DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a készpénzhasználat alaptörvényi védelmével és a drogháborúval kapcsolatban szeretnék megosztani önökkel néhány magvas gondolatot. Először is itt az újhullámos hamis próféták elkezdték félrevezetni jobb esetben csak saját szűk, szektás táborukat, rosszabb esetben a teljes magyar közvéleményt, miszerint ez egy álprobléma, hiszen senki nem akarja betiltani a készpénz szabad használatát. Soha nem mondta a Mi Hazánk Mozgalom, hogy az a legnagyobb veszély, hogy valahova leírják, bár vannak olyan országok a világon, ahol már ehhez nagyon közel állnak, hogy nem lehet készpénzt használni, és a készpénz használatát, birtoklását be akarja valaki tiltani. Csak az a helyzet, hogy ha a technológiai fejlesztések, a napi gyakorlat abba az irányba halad, hogy a mindennapokban nem lehet készpénzzel fizetni, hanem csak és kizárólag az online, jellemzően a bankkártyás fizetést írják elő, akkor a dolog lényegét tekintve mégiscsak megakadályozzák a magyar embereket abban, hogy saját szabad akaratuk, szabad döntésük szerint választhassanak a készpénzzel történő fizetés vagy az online fizetés között.

Tehát üzenjük innen a hamis prófétáknak is a Mi Hazánk parlamenti frakciójának soraiból, hogy a probléma így merül fel, és ez egyben üzenet önökhöz is, hogy önmagában ettől, hogy az Alaptörvénybe ezt most a Mi Hazánk kétéves lobbitevékenységének eredményeként beemelik, semmi nem fog megoldódni. Ha ezt ugyanolyan politikai terméknek tekintik, mint az egykor volt „polgári Magyarország” fogalmát vagy a polgári Magyarországot mint olyat, akkor nem fogunk előrelépni. Ha hagyják azt, hogy a kizárólagos online fizetések térhódítása ilyen sebességgel haladjon, akkor gyakorlatilag adtunk annak a bizonyosnak egy jó nagy pofont. Ha kiterjesztik a lehetőségeket a valódi szabad készpénzhasználat felé, akkor fogjuk elérni ennek a rendelkezésnek a célját, magyarul tartalommal kell megtölteni. Tehát ha önök majd ennek a rendelkezésnek a megszavazásakor elintézettnek és lezártnak tekintik az ügyet, akkor súlyos hibát követnek el, és a szokásos fideszes egyrészt-másrészt, egyfelől-másfelől, tessék-lássék félmegoldás fog megszületni.

Létkérdés, és nemcsak a magyar emberek, ha úgy tetszik, a magyar néplélek részét képező készpénz és a készpénzhasználat szempontjából fontos ez, hanem sok esetben valóban akár a túlélést jelenti a végrehajtó-maffiával szemben, hogy konkrét példát említsek, akár pedig annak a magyaros leleménynek a leképeződése a készpénzben rejlő lehetőségrendszer, aminek ha megszüntetik a technikai feltételeit, akkor vége, és egy nagyon jelentős szabadságjogot veszítünk el.

(20.00)

Ezt kell ezzel kapcsolatban tehát megérteni, és azt is, hogy ha megvalósul az a világ, amihez például Svédországban már nagyon közel állnak, hogy szinte kizárólagossá válik vagy túlnyomó többségbe kerül az online fizetés, akkor azzal nemcsak a totális ellenőrzés valósul meg, hanem a totális irányítás is. Ha tűpontosan le tudják követni a nagy multicégek, hogy mit használunk, mit fogyasztunk, milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe, milyen élelmiszereket fogyasztunk, rosszabb esetben milyen gyógyszereket vásárolunk, nagyon erősen manipulálhatóvá és irányíthatóvá válunk, nem beszélve arról, hogy egy sor egyéb nem kívánatos jelenség ütheti fel a fejét.

Talán még önök közül sem értik sokan, vagy értik, de nem is érzik a teljes súlyát ennek az egész ügynek, hogy mekkora jelentősége van ennek a jövőre nézve, de csak akkor, ha nem hagyják azt, hogy a készpénz valós napi használatát kiszorítsák. Csak amikor azt lehet látni, hogy bizonyos közlekedési eszközökön, bizonyos fesztiválokon, eseményeken, rendezvényeken már csak bankkártyával vagy telefonos applikációkkal lehet fizetni, akkor ez egy nagyon rossz irány. Tehát alacsonyabb szintű jogszabályokban is folytatni kell ezt a jogalkotói munkát.

Ami pedig a nemrég kitört vagy kirobbant drogháborút illeti, ez kivételesen egy olyan háború, amely kívánatos, és amelyre már régóta szükség lett volna Magyarországon. Ezzel kapcsolatban azért nagyon sok kritikát el kell mondanunk, meg kell fogalmaznunk önökkel szemben, hiszen, ahogy szoktam mondani, mint a rossz focisták, közelről nézték a meccset az elmúlt tíz évben, de az elmúlt öt évben különösen. Évek óta mondjuk ezt. Mondtuk ezt még itt független jogállású képviselőként a parlamenten kívüli időszakunkban, és mondtuk ezt a 2022-es választások után, amikor már Mi Hazánk-frakciót tudtunk alakítani, hogy óriási probléma, futótűzszerűen terjed és berobbant az elmúlt években, nem kizárólag, de különösen az olcsó kábítószer.

Akkor fogalmazzunk nyíltan: nem kizárólagosan, de jellemzően, ha úgy tetszik, a no-go zónákban, mert vannak Magyarországon is no-go zónák a cigánytelepeken vagy cigánysorokon. Én tősgyökeres csengeri ember vagyok, a családi gazdaságunkban szinte kizárólag csak cigány emberek dolgoznak. Tőlük halljuk, hogy a csengeri cigánysor vagy cigánytelep legalább 70 százaléka napi szinten olcsó kábítószert fogyaszt. Hát, ha ők hazudnak, akkor most én is hazudok, tisztelt képviselőtársaim, De ezt Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyétől Vas vármegyéig bezárólag szinte minden helyen el lehet mondani. És nemcsak a cigányságot sújtja, hanem a leszakadófélben lévő nem cigány embereket is. Tehát nem bőrszínfüggő, még mielőtt valaki felháborodna és félreértené, vagy félre akarná érteni a szavaimat. De a cigányságot különösen súlyosan érinti ez a probléma. Pedig van nekik amúgy is, alapból is elég sok problémájuk.

Nem csak az veszélyes az olcsó kábítószer használatában, aminek egy tragikus példáját láttuk most a hétvégén Fonó településen. Tehát nemcsak a garázda jellegű vagy élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetése szaporodik meg a kábítószer hatására, hanem a súlyos, sokszor halálos kimenetelű közlekedési bűncselekményeket is ebbe a sorba kell elhelyezni.

Választókerületemben, Mátészalka közelében pontosan a tavalyi iskolakezdéskor történt egy ilyen tragédia. Ismerem a tragédia elszenvedőit, ismerem a sértettjeit. Ópályi községből olyan személyek, akik nem rendelkeztek gépjárművezetői engedéllyel, magyarul, elvették a jogosítványukat, rendszeres drogfogyasztók voltak, frontálisan belerongyoltak egy, a Balatonról hazafelé tartó család autójába. Az édesanya a kislánya szeme láttára vesztette életét, szerencsére a gyermek és az édesapa túlélték. Mindez két megrögzött, gyógyíthatatlan drogos felelőtlenségének, ámokfutásának köszönhető, akiket már rég ki kellett volna vonni a forgalomból, akiknek rég vagy az elvonón lett volna a helyük, vagy az IMEI-ben, vagy valamelyik magyar fegyintézetben. Ez azért rendészeti, rendvédelmi hiba is, hogy ők szabadon grasszáltak, és akkor este szabadon használhatták azt a gépjárművet, amibe nem lett volna szabad beülniük.

S ha már itt tartunk, vissza lehet nézni az ezzel kapcsolatos nyilatkozataimat, hosszú évek óta, főleg a kisvárosi rendőri vezetői tevékenységet kritizálom. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes lenne főleg a belügyi, rendvédelmi kérdésekkel foglalkozó kormánypárti képviselőknek feltenni, főleg az egyéni képviselőknek a saját választókerületükben azokat a kérdéseket, hogy különösen a drogkereskedelem kapcsán ‑ de most nemcsak az olcsó kábítószert veszem ide, hanem a legolcsóbb, legfilléresebb kábítószertől a kokainig bezárólag mindent ‑, hogy lehet az, hogy egy minimális személyismerettel, egy minimális utánajárással meg tudjuk mondani, meg lehet mondani, mondjuk, egy 15-20 ezres kisvárosban, hogy kik hol, mikor, mit árulnak, és nagyjából kiknek adják el, de ez valahogy a rendőri vezetés szíves figyelmét elkerüli.

Én rendületlenül próbálok hinni abban, hogy a rendőrség vagy a rendőrök döntő többsége esküjéhez híven tisztességgel, becsülettel, lelkiismerettel végzi azt a tevékenységet, amely a saját megfogalmazásuk szerint jelentős részben a teljesen értelmetlen, többszörös adminisztrációban fullad ki, és ahelyett, hogy mondjuk, a közterületen vadásznák például a drogkereskedőket, humán hálózatokat alakítanának ki, előkészítenének csapásméréseket, értelmetlen papírmunkával kell foglalkozni. Túl kevesen vannak, a közterületen szolgálatot teljesítő állomány elképesztő létszámhiánnyal küzd, de sok esetben valamilyen rejtélyes vagy talán nem is annyira rejtélyes oknál fogva mintha egyesek abban lennének érdekeltek, vagy eddig abban voltak érdekeltek, hogy ne történjenek ilyen csapásmérések.

Amikor gyermekvédelmi intézmények környékén tömegével árulnak drogot, és ez a rendőrség figyelmét elkerüli, akkor fel kell tenni a kérdéseket, hogy ennek mi lehet az oka. S nem feltétlenül arra gondolok, hogy lefizetnék a rendőröket. Könnyebb nekik nem foglalkozni esetleg valamivel, mint foglalkozni. Könnyebb nekik esetleg jobbra nézni, ha bal oldalon van a probléma, vagy fordítva. Ha Szent László-i szigort akarunk, akkor teljesen meg kell változtatni az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódot. Legfőképpen megfelelő jogkört kell adni a rendőröknek. Ha a liberális elvárásokhoz képest egy kicsit nagyobb pofont kever le valakinek, vagy kicsivel komolyabb testi kényszert alkalmaz, ne kelljen évekig ügyészségre meg bíróságra járnia, attól félni, hogy kirúgják vagy még börtönbe kerül, mert így nem lehet hatékony, felszabadult, görcsöktől és gátlásoktól mentes, hatékony rendőri intézkedést várni.

A boksz nem balett, tisztelt képviselőtársaim, a drogháborút pedig nem lehet lájtos eszközökkel meg kislányos eszközökkel vívni. Sokkal kevesebb papírmunka, sokkal több terepmunka a rendőröknek, megfelelő létszám, megfelelő technikai eszközök és megfelelő anyagi erőforrások, külön csak és kizárólag ezzel foglalkozó akciócsoportokban. De nemcsak azok, akik a csapásméréseket végrehajtják, és beviszik a zsiványokat, hanem azok is, akik mindezt felderítik, akik előkészítik.

Van a rendőrség működésében szinte minden megyében még egy nagy probléma: sokszor nem lehet érteni, hogy a téglákat, spicliket, vamzerokat, mindegy, hogy nevezzük, tehát a besúgókat, mégis milyen célból használják, vagy milyen hatalmi játszmák céljából használják fel. Mert azt lehet látni, hogy sokszor a rendőrségi besúgók kis túlzással már majdnem fedett nyomozói státuszban vannak, tisztelt képviselőtársaim. Én személyesen ismerek olyan fiatalembert, aki majdnem késelés áldozata lett, de a késelést elkövető népes nagycsalád többek között lánykereskedelemmel, lányok futtatásával, prostitúció szervezésével és drogkereskedelemmel is foglalkozik, de ez az adott megye adott magas rangú rendőri vezetőinek a figyelmét valahogy elkerüli, és valahogy azon munkálkodnak, hogy sokszor a rendőrök vagy a rendőri vezető az ügyvéd vagy a védő szerepében eljárva mintegy adja alá a lovat a bűnözőknek. Totális szemléletváltásra van szükség.

És még egy dolog: ennek az egésznek csak akkor van értelme, ha a következő választások végeredményétől függően ez nem ér véget jövő áprilisban, legyen bármi is a választásnak a végeredménye. Ha önök elveszítik, akkor biztos vagyok benne, hogy ennek a drogháborúnak vége, de abban is majdnem biztos vagyok, hogy ha önök folytatják, ez akkor is le fog kerülni a napirendről.

(20.10)

Mondjuk, arra is szeretnék javaslatot hallani, talán ez a legnagyobb, legnehezebb kérdés, hogy hogyan lehet, hogyan gondolják megakadályozni ennek a hatalmas problémának a folyamatos újratermelődését, mert a nyomornegyedek, a no-go zónák állandóan ki fogják termelni az új fogyasztói és az új kereskedői réteget. Tehát nyilván nem csak rendvédelmi kérdésről beszélünk.

Hogy a tanulás és a munka világába való elmozdítása ezeknek a rétegeknek mennyire lehet sikeres, az irányba a jelenlegi módszertant tekintve nagyon sok kétségünk van, tisztelt kormánypárti képviselők.

Felszabadítani a rendőröket a görcs alól, megfelelő eszközöket adni nekik, drasztikusan komoly ítéleteket! Életfogytiglannal is büntethető a legsúlyosabb esete a drogkereskedelemnek. Én nem hallottam még olyanról, hogy életfogytiglanra ítéltek volna drogkereskedőket. A fogyasztókat, ha megfogják, mert jó esetben, sokszor a fogyasztókat kapják el először, megszorítani vagy érdekeltté tenni abban, hogy felnyomják a kereskedőket, hogy információt adjanak, hogy kik adták el nekik, mennyiért, milyen körülmények között a kábítószert, ezt most esete válogatja, hogy mikor kell szorítani a fogyasztót, vagy mikor kell esetleg kedvezőbb feltételeket ígérni neki, különben soha az életben nem fognak ennek a végére érni.

Ami elhangzott itt a Mi Hazánk frakcióvezetőjétől, azt csak megerősíteni tudom. A szegény emberek a „kristályt” meg az ehhez hasonló drogokat használják, a gazdagok, az urak pedig a kokaint, heroint, de jellemzően a kokaint. Egy harlemi szlenggel élve: a nagy fehér szeretőjüket felteszik az orrukba. A nagy fehér szerető a kokainnak az egyik, szlengben, mondjuk, harlemi szlengben meghatározott neve vagy egy kifejezés erre.

Akik országgyűlési képviselőként, kormánytagként, európai parlamenti képviselőként, polgármesterként, önkormányzati vagy vármegyei képviselőként drogot fogyasztanak, akiket droghasználaton érnek, az a minimum, hogy azonnali hivatalvesztés, és egy életre ki kell zárni a közéletből, nehogy már betépve hozzanak olyan szabályokat, amelyek meghatározzák egy ország életét. Teljesen mindegy, hogy melyik politikai oldalhoz tartozik, ez legyen a méltó büntetése.

Nagyon szomorúnak tartom, hogy a házelnök úrhoz hat évvel ezelőtt írt levelemre semmilyen válasz nem érkezett. Ebben a levelemben az előbb felsorolt politikai szereplőknek ‑ főleg mondjuk, a magyar parlament tagjainak ‑ rendszeres vagy szúrópróbaszerű drogtesztjére, drogfelülvizsgálatára hívtam fel a figyelmet. Még csak válaszra sem méltattak. Úgyhogy a drogháborúnak nemcsak az alsó, hanem a legfelsőbb szinteken is folyni kell, hogy alul és legfelül is példát tudjunk statuálni azokkal, akik a nagy fehér szeretővel vagy egyéb szerekkel élnek. Köszönöm szépen. (Dócs Dávid tapsol.)