DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Sorjáznak a kérdések ezzel a javaslattal kapcsolatban, és látszik az is, hogy nem egy alaposan kidolgozott, nem egy precíz, nem egy svájci óramű pontosságával kimunkált javaslat. Tehát érdemes lett volna vagy lenne rajta tornázni és igazán precízzé tenni, biztos, hogy nem tartozik Magyarország első húsz legnagyobb problémája közé jelen helyzetben, de ettől függetlenül nem is lényegtelen.

Néhány kérdést szeretnék felvillantani vagy megfogalmazni. Először az jutott eszembe a javaslatot olvasva vagy elemezgetve, hogy vajon milyen veszélybe kerülnek, mondjuk, a mai Szerbia vagy Ukrajna területén élő, vagy Délvidéken és Kárpátalján élő honfitársaink, de aztán eszembe jutott, hogy Szerbia tagjelölt státuszban van. Viszont ismereteim szerint Ukrajna nem, és az ukrán hadseregben rengeteg kárpátaljai honfitársunk szolgál, akiket az esetek jelentős részében nem szabad akaratából, hanem erőszakkal vittek be az ukrán hadseregbe. Már bele fognak ütközni abba a passzusba; ha szerencsésen túlélik a borzalmakat, nem halnak meg és nem nyomorodnak le, nem válnak mozgásképtelenné, és a borzalmas háború végén az anyaországba kívánnak költözni, de esetleg majd valakinek nem tetszik a tevékenységük, akkor máris beleütköznek abba a passzusba, hogy nem EGT-tagállam állampolgárai és nem EU-tagállam állampolgárai, és idegen állam hadseregében teljesítettek fegyveres szolgálatot, ráadásul háborúban, éles harcban vettek részt adott esetben hosszabb ideig.

Hogyan fogják tisztázni ezeket a körülményeket? Különösen annak tükrében kérdezem ezt mindenkitől, aki válaszadásra feljogosított, hogy a kettősállampolgárság-ügyek elbírálása kapcsán elég furcsa eseteket talál időnként az ember. Ugyanis olyan esetekről is tudunk, amikor a magyar nyelvet nem beszélő, magyar felmenőkkel nem rendelkező személyek kaptak magyar állampolgárságot, és olyanokról is tudunk, amikor magyar felmenőkkel rendelkező, a magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszélők meg nem kaptak magyar állampolgárságot.

(17.30)

Tehát tudom, hogy nem ugyanaz a két jogterület, de talán rendszertanilag egy kicsit hasonlít egymáshoz; ott is találunk ellentmondásos, igazságtalannak tűnő döntéseket. És amikor, mondjuk, köz- és nemzetbiztonsági okokra hivatkozással nem kapja meg egy magyar felmenőkkel rendelkező, magyarul anyanyelvi szinten beszélő honfitársunk a magyar állampolgárságot, akkor egyébként részleteiben nem ismerheti meg, hogy konkrétan mely okból tartották őt köz- vagy nemzetbiztonsági kockázatnak. Ilyen módon nem is tud adott esetben egy új eljárásban vagy egy megismételt eljárásban védekezni. Tehát nagyon sok ellentmondás merül fel ezzel kapcsolatban.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mint ahogy ellentmondás az önök elmúlt sokéves tevékenységével összefüggésben az a szabadon bocsátott legalább 2300 embercsempész, akinek a hollétéről nem rendelkezünk pontos információkkal. Önök eskü alatt ki merik jelenteni ‑ kérdezem Halász képviselő urat is ‑, hogy mind a 2300 akár közúton, vasúton vagy éppen repülőgéppel elhagyta Magyarország területét? Mert kitaláltak egy olyan jogi fogalmat, amitől a kutya megveszne, ez a sajátos reintegrációs őrizet vagy a reintegrációs őrizet valamelyik altípusa. És ha, mondjuk, embercsempész vagy emberkereskedelmi tevékenység, az aztán tényleg nagyon veszélyes Magyarország közbiztonságára és nemzetbiztonságára, hiszen nagyon rokon területet alkot, sőt átfedésben van adott esetben a terrorveszéllyel. Arra hivatkozással, hogy túlzsúfoltak a börtönök, meg túl sokba kerül ezeknek a személyeknek a börtönben való tartása, fogva tartása, élelmezése és a többi, úgy döntöttek, hogy egy kvázi amnesztia keretében szabadon engedik őket. Mert mondhatják, hogy reintegrációs őrizet, a saját hazájukban, főleg balkáni országokban, máshol senki nem fogja ellenőrizni. Gyakorlatilag visszanyerték teljeskörűen a szabadságukat. És ez nemcsak emberkereskedelmi, embercsempészeti vagy éppen terrorveszéllyel járó tevékenységgel függ össze, hanem a jogosan olyannyira üldözött drogcsempészettel, drogkereskedelemmel. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet? Egy csomó pluszmunkát szabadítottak a rendőrségre és a titkosszolgálatokra.

Aztán menjünk tovább! Próbálunk mi itt a Mi Hazánk frakciójából tükröt tartani önök elé, meg emlékeztetni önöket arra, és hát, a politikai amnézia állapotából felébreszteni önöket: nem volt még olyan túl messze a 2014-2018-as ciklus. Akkor engedték rá az országra Rogán Antal ötlete alapján a letelepedésikötvény-üzletet. Hát, ott valószínűleg több ezer olyan személy vásárolhatott letelepedési kötvényt, akiknek a jó része azóta, mondjuk, magyar állampolgárságot is szerzett vagy legalábbis szerezhetett. Az esetek nagy részében kínai és orosz állampolgárokról beszélünk, egyik sem EGT-tagállam, értelemszerűen egyik sem EU-tagállam, és most már rendelkezik magyar állampolgársággal is. És ez nem néhány tucatnyi esetkör, hanem sok százas vagy akár sok ezres esetkör. Fogalmam sincs, hogy a titkosszolgálatoknak milyen létszámbővítésre meg anyagierőforrás-bővítésre lenne ahhoz szüksége, hogy ezeket, ezt a hatalmas mennyiségű ügytömeget fel tudják dolgozni észszerű időn belül. Ott vajon hány olyan személy lehet, aki gyakorlatilag megvásárolta a magyar állampolgárságot, és egyébként minimum a közbiztonságra súlyos veszélyt jelent? Vagy egyébként akár azok a valóban ukrán ajkú, ukrán nemzetiségű állampolgárok, akik az előbb említett rendszerhiba folytán megszerezték a magyar állampolgárságot is, de mondjuk, hivatásos bűnözői tevékenységet folytatnak. És ezt nem azért mondom, mert sok filmet láttam, és az ukrán maffia vagy az ukrán alvilág egy ikonikus fogalommá vált, hanem életszerű, amit mondok. Ők nem a saját hazájukért harcolnak, hanem adott esetben szervezett bűnözési tevékenységet fejtenek ki. És itt grasszálhatnak nyugodtan, akár lehet, hogy kétutcányi távolságra a Parlamenttől.

Szabadon engedett embercsempészek, letelepedésikötvény-üzlet, ukrán hadseregbe erőszakkal behurcolt tisztességes kárpátaljai magyar emberek... Újabb kérdés: aki ezeknek a feltételeknek megfelel, nem feltétlenül, de az esetek jó részében valószínűleg börtönben kellene hogy legyen, tehát eleve úgymond kivonták a forgalomból rendőrségi, ügyészségi, bírósági eljárást követően, büntetőeljárást követően. És ha nem is feltétlenül akár a Harangozó úr által megjövendölt kártérítési esetekre vagy kártérítési perekre gondolok, hanem ha egyszer sikerül kivonni ezeket a személyeket, mondjuk, egy jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés keretében, még egyéb mellékbüntetésekkel megspékelve, akkor körülbelül elértük a kívánt hatást.

Hát, azért itt számos olyan kérdés merül fel, amit érdemes lenne jobban kibontani, vagy kicsit jobban konkretizálni a közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági veszélyt. Nagyon-nagyon nehéz kérdések ezek. Ez egy olyan súlyú, a történelmi előzmények és párhuzamok miatt olyan hihetetlenül érzékeny, politikailag nagyon érzékeny javaslat, amin valóban érdemes lett volna még dolgozni, vagy akár érdemes lenne most is dolgozni, hiszen csak a teljesség igénye nélkül említettem néhány, adott esetben magyar származású embereket érintő példát, akik egy háborús övezetben harcolnak, egy olyan háborúban, amihez a világon semmi közük, és amibe belekényszerítették őket. És ha ez a képzeletbeli kés egy kicsit túlszalad, akkor számtalan igazságtalan döntésnek ágyazhatnak meg most önök. Ahogy szokták mondani: a pokolba vezető utat is jó szándékkal szokták kikövezni. Nem tudom, ezekre gondoltak‑e, ezeket az esetköröket átvizsgálták-e.

Vagy valóban, a jogorvoslat. A Kúria nem változtathatja meg, megsemmisítheti, de annak az esélye a mostani normaszöveg szerint rendkívül csekély, tehát szinte akkor, ha kiderül, hogy mégis EGT- vagy EU-tagállam állampolgárát érinti ez a miniszteri döntés, de gyakorlatilag egy megismételt eljárásra alig van esély, és a bírói úton történő megváltoztatásra alig van esély. Mert ha ilyen súllyal belenyúlnak, akkor itt mindennek passzolnia kell, tehát annak valóban megalapozottnak és támadhatatlannak kell lenni. Biztos, hogy vannak olyan esetek ‑ vannak erről közeli elképzeléseink is ‑, amikor ez teljesen jogszerű és megalapozott lehet, de a mostani normaszöveg finoman szólva is számos hibát tartalmaz, és számos hiányossággal küzd.

Én ezekre várnék, ha lehetséges, érdemi válaszokat akár Halász képviselő úrtól vagy Juhász Hajnalkától, vagy bárkitől az előterjesztők vagy a felszólalók közül, hogy ezekkel az esetkörökkel és kockázatokkal számoltak‑e, illetőleg a politikai ellentmondást érzik-e. Különösen a letelepedésikötvény-üzlet kapcsán.

Meg egyébként nagyon jó volt a párhuzam itt az előttem felszólaló részéről a kínai akkumulátorgyár-biznisz kapcsán. Ráadásul oda több száz milliárd forintot áramoltattak. És az, hogy az egyik legszebb magyar várost, Magyarország második legnagyobb városát, ráadásul a Fidesz fővárosát teljesen tönkreteszik a vízkincs szempontjából, teljesen tönkreteszik vendégmunkásokkal… Vendégmunkások ‑ még jó, hogy nem felejtettem ki a felsorolásból! Miniszterelnöki kinyilatkoztatás szerint néhány éven belül 500 ezerre, félmillióra emelkedhet a számuk, tisztelt képviselőtársaim! A mostani magyar összlakosság 5 százaléka pluszban itt lehet vendégmunkásként. Hát, köztük nem lehetnek valódi közbiztonsági és nemzetbiztonsági kockázatok?

De, hogy egy kicsit még tovább csűrjem-csavarjam ezt a történetet: önök, igaz, hogy tavaly, valamikor talán tavasszal, nem is az éj leple alatt, hanem fényes nappal, a Budapest-Belgrád és a Paks II. beruházás esetén a vendégmunkások szerződésének maximális időtartamát kettőről öt évre emelték ‑ ezzel nem dicsekednek a választóiknak ‑ a nemzeti keresztény-konzervatív értékrend jegyében, és megengedték a családegyesítéseket is. Erre sem nagyon szoktak hivatkozni. Többször kérdeztem én magam is a Vállalkozásfejlesztési Bizottság ülésén, hogy akár kettő év, akár öt év, akár családegyesítés, akár családegyesítés nélküli a felállás, hogyan, milyen módon és kik fogják ellenőrizni, hogy ezek a vendégmunkások, ha lejár a kettő vagy lejár az öt év, elhagyják Magyarország területét. Csak az ötletbörzét hallottam a Nemzetgazdasági Minisztérium jelen lévő képviselői részéről. Amikor felmerült, egyébként pont az egyik képviselőtársuk ‑ nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért nem mondom a nevét ‑ vetette fel, hogy lehet, hogy még az útleveleket kellene akkor hatósági letétbe helyezni, hogy mégis fogható, nyomon követhető legyen az a sok százezer vendégmunkás, akkor még arra sem mondott, a saját kollégájuk javaslatára igent a Nemzetgazdasági Minisztérium. Hát, ott is bőven lehetnek ilyen kockázatok, amelyek persze nem politikai, hanem klasszikus közbiztonsági vagy klasszikus nemzetbiztonsági kockázatok.

(17.40)

Először ezekkel a feladatokkal kellene megbirkózni. Az itt felsorolt rendkívül nagy tömegű problémával kapcsolatban ‑ főleg a kárpátaljai magyarok helyzete, a letelepedésikötvény-üzlet, az akkumulátorgyár-biznisz, a vendégmunkás-érintettség ‑ mi a tanszéki helyes álláspont? Erre várnék érdemi választ. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)