Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ház nem annyira paprikás ülése egészen biztos, hogy nem fog unalomba fulladni pusztán attól a ténytől, hogy nagyságrendileg kétszázadszor hozza ide a devizahitelesek témáját a Jobbik frakciója a Ház elé.

Régóta mondjuk, sokszor mondtuk, de a kormány valahogy elintézettnek tekintette ezt az ügyet, a kommunikációs paneljeiben az jelenik meg, hogy ő kimentette a devizahiteleseket, miközben a tények és a számok azt mutatják, hogy ez távolról sem igaz. Valahogy úgy kezelte a kormány ezt az egészet, mint egy kifutott politikai terméket, ami önmagában is igen nagy baj és probléma volt.

Most viszont az MNB-botrány kapcsán érdemes egy kicsit a Magyar Nemzeti Bankról is beszélnünk. Amikor a Magyar Nemzeti Bank veszteséges volt, akkor mindig a magyar költségvetés, a magyar adófizetők pótolták ki a hiányzó összeget. Viszont amikor nyereséges volt, nagyon sokáig nem volt előírva, hogy a nyereségét kötelező jelleggel be kelljen fizetnie a költségvetésbe. Most pedig ott állunk, hogy a sajtóhírek szerint hiányzik 500 milliárd forint, a kormány pedig 15 évnyi, többségében kétharmados kormányzás után úgy tesz, mintha neki semmiféle ráhatása, rálátása nem lett volna vagy nem lenne ezekre a folyamatokra.

Nyilván meghagyom ennek a különböző politikai elemzéseit másoknak, mert amiről én szeretnék beszélni, az határozottan az a forgatókönyv, hogy ha visszaszereztük az MNB pénzét, azt a közpénzt, ami egyébként a köz javára ott kell legyen elérhető módon, akkor mi történik ezzel a pénzzel. Le kell szögeznünk, hogy ebben az összegben a forint álláspontom szerint részben tudatos gyengítéséből származó nyereség is ott található, és ott található a devizás átváltáson szerzett óriási magyar nemzeti banki nyereség, ha úgy tetszik, a devizahitelesek pénze.

Az állításom az, hogy több száz milliárd forint, ami a devizahiteleseknek jár, ott van ebben az eltűnt pénzösszegben, és ha ez visszakerül egyszer valamilyen úton-módon, akkor mi szeretnénk, ha felállítanának egy devizahiteles kártérítési alapot, és ebből a kártérítési alapból minden érintettet a lehetőségekhez mérten segítségben, kártérítésben kell részesíteni. Nem lehet forintosítani a tönkrement családokat, nem lehet forintosítani azt, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, ha egy családfő öngyilkos lesz. Nem lehet mindent forintra váltani, de az egészen biztos, hogy ezeket az egyedi élethelyzeteket segíteni, támogatni kellene, hogy helyreállítsák a korábbi életüket, amennyire az még fizikailag lehetséges.

A kormány szerintem érzi, hogy nagyon komoly mulasztásai vannak a devizahiteles krízisben. Nagyon sok ember 160 forinton vette fel az úgynevezett hitelét, ezt a hibás terméket, és a kormány nem azt mondta, amire jobbikosok és a nemzeti oldalról nagyon sokan felszólították önöket akkoriban, hogy a felvétel napjának árfolyamán forintosítsák ezeket a hiteleket, hanem piaci árfolyamon engedtek forintosítani. Aki 160 forinton vette fel, annak 260 forinton váltották át, s ezzel súlyos százmilliárdokat vettek el az emberektől, és az elvett pénzből súlyos százmilliárdokat írtak jóvá, legalizáltak a bankok, a pénzintézetek oldalán.

Azt is tudjuk, hogy ez a kormány negyedéves kvótákban állapodott meg a végrehajtókkal abban, hogy negyedévente hány embert lehet az utcára dobni elhelyezés nélkül. Ennek az eredménye, hogy több tízezer magyart, családosokat, kisgyermekeseket is elhelyezés nélkül az utcára dobtak, a követeléskezelések frontján pedig piaci kofaként adták-vették fillérekért magyar emberek életét, sorsát, követelésként elnevezve ezeket. A helyzet az, hogy a kormány még akkor sem a károsultakkal írt alá együttműködési megállapodást, hanem az EBRD-vel és a Bankszövetséggel tárgyalgatott, hogy meddig tart a bankok teherbírása, ahelyett, hogy egy pillanat alatt megtiltotta volna ezt az egész folyamatot, és felvételkori árfolyamon forintosított volna.

Voltak részeredményeink a kilakoltatási moratórium elérésében, vagy abban, hogy nagyon sok kilakoltatáson jogsegélyezni voltunk képesek a családokat, de összességében a felelősség a kormányé, hogy ezeket az embereket ott hagyta az út szélén. Ez a felelősség pedig történelmi. Ha valamit egy kicsit, egy mikronnyit jóvá szeretne tenni a kormány ebből, annak egyetlen útja van: a majd egyszer visszaszerzett MNB-s pénz egy jó részét vagy nagy részét egy devizahiteles kártérítési alapba kell fektetni, megvizsgálni az egyedi ügyeket, és ha lehet, végiggondolni azt, hogy milyen lett volna egy felvételkori forintosítási folyamat során az embereknek a tartozása vagy az összege. Senkinek nem akarjuk azt üzeni, hogy ne fizesse vissza a tartozását, mindenki fizesse vissza, de egy forinttal se többet, mint amennyi tisztességes vagy mint amennyi tisztességes lenne normális piacgazdasági körülmények között. A mi feladatunk ezeket a normális körülményeket megtalálni.

Éppen ezért kérdezem a kormányt, támogatja‑e azt, hogy a visszaszerzett pénzösszeg egy devizahiteles kártérítési alapból visszakerüljön a nap végén a tulajdonosokhoz. Várom érdemi válaszát.