VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Fónagy képviselőtársam szavait egy kicsit magamra veszem, de egyidejűleg azt is hozzá kell hogy tegyem, hogy ma, amikor önök egy háborúra készülő költségvetést benyújtottak ide, a parlament elé, egyidejűleg ezzel a helyzettel előállították, illetve a hír előállította azt is, hogy szembesülnünk kellett azzal, hogy ki a száz leggazdagabb ember, akik közül én többet is emlegetek, akikre önök büszkék lehetnek, én emellett fogadóórát tartok, és a fogadóórámon inkább a száz legszegényebb újpesti emberrel találkozom. És hogyha velük találkozom, azzal, akinek még 18 négyzetmétere sincs, ahol egy tízéves gyermekkel él, és egyébként ott, a hálószobában, abban az egy szobában próbál meg tanulni vele egy kis széken, és ott azt nézik, hogy mi történik, és ezen a helyzeten azért nem tud egyébként az újpesti vagy bármely önkormányzat változtatni, mert önök azt a költségvetést nyújtották be, hogy az önkormányzatoktól el kell vonni a forrást ‑ nos, én ez ellen tiltakozom. Ezért van módosító indítványunk, és ezért csináljuk azt, hogy igenis felhívjuk a figyelmet arra, hogy égbekiáltó az a különbség, amely mára kialakult a leggazdagabb és a legszegényebb emberek között, ráadásul ‑ akár lehetek akkor visszafogottabb ‑ ha vitatható módon született ez a gazdagság az elmúlt öt évben, hát akkor bizony ezért, ez ellen kiabálni kell.

A másik része pedig, hogy annak a gazdaságpolitikának, amit önök visznek, annak évek óta magas infláció, gyenge forint, alacsony növekedés a következménye. Éppen ezért a technikai recesszióban lévő gazdaságról az idei év után azt állítani, hogy jövőre meg szárnyaló lesz, azt meg nevetségesnek tartom. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)