Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alaptörvény-módosítás idején divatos dolog végigvenni az előző alaptörvény-módosításokat. Én ettől most eltekintek ‑ igen, és ezt meg fogják nekem köszönni kormánypárti és ellenzéki kollégák is ‑, hiszen azt látom ebben az alaptörvény-módosításban, hogy egy nagyon fontos szimbolikus kérdésre kitér. A pénzügyi fogyasztóvédelem szűkebb szakterületemet érinti, ez a készpénzhasználatot illető módosítás, ami elég régóta téma, és a kormány nem mutatott semmifajta érdeklődést, rugalmasságot vagy akár nyitottságot ebben a dologban.
Én először ezt a témakört 2010-2014 között az akkor még létező Fogyasztóvédelmi Főbizottságban vetettem fel, és az akkori parlamenti ciklusban már felmerült, hogy ez az ingyenes készpénzfelvétel című történet nem lesz annyira jó így, hogy a kormány bevezet egy összeget ‑ az akkori nettó minimálbér összegéhez kezdte ezt pozicionálni ‑, és aztán ezt nem emeli évről évre az inflációval súlyozva. Ebből adódott az a helyzet, hogy a 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvételi limit, ha inflációval és minden egyéb tényezővel súlyozzuk, most 410 ezer forint kellene hogy legyen. Az a helyzet, azon, hogy nem 410 ezer, hanem 150 ezer, a magyar emberek milliárdokat, tízmilliárdokat vesztettek, az önök által támogatott bankok pedig milliárdokat, tízmilliárdokat nyertek.
Miért mondhatom azt, hogy a kormány által támogatott bankok? Mert látszólag van banki ágazati különadó, és látszólag ez a kormány adóztatja a bankokat, méghozzá szénné. Látszólag van pénzügyi tranzakciós illeték, amit a bank fizet meg az állam felé, de a valóságban az összes ilyen terhet úgy hárítják át a fogyasztókra, hogy a kormány ezzel szemben semmiféle gátat nem emelt, semmilyen akadályt nem támasztott, összekacsint és összejátszik a bankokkal, ahogy azt a devizahiteles árulás idején bizonyította is. Ott egyértelműen letette a kormány a garast, összefogott a bankokkal, lepaktált velük, aláírta az EBRD-paktumot, és kifosztották közösen a károsultakat, és minimális segítséget nyújtottak; nem is tudom, hogy annak volt‑e nevezhető.
A készpénzhasználat körüli dilemmák, az ahhoz való hozzáférést illető dilemmák nem csak Magyarországon, az európai térben végig kísértik… ‑ itt az az alapfilozófiai vita, hogy a már leadózott pénzünkhöz való hozzáférés esetén van‑e bármilyen alkotmányos joga egy banknak költséget felszámolni, ha úgy tetszik, nem adókivetőként valamifajta adót kivetni erre a tevékenységre. Mi állítjuk azt, és régóta állítjuk, hogy nincsen.
Az is látható, hogy az elmúlt években nagyjából két politikai közösség emlegette ezt a témát: a jobbikosok, amióta ez az első parlamenti ciklusunk bekövetkezett, és a Mi Hazánk a létrejötte óta többféle javaslattal emlegette azt, hogy a készpénzhasználat fontos. Az alkotmányos jogként való kezelését is ők vetették fel, mi inkább az ingyenes bankolás dimenziójára koncentráltunk, tehát arra, hogy a készpénzfelvétel mellett a különböző lehúzásfajták is szűnjenek meg, és az átlagbérig az alapműveletek tekintetében ingyenesen bankolhasson mindenki.
A kormány most nyitottságot mutat, de érdemes a mögé nézni ennek a dolognak, mert volt itt azért tavaly nagyon sok esemény, amikor a kormány bizonyíthatott volna ezen a téren, és valamiért nem tette. Tehát oké egy alaptörvényi megerősítés, de nagyon sokat számít, hogy a nap végén ez milyen valódi cselekvésbe torkollik. Itt a tavalyi év folyamán az általam vezetett Fogyasztóvédelmi Albizottság ülésén volt egy javaslatom, ez a javaslat pedig az ingyenes készpénzfelvétel összeghatárának a megemeléséről szólt. A végén egy nagyon visszafogott konszenzusban maradtunk, 250 ezer forintra szeretnénk emelni az ingyenes készpénzfelvétel összeghatárát, és az általam vezetett albizottságban ezt a kormánypárti képviselők is megszavazták, tehát százszázalékos szavazati aránnyal, ritka dolog, de van egy parlamenti döntésünk arról, hogy az ingyenes készpénzfelvétel összeghatárát meg kell emelni. Ez egy tavalyi történet, őszi történet, egész pontosan novemberben adtam róla talán az utolsó híradást. A kérdés az, hogy mit csinált azóta a kormány. Semmit. Nem látjuk, hogy az ingyenes készpénzfelvétel összeghatára megemelkedett volna, pedig olyan döntés van róla, amit a kormánypárti képviselők is megszavaztak.
Most itt van előttünk egy alaptörvény-módosítás, aminek ez a része is támogatható, persze, nincs ezzel semmi baj, de adódik a kérdés, ha van döntése a parlamentnek erről akár albizottsági szinten, miért nem csinál a kormány semmit. Jó lenne a mai napon erre is választ kapni, mert akkor van értelme bármilyen alaptörvény-módosításnak, ha ez valódi cselekvésbe torkollik. Minden nappal, amíg az ingyenes készpénzfelvétel összeghatára a 2010 elején kivetett összeghatár, a bankok gazdagodnak, a magyar polgárok pedig szegényednek.
Van egy másik ugyanilyen téma is. A kezemben van egy javaslat, amit a parlament Vállalkozásfejlesztési Bizottságába vittem be még tavaly, és ez a munkabér készpénzben való felvételének a megkönnyítéséről szóló jobbikos határozati javaslat. Itt is egy egészen elképesztő helyzet áll fenn. A hatályos munka törvénykönyve értelmében nem dönthet úgy egy munkavállaló egyedül, hogy ő készpénzben szeretné megkapni a munkabérét. Az van a hatályos szabályokban, hogy neki a munkaadóval meg kell állapodnia arról, hogy milyen formában kapja a pénzét. Ha egy multicéggel alkudozik a munkavállaló, teljesen egyértelmű és értelemszerű, hogy ebből az alkufolyamatból nem jöhet ki győztesen.
A mi munkatörvénykönyve-módosításunknak a lényege az, hogy a munkavállaló egyoldalúan nyilatkozhasson, dönthessen arról, hogy ő készpénz formájában szeretné felvenni a munkabérét. Ezt a javaslatot, bár éreztünk némi szimpátiát a többi politikai közösségtől, aki részt vett ezen az ülésen, leszavazták, tehát ezt még magáévá sem tette a kormány, pedig ezeken a látszólag mikrokérdéseken dől el az, hogy azt a hozzáállást, ami ebben az alaptörvény-módosításban megnyilvánul, mennyire lehet komolyan venni, a valóság mezejére mennyire tud átszűrődni. Itt tehát egy egyszerű munkatörvénykönyve-módosítással, igazából egy egy-két szavas módosítással megint csak milliárdokat lehet a polgárok zsebébe tenni, és milliárdokat lehet elvenni az indokolatlanul magas banki profitból.
Miért mondom azt, hogy indokolatlanul magas? Gondoljanak bele, 2000 milliárd fölötti volt a bankok profitja az elmúlt egy év mért időszakában, 2000 ezer milliárd fölötti! Nincs még egy olyan ágazat Magyarországon, amelyik ennyire hasítana. És mit tesz a kormány? Kiveti a bankadót, kiveti a pénzügyi tranzakciós illetéket, hátradől, és hagyja, hogy ezek a drága, szó szerint drága bankok az utolsó fillérig áthárítsák ezt a polgárokra. Tavaly be voltak fagyasztva a díjak egy időszakban, január 1-jétől 10 százalék fölött díjat emeltek a bankok, és most bejelentkeztek márciusban, hogy volt infláció is tavaly, mi azt is áthárítjuk rátok. Egészen elképesztő, arcátlan, gyomorforgató visszaélés ez a magyar polgárok, az ügyfelek, a fogyasztók bizalmával.
Mi ennek egyféle feloldását látjuk, ami nagyon egyszerű: az átlagbérig legyen ingyenes a bankolás Magyarországon, tehát ennek az összegéig, és az alapműveletek, nyilván nem a tőzsdei műveletek, de az alapműveletek tekintetében legyen ingyen az, amire most extra sarcot vetnek ki az európai összevetésben is kirívóan drága magyar és magyarországi bankok. Itt a magyarországi is indokolt, hiszen nagyon sok külföldi hálózatnak az itt működő leánya valószínűleg sokkal drágább, mint otthon, azokban az országokban, ahonnan egyébként elindultak ezek a hálózatok.
(17.20)
Van egy különösen irritáló dolog, amiről Lukács László György képviselőtársam már beszélt: ez a magyar kis- és mikrovállalkozásokat érintő sarc, tehát az ingyenes bankolás koncepciója kitér a magyar vállalkozásokra is. Itt is egy logikus összeghatárig azt szeretnénk elérni, hogy egy magyar virágos, egy magyar éttermes, ha még működteti valahogy a vállalkozását ebben a rettentő nehéz gazdasági környezetben, legalább ilyen extra sarcokkal ne szembesüljön, mentesítsük a banki költségek megfizetése alól egy észszerű, logikus összeghatárig az összes magyar kisvállalkozót. Fizessenek a multik, fizessenek az óriáscégek az egymás közötti tranzakcióik után, ez minket kevésbé érdekel; így is a bankok a pénzüknél vannak.
Az egyik legidegesítőbb érv az, hogy a bank is egy vállalkozás, neki is élni kell valamiből, és elkezdjük sajnálni szegény farkasokat, akik azt játsszák, hogy vegetáriánusok. Nem, nem azok. Lehúzzák az embereket, mert békebeli korokban a banknak abból kell élni, hogy forgathatja az emberek pénzét. Lehúzzák az embereket, mert a bankok amúgy is abból élnek, hogy méregdrága hitelkártyatermékekkel kábítják a polgárokat és egyébként döntenek csődbe nagyon sok mindenkit. Nem mondanak igazat, mert a bankok a devizahitelezéssel egyszer már kifosztották a magyar polgárok tömegeit; egyszer sem álltak elénk, és egyszer sem kértek elnézést azért, amit tettek a magyar polgárok, a magyar fogyasztók életével, közbizalmával szemben. Cinkosak voltak a tömegesen elrendelt kilakoltatásokban is, ahol az akkori kormánnyal összejátszva egész egyszerűen földönfutóvá tettek tízezreket Magyarországon. Sorolhatnánk még, hogy miben voltak cinkosok ezek a bankok, de az egészen biztos, hogy az önmérséklet nem jellemző rájuk; ezt a feladatot a magyar parlamentnek kell ellátnia, és jó, hogy itt van egy alaptörvény-módosítás erről, de minket sokkal jobban érdekel az, hogy a valóság mezején ebből mi fog megvalósulni.
Összességében tehát fel kell emelni az ingyenes készpénzfelvétel összeghatárát, vagy akár el kell törölni, az is egy vitaképes gondolat; és jó lenne már most, a tavasz folyamán látni egy olyan ATM-telepítési programot, amelynek eredményeképpen elérhetőek lesznek ezek a gépek mindenhol, ahol erre van mérhető társadalmi igény ‑ ez egy viszonylag könnyen mérhető folyamat ‑, és el kell érni, hogy ingyenesen tudjon az ember hozzájutni a már leadózott pénzéhez.
Amúgy is látjuk, hogy ezek a bankok, a pénzintézetek és sajnos a kormány is túlerőlteti a digitalizációt. Mindenben az online folyamatokat erőlteti, azt, hogy chatbotokkal és gépekkel beszéljünk, aztán várakozunk a vonal végén hosszú perceket, és megint csak egy gép kapcsol be. Volt olyan bank, amelyik ráengedte a mesterséges intelligenciát az ügyfelek hangmintáira, hogy vizsgálja azt, hogy ki az, aki csak egy kicsit felindult és ventilálni akar, mert annak alacsonyabb fokú ügyfélszolgálatot biztosít, és ki az, aki akár bankot is váltana, mert az kapjon rendes ügyfélszolgálatost. Ez egy rémálom, ezt nem szabad engedni! Bírósági döntés van arról egyébként, hogy ez tilos. Az, hogy Magyarországon előfordulhat hasonló, önmagában problémás, de önmagában az is az, hogy a digitalizációt ennyire túl akarja erőltetni a kormány. Értjük mi, hogy az adattömeghez való hozzáférés az új kornak az olaját jelenti, de ezen digitális kényszerzubbonyban nagyon sokan nem akarunk élni Magyarországon. És a bankolás kapcsán is elképesztően irritáló az, amikor eljátsszák a magukat szakértőnek mondó emberek azt, hogy jó, hát drága a bankszámla, de használjatok összehasonlító online oldalakat, válasszátok ki magatoknak azt a kedvezőnek tűnő bankszámla-konstrukciót, amivel egy kicsit olcsóbb lehet a dolog. Nem! Fordítsuk már meg normálisra a sorrendet! Van Magyarországon 5-6 millió honfitársunk, aki lehet, hogy nem is akar olyan digitális kompetenciákkal rendelkezni, hogy összehasonlító oldalakat böngésszen. Mi nem a digitálisan túlfejletteknek a képviselői vagyunk, hanem Magyarország képviselői. Ebben a Házban mi felelősséggel tartozunk azokért az emberekért, akik nem okostelefonokkal rohangálnak, és nem úgy képzelik el az életüket, hogy a digitális kényszerzubbony megmondja nekik, hogy mit és hogyan.
Van egy szintén fogyasztóvédelmi jellegű javaslatom ennek megoldására: mindenhol január 31-éig a bankoknak kötelező kiküldeni az ügyfelek részére azt, hogy mennyit húztak le róluk az előző évben. Ezt a dokumentumok között ott találja mindenki; elképesztő összegeket fognak találni. A tavalyelőtti évben 40 ezer forint/ügyfél átlagosan csak a banki költségekre: a készpénzfelvétel díjára, az áthárított tranzakciós illetékre, minden kitalált kamu őrületre, a 67 forintos sms-re, ami a piacon 10 vagy 12, az 54 forintos sms-re, reggelig lehetne sorolni, és a kormány ezzel nem tett semmit, a pénzügyi fogyasztóvédelem nem tett semmit.
A javaslatom lényege, hogy ha úgyis kiküldik, hogy mennyi volt tavaly a lehúzás, legyen kötelező a banknak mellétenni azt, ha az ügyfele számára van kedvezőbb számlacsomagja. Mert nagyon sok honfitársunk, főleg az idősebbek azért fizetnek extra milliárdokat ‑ összeadva ‑ évente, mert beleragadnak olyan kedvezőtlen konstrukciójú számlacsomagokba, amikről senki nem szól nekik. Nem közlik velük, hogy most már van újabb, kedvezőbb és az ő fogyasztási szokásainak sokkal inkább megfelelő, hanem fizettetnek vele, a bank pedig csendben lapít. Legyen kötelező a bank számára az is, hogy a lehúzás tételes kimutatása mellett küldje el azt is, ha annál a pénzintézetnél van kedvezőbb konstrukció. Önmagában ezzel az egy lépéssel milliárdokat fogunk tudni megspórolni a magyar polgároknak, és milliárdokkal károsodnak azok a bankok, amelyek olyan farkasok, akik vegetáriánusnak mondják magukat, de egyáltalán nem azok; egy intézményesített lehúzásból élnek.
Elvárjuk azt, hogy az alaptörvény-módosításon túl a kormány a továbbiakban már ne legyen partner ebben. Fogyasztóvédelmi razziát kell tehát ezekre a bankokra szabadítani és végre ennyi év után igazságot tenni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)