FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetéstervezet mezőgazdasági fejezetéhez szeretnék hozzászólni.

Sokak által ismert, hogy a kormány stratégiai ágazatnak minősítette a mezőgazdaságot, sokkal nagyobb fantáziát látott benne, mint az előző szocialista-szabaddemokrata kormányzat, és innentől kezdve, együttműködve gazdaszervezetekkel, a Nemzeti Agrárkamarával, sikerült egy olyan törvényalkotási és finanszírozási modellt kialakítani, amely rendkívül nagy fejlődést hozott a mezőgazdaságnak. Hogy ezt érzékeltessem is, néhány számadatot mondanék, 2010 utáni adatokról beszélek. A mai napig mintegy 84 százalékkal növekedett az úgynevezett területi termelékenység. Ez, amit Magyarország produkált, az Európai Unióban a harmadik legjobb eredmény. Ugyanakkor 2023-ban például 677 milliárd forint volt az a fejlesztés, amely a gazdáknak az évben rendelkezésre állt. Ez 55 százalékkal nagyobb, mint 2010-ben.

Sokat beszéltünk az állattenyésztésről. Az Unióba való belépés következtében egy rendkívül nagy hanyatlás következett be. Ez sajnálatos módon számokban is kimutatható, hiszen 2004 és 2010 között 14 százalékkal csökkent az állattenyésztés kibocsátása, ugyanakkor 2010 és ’23 között 16 százalékos növekedés állt be, és a tavalyi évben már az állattenyésztés 38 százalékos kibocsátással vett részt az egész termelékenységben. Ez egy rendkívül fontos mutató, nincs okunk temetni a magyar állattenyésztést.

Hadd említsem meg, hogy egy súlyos kihívással álltunk szemben. Az az exporttöbblet, amivel mintegy 20 millió lakost tudnánk ellátni, és a tízmillió magyar lakos ellátása mellett szerencsére exportálni tudunk, döntő többségében alapanyag jellegű export volt. Stratégiai célként tűztük ki azonban, hogy minél magasabb szintű feldolgozott termékekre váltsuk át az alapanyagexportot. 2013-14 után egyre jobban kimutatható volt, hogy ez a szándék, nem azt mondom, hogy teljesült, mert ennek sosincs vége, de folyamatosan egyre jobbak az adataink és növekvők a feldolgozott termékek arányában. Hogy érzékeltessem: a tavalyi évben 74 százalék fölé emelkedett a feldolgozott mezőgazdasági termékek exportja, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy e stratégiai terv alapján, a jelenleg folyó 2020-27-es pénzügyi ciklusban ‑ a mezőgazdaság hétéves pénzügyi ciklusa ez az Unióban ‑, e hét év alatt a magyar kormány 80 százalékos saját forrásból biztosított támogatást ad a vidékfejlesztéshez, erre majd még visszatérek, de döntő mértékben a feldolgozóipar további erősödését szeretnénk ebben látni.

Említettem, hogy ez folyamatosan visszatérő eleme a magyar kormányzatnak, annak jelei statisztikai szinten is most már kimutathatók, hogy tartósan túllépi a feldolgozott termékek exportszintje az alapanyagexport mennyiségét. Én csak azt tudom mondani és látom is, hogy ezt a folyamatot erősíti a jelenleg benyújtott 2026-os költségvetés. Megjegyzem, több mint 50 milliárd forinttal több áll majd rendelkezésre a mezőgazdasági tárcának és az általa vezetett háttérintézményeknek a 2025-ös költségvetéshez képest. Ugyanakkor, mint ahogy említettem, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a 80 százalékos nemzeti forrásból történő kiegészítést, amely a gazdálkodók rendelkezésére áll.

(8.10)

Hogy érzékeltessem: a 2013-20 közötti EU-s pénzügyi ciklusban a magyar gazdáknak 1400 milliárd forint állt körülbelül rendelkezésre a fejlesztésre. Ez az összeg a jelenlegi, 2020-27 közötti ciklusban több mint háromszorosára, 4500 milliárd forintra növekedett, döntő mértékben a magyar 80 százalékos kiegészítésnek köszönhetően.

De! Hiába ez a rendkívüli hozzáállás a magyar kormány részéről, hiába a stratégiai partnerség, ha most úgy látjuk, az Unióban, minden eddigi egyezséget felrúgva úgy döntöttek, és ezt erőltetik, hogy Ukrajnát erőltetve, de fel fogják, fel akarják venni az európai uniós országok sorába; és ennek előkészületeként már Ursula von der Leyen készíttetett is egy olyan tanulmányt, amelynek lényege, hogy megszüntetnék a támogatási rendszert, a földalapú támogatási rendszert, és ezt beintegrálnák egy általunk, sokak által nem látható központi alapba, és a klasszikus retorziós intézkedésekkel úgynevezett jogállamisági feltételhez kötnék, hogy mely tagországok gazdálkodói kaphatnának ebből az alapból mezőgazdasági támogatásokat.

Csak szeretném érzékeltetni, hogy mit is jelentene Ukrajna belépése, milyen támogatási igényekkel lépne föl: újjáépítési igény, infrastrukturális fejlesztési igény, mezőgazdasági támogatási igény, szociális rendszerek átépítése és támogatási igénye.

Én most ezek közül, természetesen, csak Ukrajna belépésének mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról szeretnék néhány gondolatot felvetni, hiszen nem kérdéses, hogy ha ez a területalapú támogatás megszűnik, amit javasoltak, akkor gyakorlatilag minden forrás láthatatlanul az újonnan belépő Ukrajna számára fog menni. Közismert, hogy teljesen eltérő a szabályozásunk, hiszen náluk jelenleg nincs olyan, például növényvédő szerekre vonatkozó előírás, nincs olyan élelmiszer-biztonsági, állatjóléti, környezetvédelmi szabályozás, amely az európai országokban ehhez kötelező, és nagyon szigorúan ellenőrzik és be is tartjuk; merthogy ennek a lényege, hogy minden ember élelmiszert fogyaszt, és nem mindegy, hogy milyen minőségű élelmiszert fogyasztanak az emberek. Ezek a szabályok teljesen ismeretlenek jelenleg Ukrajnában, és gyakorlatilag, mint ahogy ezt már megtapasztaltuk két-három évvel ezelőtt, korlátlanul, rendkívül rossz minőségű, dömpingáron és nagyon alacsony költségvetéssel előállított termékek fogják elárasztani Európát, és így nemcsak gazdasági kárt, hanem élelmiszer-biztonsági problémát is fognak jelenteni a felvétel következtében.

Szeretném érzékeltetni, hogy az egyik súlyos véleménykülönbségünk, hogy mi genetikailag módosított növények termesztését megtiltottuk, alaptörvényi szinten zártuk ki ennek a lehetőségét, Ukrajnában ez engedélyezett. És azt gondolják, hogy ha most ezek a támogatások átkerülnek, majd az ukrán gazdálkodókhoz kerülnek? Ez óriási tévedés! Az Ukrajnában bejegyzett tíz legnagyobb multinacionális mezőgazdasági cégből a tizedik a sorban, a tizedik, de itt százezer hektárnál van a belépési szint, csak hogy érzékeltessem; nálunk, ha valakire azt mondják, hogy 100 hektáron meg 500-1000 hektáron gazdálkodik, akkor már hanyatt esünk, hogy úristen, micsoda nagy latifundiumot szedett össze magának! Itt 100 ezer hektáros a belépő szint a tíz legnagyobb agrárcégnél. Csak hogy jelezzem: ebben a sorban a tizediknek van egyedül ukrán bejegyzett tulajdonosa, kilenc pedig más országokban bejegyzett offshore cégek kezében van, kezdve az arab országoktól, Egyiptomon, Cipruson át Luxemburgig. Tehát ez azt jelenti ‑ és ők uralják a mezőgazdaság döntő, 80-90 százalékát ‑, hogy az Unióból jövő pénzek nem ukrán gazdálkodókhoz, hanem az ukrán multinacionális cégekhez, külföldi tulajdonú multinacionális cégekhez fognak kerülni.

Hogy a támogatási összeg hogy is áll? Csak hogy érzékeltessem: Nagy-Britannia kilépésével egy nagyon jelentős alapcsökkenés jött létre már erre a ciklusra, erre a hétéves ciklusra, ugyanakkor a skandináv országok már a mostani pénzügyi ciklusra is jelezték, hogy ők nem hajlandók tovább a mezőgazdaságot finanszírozni. Érthető részükről, mert Finnország, Svédország, Dánia rendkívül gazdag ország, ezért nagy a befizetési kötelezettségük, de alig van mezőgazdasági termelésük. Nem ilyen Németország, Franciaország, aki nagyon gazdag, nagy befizetésű, de nagy mezőgazdasági termelési képességű ország, és ők a támogatásokon keresztül vissza is veszik az adott tagország befizetését. Magyarul, a skandináv országok azt mondták, hogy tovább a mezőgazdaságot ők nem finanszírozzák.

Ilyen körülmények között, Nagy-Britannia kilépésével, a skandináv országok ellenállásával egy végletekig legyengített támogatási alap áll rendelkezésre, amelynek ‑ úgy tűnik most, az Európai Unió szándéka szerint ‑ a döntő mértéke Ukrajnába fog menni, ezáltal a magyar és az európai gazdálkodók, különösen a kelet-európai gazdálkodók lehetetlen helyzetbe kerülnek.

Nagy István miniszter úr, amikor EU soros elnökök voltunk, a mezőgazdasági miniszterekből álló tanácsnál elérte, hogy maradjon meg ‑ és erről döntöttek ‑ a Közös Agrárpolitika I. és II. pillére, mert célunk egy olyan magyar mezőgazdaság, amely válságálló, versenyképes és gazdabarát jogszabályokkal kerül irányításra.

Én úgy látom, hogy ez a benyújtott törvénytervezet ezeket a feltételeket teljesíti, ezért javaslom támogatásra, ugyanakkor mondjunk ellent Ukrajna erőltetett EU-s tagságának! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)