DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Majdnem mindenki megfogalmazta, államtitkár úr is, a felszólaló képviselők is, hogy mennyire fontos és ebben a témában a legfontosabb cél a tudásalapú társadalom feltételeinek erősítése, az efelé való hatékonyabb elmozdulás is értelemszerű, és azt gondolom, nem vitatja senki, hogy a magyar felsőoktatásnak, a magyar tudományos életnek alapvető szerepe van a nemzet jövőjének biztosításában, Magyarország fejlődésében.

Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, ilyen jelentőségű ügyről beszélünk, akkor a vitában el kell hangoznia annak, hogy megköszönjük a munkáját mindenkinek, aki a magyar felsőoktatás területén dolgozik, és aki a magyar tudomány területén dolgozik. Azt gondolom, ezt talán mindannyiunk nevében mondhatjuk. Azt a frakcióm nevében teszem hozzá, hogy azok a pozitív eredmények, különböző előrelépések ‑ és lehet vitatkozni azon, hogy azok megvalósultak, nem valósultak meg ‑, amelyek a magyar tudomány, a magyar felsőoktatás esetében megjelennek, rendkívül örömteliek, de mindenképpen szögezzük le, hogy ezek az eredmények a magyar felsőoktatásban, a magyar tudományos életben áldozatkészen dolgozó emberek eredményei. Az ő hozzáállásukat, az ő elhivatottságukat dicsérik ezek az eredmények, semmiképpen nem a kormány politikáját, nem azt a kormánypolitikát, amely sok-sok éven keresztül gyakorlatilag semmit nem tett a felsőoktatás és a tudomány terén ‑ sok éven keresztül hívtuk fel a kormány figyelmét például arra, hogy milyen megalázó bérek vannak a felsőoktatásban ‑ és semmiképpen nem azt a kormánypárti politikát vagy kormányzati politikát dicsérik, amelynek a döntései nagyon sokszor kifejezetten szembemennek a felsőoktatásban és a tudományos életben dolgozókkal.

Úgy gondolom, rendkívül fontos területről van szó, ezért nem szeretném azt a fajta stílust követni vagy átvenni a vitában, amit egyébként az államtitkár úrtól az expozéjában hallhattunk, ezt a fajta elég offenzív, pártpolitikai jellegű beköszönést. Azt gondolom, felelősségünk van abban, hogy ilyen kérdésekben lehetőleg száműzzük az ilyen jellegű megfogalmazásokat, az ilyen stílust.

Mindenképpen reagálni kell eleve a modellváltás kapcsán elmondott államtitkári expozéra, kormánypárti hozzászólásokra, ezért ezt röviden szeretném megtenni.

Pontosan tudjuk, erről sokszor beszéltünk, hogy milyen jelentősége van Magyarország életében az egyetemeknek. Engedjék meg, hogy vidékiként, pécsiként főleg a nagy vidéki tudományegyetemek szerepéről szóljak itt. Nemcsak nagyon fontos tudományos, felsőoktatási központokról beszélünk, hanem ezek az egyetemek az adott város, az adott megye, sőt az adott régió életében nagyon fontos társadalmi és gazdasági szerepet töltenek be, nemcsak a rendkívül fontos innovációs-tudományos potenciál terén, hanem foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, gazdaságfejlesztési és egyébként innovációs lehetőségként is. Ezért tartjuk súlyos hibának azt a fajta úgynevezett modellváltást, amely gyakorlatilag kiszervezte ezeket az egyetemeket, és néhány kivétellel valamennyi magyar egyetemet ilyen módon egyértelmű politikai irányítás alá helyezett.

(12.50)

Szeretném kétszer aláhúzni az összes olyan felszólalást, amit képviselőtársaim már nagyon helyesen elmondtak, hogy a versenyképességnek, a hatékonyabb működésnek egyáltalán nem volt feltétele az, hogy állami tulajdonból ilyen alapítványi tulajdonba helyezzék ezeket az egyetemeket, minden vagyonukkal, hatalmas ingatlan vagyonukkal együtt, és hozzáteszem, hogy jellemzően a kormányoldalhoz közel álló személyek által vezetett kuratóriumok irányítása alá. Tehát amikor azt állítják, hogy ennek a fajta átszervezésnek volt köszönhető bármiféle hatékonyságnövekedés, az teljes mértékben megalapozatlan állítás.

Hozzáteszem, hogy ez a fajta politikai kiszervezés még annak a célnak is ellentmond, ami önmagában lehet üdvözlendő, hogy a társadalmi és gazdasági kapcsolatait a felsőoktatásnak és a tudományos szférának, a különböző kutatással foglalkozó intézményeknek erősítsük. Ez a fajta politikai irányítás a mi meggyőződésünk szerint nehezíti, aláássa ezt a fajta kapcsolaterősítést, ami egyébként valóban a mai kor kihívásaiban egyre inkább hangsúlyosan megjelenő feladat.

Azt se rejtsük véka alá, hogy milyen károkat okozott egyébként ez a fajta erőltetett kiszervezés, ez a fajta politikai irányítás alá helyezés az egyetemek tekintetében. Ugye, látjuk a különböző nemzetközi pályázati lehetőségekhez való hozzáférés kapcsán a konkrét okozott károkat, kormányzati károkat.

És itt is szeretném ugyanazt elmondani, amit néhány hete, a legutóbbi vitában is elmondtam, hogy mi azzal együtt is, hogy a kormányzat felelősségének tartjuk ezt a kialakult helyzetet, soha nem támogatnánk és nem is támogattunk olyan döntéseket, ami által rossz, megalapozatlan kormányzati döntések miatt magyar egyetemeket vagy magyar felsőoktatási dolgozókat, kutatókat vagy hallgatókat bármilyen hátrány érjen. Ezért ezeket a döntéseket elfogadhatatlannak tartjuk, azzal együtt is, hogy nyilván a kormány felelőssége, hogy ezen a helyzeten változtasson.

A Műszaki Egyetem kapcsán is röviden váltottunk gondolatot államtitkár úrral legutóbb. Én itt is szeretnék ráerősíteni ‑ akkor már nem tudtam válaszolni, a zárszóban válaszolt államtitkár úr ‑, ez nem elfogadható, hogy anyagi kényszerrel gyakorlatilag belezsarolnak egy óriási múltú egyetemet egy olyan tárgyalássorozatba, aminek még ki tudja, mi lesz a vége. De az egyértelmű, hogy azt a fajta kiszámíthatóságot, azt a fajta finanszírozási kötelezettséget, ami egyértelműen megvan az állam részéről, azt teljesíteni kell, és nem lehet ilyen módon belekényszeríteni úgymond tárgyalási fokozatba az egyetemet, hogy aztán az egyetem vezetői már azt kell hogy mérlegeljék, melyik szituáció, melyik forgatókönyv a kisebb rossz.

Még néhány dologra reagálnék, részben egyébként arra is, amit államtitkár úr legutóbb elmondott a zárszavában, hiszen maximálisan idetartozik. Én nem gondolom egyébként, hogy államtitkár úrnak szövegértési problémái lennének, inkább azt látom, hogy túlzottan heves önben az a fajta pártpolitikai szempont, ami alapján fogalmazza a gondolatait, és ezért néhány olyan állítást is tulajdonított nekünk, ami abszolút megalapozatlan volt. Itt már utaltam rá, hogy mi soha nem támogatnánk azt, hogy kár érje a magyar felsőoktatási intézményeket bármiféle kormányzati döntés miatt, hogy lehetőségeket vonjanak meg bármiféle brüsszeli döntés miatt.

De szeretném megerősíteni, hogy rengeteg olyan döntés születik úgymond Brüsszelben, amivel mi sem értünk egyet. Például azt a fajta elvárást, hogy az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumába ne kerülhessenek bele a rektorok, én teljesen irracionálisnak tartom. Ugye, itt egyértelműen az volt a kritika egyébként a legtöbb szenátus részéről, hogy az a fajta diktátum, ami által kinevezték a kurátorokat, illetve a visszahívhatatlanság a probléma, nem az, hogy egyetemi vezetők bekerülnek. Hozzáteszem, hogy a pécsi döntés után, az egyetem szenátusának a döntése után és a modellváltás után a Pécsi Egyetem rektora úgy nyilatkozott így hirtelen felindulásában, hogy kicsit heterogénebb összetételű kuratóriumra számított. Ugye, a Pécsi Egyetem rektora nem került be a kuratóriumba, ott is az önök pártcsaládjához közel álló személyekből áll jellemzően a kuratórium. Tehát önmagában nem az a probléma, hogy bekerül az egyetemi vezető vagy nem, mi azt nem tekintjük egy józan elvárásnak.

De még itt utalnék arra, hogy miért is tartjuk rossznak, hogy ilyen szintű politikai irányítás jelenik meg most is, hiszen pontosan a gazdasági szereplőknek, a társadalmi szereplőknek a partneri viszonyát, a megadott bizalmát áshatja alá, hogy ilyen jellegű politikai irányítás érvényesül, és ez a mi meggyőződésünk szerint igenis sérti az egyetemi autonómiát.

Önmagában egyébként arról is lehetne vitatkozni, hogy egy adott ciklusra megválasztott, területileg releváns felelősségvállalással jellemezhető politikus vagy döntéshozó szerepet kaphat‑e kuratóriumban. Én meggyőzhető vagyok, hogy igen, adott esetben egy polgármester vagy egy helyben megválasztott képviselő, de az nem elfogadható, hogy visszahívhatatlanul. Tehát attól függetlenül, hogy mondjuk, elveszti a pozícióját, és továbbra is az egyetem kuratóriumában van, az elfogadhatatlan. Önök gyakorlatilag azt vették el a magyar emberektől ezáltal, hogy az állami egyetemeket a teljes vagyonukkal és minden értékükkel együtt kiszervezték alapítványokba, hogy meghatározzák adott esetben ciklusonként a szavazatukkal, hogy ezeket a rendkívül fontos és Magyarország jövője alakításában rendkívül fontos intézményeket fenntartó alapítványok kuratóriuma milyen összetételű legyen.

És még egyszer szeretném idézni, ami Stumpf Istvántól korábban idézett kijelentés, aki egyébként a modellváltásért felelős korábbi kormánybiztos, amit szintén idéztem, csak államtitkár úr nem reagált rá valamiért a zárszavában. Ugye, tudjuk azt, hogy június 5-én adott ki közleményt Stumpf István, hogy távozott a kuratóriumból. Ott az történt, hogy a rektorválasztással kapcsolatban volt vita, és a kuratórium felülírta az egyetem vezetésének a döntését. Akkor úgy nyilatkozott Stumpf István, hogy „A kuratórium döntését azért is aggályosnak tartom, mert sérti a rektorjelölt választásának jogszabályi rendjét és az egyetemi önállóságot.” Tehát ezt nem ellenzéki politikusok fogalmazták meg, hanem Stumpf István, aki az egész modellváltásért felelős kormánybiztos volt.

Részleteiben, azzal együtt, hogy vannak támogatható elemek ebben a törvényjavaslatban, ezt elmondták képviselőtársaim, én leginkább a Kutatási Hálózattal kapcsolatos döntésekre, a számunkra is elfogadhatatlan döntésekre szeretnék utalni. Erről beszélt Hiller István képviselőtársam is, hogy erre igazán nincs semmiféle elfogadható, racionális magyarázat, hogy ezt a fajta centralizációt, ezt a fajta egyszemélyi vezetési lehetőséget megadják ezen rendkívül fontos pozíció esetében.

Engedjék meg, hogy idézzek a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a leveléből! Ez egy tegnap született levél, megtalálható az interneten, amit a szakszervezet a Magyar Kutatási Hálózat elnökének, ismétlem, a tegnapi napon írt. A szakszervezet jelzi ebben a levélben, hogy szerda reggel ‑ ugye, a múlt heti benyújtás után ‑ értesültek a sajtóból jelen törvényjavaslat benyújtásáról, arról, hogy a Magyar Kutatási Hálózatot érintő érdemi változásokat tartalmaz ez az indítvány. Azt írja a szakszervezet: „A javasolt változások az irányító testület hatáskörének jelentős szűkítését és az elnök egy személyben gyakorolható hatáskörének jelentős szélesítését jelentik, valamint radikális, a vállalatszerű működés irányába történő átalakítást vetítik előre” ‑ fogalmaz a szakszervezet. A szakszervezet mindkét irányt elfogadhatatlannak tartja, különös tekintettel arra, hogy az intézményhálózat éppen átélt egy jelentős, megszorításokat is tartalmazó válságot. Ezért tisztelettel arra tesznek javaslatot a Kutatási Hálózat elnöke felé, hogy a döntéshozónál kezdeményezze az ő általa indítványozott átalakítás leállítását, és haladéktalanul egyeztessen a szakszervezettel, a kutatóközpontok és önálló kutatóintézetek vezetőivel, valamint az üzemi tanácsok képviselőivel a kutatóhálózattal kapcsolatos tervekről.

És úgy folytatja a szakszervezet, hogy a szakszervezet szerint a központosítás és a vállalatirányítási rendszer bevezetése helyett olyan, a széles körű tudományos és szervezeti autonómia, valamint az átláthatóság elvei alapján történő rendszert kell bevezetni, amely megteremti a stabil, nyugodt és kreatív munkavégzés lehetőségeit, és ennek részeként megfelelő szintű béreket, kiszámítható életpályákat vetít a kutatók elé.

És még arról is szól a Kutatási Hálózat elnökének írt szakszervezeti levél, hogy a közelmúltban megdöbbenve értesültek arról, hogy a Magyar Kutatási Hálózat irányító testülete több kutatóközpont 2024. évi költségvetési támogatását is jelentősen, 12,5 és 5 százalék közötti mértékben csökkentette. És felhívják a figyelmet, hogy a döntés indokait egyelőre csak a sajtóból ismerik, a kutatók nem kaptak tájékoztatást. És hogy ez a döntés nemcsak hogy felülírja a kiszámíthatóság és a komplex, a tudományterületek sajátosságait figyelembe vevő értékelés az elnök által is hangsúlyozott szempontjait, hanem szakmailag jól teljesítő kollégák elbocsátását is eredményezheti.

Ezt a levelet talán megkapta államtitkár úr, én ezt mindenképpen a figyelmébe szerettem volna ajánlani. Én azt gondolom, hogy ez egy tanulságos levél olyan szempontból, hogy korábban is egyébként szembesülhettek azzal, hogy a magyar felsőoktatásban dolgozó kutatók, oktatók, munkavállalók és a magyar tudományos élet képviselői, a magyar kutatók szándékaival szemben erővel érvényesíteni döntéseket nem helyes, és az nem a magyar nemzeti érdekeket alátámasztó döntéshozatalt vonja maga után.

Ezzel szeretném alátámasztani, hogy elfogadhatatlan számunkra ez a fajta jogalkotás és ez a törvényjavaslat, azzal együtt is, hogy pozitív elemei természetesen vannak.

(13.00)

És akkor engedje meg, Barkóczi képviselő úr, hogy én is utaljak arra, amit Wass Albert kapcsán megfogalmazott. Én azt gondolom, hogy helytelen volt. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Sok fontos kritikát megfogalmazott az indítvánnyal kapcsolatban, Wass Albertet helytelen volt ilyen módon illetni, háborús bűnösnek nevezni. Ugye, utalt itt rá, hogy ne a Kuruc.info-ról tájékozódjunk, én egy másik információt próbálok megosztani önnel. Wass Albert fia Wass Huba, az amerikai hadsereg nyugalmazott dandártábornoka, és ő is egyértelművé tette, hogy ő nem lehetett volna dandártábornok az Egyesült Államokban, hogyha megállnának ezek a vádak; és az USA-ban három vizsgálatot folytattak le, mindhárom vizsgálat megalapozatlannak tartotta azokat a Wass Alberttel szemben meghozott vádakat, amelyeket valóban román kommunista bíróságok hoztak meg. (Barkóczi Balázs közbeszól.) Úgyhogy, kérem, olvasson utána, és revideálja az álláspontjait ezzel kapcsolatban. (Zsigó Róbert: Így van! ‑ Barkóczi Balázs közbeszól.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)