereknek szükségük lehet, de azt kell mondjuk, hogy az ország gazdasági teljesítménye ezt nem igazolja vissza. Tehát amikor azt látjuk, hogy az ipari termelés visszaesik, amikor azt látjuk, hogy az akkumulátorgyártás 41 százalékkal esik vissza, amibe önök ezermilliárdokat tettek bele a magyar adófizetők pénzéből, akkor azt lehet látni, hogy ez a befektetés nem térül meg. Ráadásul nemcsak hogy nem térül meg, hanem kiszolgáltatottá is teszi az országot.

Az első és legfontosabb az lenne, ha Magyarország újra jogállam és demokrácia lenne. Reméljük, jövő áprilisban erre végre lesz lehetősége az országnak, mert az azt jelentené, hogy jövő nyáron reálisan lehetne azzal számolni, hogy az az uniós pénz, amit önök miatt már nem adnak ide, sőt az ellehetetlenítési törvény után valószínűleg még az is lehetséges, ne adja isten, hogy még az se fog megérkezni, ami esetleg eddig csordogált, akkor szükség lesz arra, hogy egy új kormány helyreállítsa az ország tekintélyét.

A baloldali Demokratikus Koalíció nélkül pedig ez az új kormány biztosan nem fog tudni felállni, és szükség lesz a mi tevékenységünkre és tudásunkra is ahhoz, hogy az uniós pénzek megérkezzenek és rendbe tegyük ezt az országot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK padsoraiból.)

(14.30)