BALASSA PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem gondoltam, hogy a felszólalásomat így kell kezdeni, de úgy gondolom, mind a fideszes, mind a kereszténydemokrata képviselőknek mondanám, hogy próbáljanak meg visszatérni a valóság mezejére. Ha megnézik a mai friss híreket, láthatják fehéren-feketén, hogy a magyar lakosság rosszabbul él: kevesebbet költ és olcsóbbat vásárol. Nyugodtan nézzenek rá, bármelyik hírportál lehozza, de azt gondolom, nem kell hírportálokat nézni, hanem mindenki ezt a maga bőrén érzi.

Minden költségvetés, úgy gondolom, annyit ér, amennyit betartanak belőle, legyen az akár a családok költségvetése, legyen az egy önkormányzat költségvetése, egy vállalkozásé vagy éppenséggel a parlamenté. Ahogy itt momentumos képviselőtársam is elmondta korábban, meg lehet alkotni a költségvetéseket, de ha akár ’21-et, ’22-t nézzük, akkor volt, hogy hatvanszor, nyolcvanszor módosították a költségvetést és több ezer milliárddal. Tehát lehet tervezni, lehet nagyon szépeket felszólalni, de nézzük meg azt, hogy mi a valóság.

Hogy mi is a valóság, és önök már mennyire ott vannak a hétköznapjainkban és ott vannak az életünkben, ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy elmondjam, ahogy régen a Heti Hetesben Jáksó szokta mondani: elkaptunk egy levelet, és megkértek, hogy olvassam fel, de ha nem kérnek meg, akkor is felolvasom önöknek, mert egészen elképesztő, ami a tegnapi nap jelent meg. Az iskolai elektronikus naplóról beszélünk, a KRÉTA-ban buzdítják a szülőket magyar állampapír vásárlására, és ez nem vicc, ez egy nagyon komoly dolog, ami megtörtént. Május végén új állampapírszabályok jelentek meg, amelyekkel a kormánynak az a célja, hogy a magyar állampapírok felé terelje a megtakarításokat. Például ott van az, ami szerint a bankoknak tájékoztatniuk kell arról, mennyit buktak azok, akik nem állampapírba fektették a pénzüket.

Alig két nap múlva vége a tanévnek, ilyenkor a szülők már osztályzatokról sem igazán kapnak értesítést a KRÉTA-ban, akadt azonban egy másfajta üzenet olvasóink szerint, de az nem az osztályfőnöktől vagy az iskolaigazgatótól, hanem magától az Államadósság Kezelő Központtól, az ÁKK-tól érkezett. Felolvasnám, hogy mi lenne az. Tisztelt Szülők! Minden ballagást, tanévzárást nagy készülődés előz meg, hiszen szeretnénk marandót ajándékozni gyermekeinknek. Erre kiváló megoldás lehet a magyar állampapír, amely egy jól kamatozó, kamatadómentes, már kis összegtől, akár egy forinttól megvásárolható megtakarítási forma. Érdemes az ajándékba kapott nagyobb összeget, a zsebpénzt is a magyar állampapírban gyarapítani, de akár saját magunknak is vásárolhatunk. Lepje meg gyermekét vagy saját magát magyar állampapírral!

Tisztelettel kérdezem: nem tudom, hogy Magyarországon hány család tudja megengedni magának azt, hogy egy ballagáskor állampapírt vegyen a gyermekének. Bár így lenne, de úgy gondolom, hogy a magyar családok nagy része inkább elmegy ebédelni, egy nyári nyaralásra megpróbál félretenni, vagy akár egy kerékpárt vagy egy sportfelszerelést tud venni a gyermekeknek. Tehát egészen elképesztő az, hogy önök már a KRÉTA-ban kiküldött e-mailben, kiküldött üzenetben buzdítják a szülőket. Azt gondolom, ez eléggé cinikus, főleg annak tudatában, hogy az emberek megtakarítását önök 13 százalékkal rommá adóztatják, ugye.

Mielőtt a költségvetésre térnék, bár elnök úr nagyon helyesen mondta, hogy a 2024-es költségvetésről beszélünk és próbáljunk meg a tárgynál maradni, mégis azt gondolom, hogy egy dolgot kell mindenkinek maga előtt tudnia. Elég sok felszólaló érintette már az infláció kérdését, én azért egy picit elidőznék Nagy Márton nyilatkozatánál, és szeretnék ebben is szó szerinti lenni, amikor is Nagy Márton az inflációs cél megemelésének ötletét vetette fel. Hogy ez mennyire friss hír? Ezt e hét hétfőjén nyilatkozta, érdemes átlapozni, érdemes átnézni és végiggondolni.

Nagy Márton egy hétfői véleménycikkben felvetette, hogy az inflációs célt magasabbra kellene húzni a jelenlegi 2-4 százalékos szintnél. Szerinte felmerül, hogy egy magasabb inflációs cél hozzájárulhatna a reálkamatlábak csökkentéséhez, ami elérhetőbbé tenné a hitelfelvételt, és így ösztönözné a beruházásokat, ezzel együtt a gazdaság bővülését is. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében az inflációs cél újragondolását vetette fel, amelyet jelenleg 3 százaléknál húzott meg a Magyar Nemzeti Bank. Úgy véli, hogy az infláció, bár nem a legfontosabb, de napjaink legégetőbb kérdése, mivel jelentősen akadályozhatja a társadalmi-gazdasági versenyképességet. Szerinte elképzelhető, hogy az infláció nem tér vissza a korábbi 2-4 százalékos szinthez.

(9.50)

A történelmi tapasztalatok alapján és a gazdasági logikára hivatkozva azzal érvel, hogy az infláció középtávon a korábbi szinthez képest feljebb tolódhat, különösen olyan sokkhatások következtében, mint például a háborúk vagy a természeti katasztrófák. A kínálatcsökkenés, a reglobalizáció és a bizonytalanság is hozzájárulhat a magasabb inflációhoz. A miniszter által a cikkben bemutatott strukturális tényezők Nagy Márton vélekedése szerint az egy számjegyű tartományban időben ragadóssá tehetik az inflációt. Ha az egy strukturális, elkerülhetetlen változás, akkor felmerül a kérdés, hogy meddig és milyen áron érdemes ellene küzdeni, mekkora társadalmi és gazdasági költséget fizettetnek meg az elérhetetlen célért ‑ fogalmaz.

Nagyon sok felszólalás ‑ akár a Jobbik, az ellenzék, de akár kormánypárti képviselők részéről is a 2023-as, de akár a ’24-es költségvetés kérdésében ‑ az infláció kérdését feszegette, ahol is 6 százalékban határozták meg a következő évi infláció mértékét. Azt gondolom, hogy mind egy valóságos, mind egy hiteles költségvetést kellene kialakítani a magyar kormánynak; s ha megnézzük a jelenlegi inflációs adatokat és azokat, hogy a korábbi években ezt hogyan tervezték, akkor azt gondolom, hogy elgondolkodtató az, amit Nagy Márton nyilatkozott, és jó lenne ezen önöknek is elgondolkodni vagy egyáltalán egyeztetni, hogy melyik miniszterük mit gondol akár az inflációról, az infláció kérdéséről, mert a magyar emberek azt érzik és azt érzékelik, hogy akár az élelmiszereken, akár a boltokban, bármelyik területen az életben irgalmatlanul megdrágult minden, és ezt az ő bőrükön, az ő zsebükön keresztül nagyon-nagyon érzik.

A költségvetéssel kapcsolatban közel harminc módosító javaslatot nyújtottam be. Az első és a legfontosabb javaslatomat a múlt héten egy parlamenti felszólalásban már érintettem, ami a költségvetésben egy 307,5 milliárdos tételt jelent, az pedig a családi pótlék összege.

Elhoztam magammal a családi pótlék összegét ‑ és nem szeretnék felmutatni táblázatot, mert tudom, hogy ezt nem lehet ‑, de azért önök előtt nyilvánvaló, hogy 2008 óta mennyi a családi pótlék összege. Ha valaki utánamegy és a 2008-as és 2010-es bolti árakat megnézi, egy liter tej árát, a cukorét, a kenyérét vagy éppenséggel a pelenkáét, amit a gyermekneveléshez használunk, akkor elmondom önöknek, hogy egyharmadannyit tudnak vásárolni ma az anyák, mint 2008-ban vagy 2010-ben. Egyharmadannyi tejet, cukrot, lisztet, pelenkát, bármit.

2008 óta önök egyetlenegy fillérrel nem emelték meg a családi pótlék összegének támogatását, és arra hivatkoznak, hogy ez egy óriási költség. Igen. 307,5 milliárdos tétel.

De ha megnézzük, hogy egy zuglói nagyprojektnél önök 244 milliárdban gondolkodnak, vagy különböző kiadásokra, kormányzati kommunikációra százmilliárdokat költenek, akkor azt gondolom, hogy a családi pótlék összegének megemelése minimum kell hogy legyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 15 év telt el! 15 év telt el, és önök nem nyúltak hozzá a családi pótlék emeléséhez. Közel 1,7 millió embert érint ma Magyarországon ‑ 1,7 millió embert ‑, és önök 1,7 millió emberről úgy gondolják, hogy majd megoldják maguk. Nem így gondoljuk. 1912 óta működik a rendszer, és a 2008-as változatlan ár alapján, önök, úgy gondolom, ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak, nem akarnak vagy éppenséggel nem érdekli önöket.

De azért nézzük meg a táblázatot! Egy gyermek után, két szülő esetén 12 200 forintot kapnak, egy szülő esetén 13 700 forintot. Két gyermek után 13 300 forint gyermekenként, egy szülő esetén 14 800 forint gyermekenként. Három vagy több gyermek után 16 ezer forint gyermekenként, egy szülő esetén 17 ezer forint gyermekenként.

De, ugye, önök mindig Ausztriával példálóznak vagy Ausztriát laborként tekintik, akkor ajánlom önöknek, hogy nézzék meg az osztrák támogatási rendszert, hogy ők milyen formában és hogyan támogatják a szülőket. Elmondom önöknek, hogy 200 euró fölötti támogatással él az osztrák kormány, és emellett még Ausztriában létezik a 13-14. havi fizetés. Igen, tisztelt képviselőtársam, ott létezik 13-14. havi fizetés, amit nyári pénznek és telelőpénznek hívnak, és emellett még családipótlék-támogatást is nyújtanak, és még azon magyar munkavállalók is, akik nem rendelkeznek állandó osztrák lakcímmel, hanem magyarországi lakcímmel rendelkeznek, ők is kapnak az osztrák államtól családipótlék-támogatást. Úgyhogy úgy gondoljuk, hogy minimum a duplájára kell emelni a családi pótlék összegét, mert az felháborító, hogy 15 év alatt önök ezzel az összeggel nem foglalkoztak, és a családi pótlék kérdését demagóg szinten kezelik.

Választókerületemről, szűkebb pátriámról, hazámról, Vas megyéről szeretnék egypár gondolatot mondani. Az elmúlt egy évben rengeteg felszólalásom volt akár Szombathellyel, Vas megyével kapcsolatban felújításról, fejlesztésekről, amelyet költségvetési módosítóban, felszólalásomban, írásbeli kérdésemben vagy bármilyen formában benyújtottam az Országgyűlés számára.

2010-ben kerültem be a szombathelyi önkormányzathoz képviselőként ‑ és itt Aradszki úrra nézek, aki nagyon helyesen elmondta, amikor az önhikit, az önkormányzati adósságátvállalásokat tárgyaltuk, és ön ebben a felszólalásában kitért erre. Abban teljesen egyetértek, hogy az önkormányzatok adósságállományát átvállalta a magyar kormány, de akkor kérdezem, hogy 2010 előtt milyen ellenzék volt, amikor engedte, hogy ilyen adósságok keletkezzenek akár az önkormányzatoknál, akár az önkormányzati cégeknél.

Azt viszont már nem helyesen mondta, hogy milyen jót tett a magyar kormány, mert az önkormányzatoktól elvette ezt az adósságállományt, és ugye, a magyar állam erre fedezetet nyújtott. El kell mondjam önöknek, hogy ugyanúgy a magyar emberek fizették ezt ki, csak egyik zsebükből átkerült a másikba, és adó formájában ők ezt megfizették. Tehát lehet itt szépeket meg nagy ívű beszédeket tartani tisztelt képviselőtársam, csak ezt ne felejtse ki belőle, hogy ugyanúgy a magyar emberek fizették meg, hogy például különböző önkormányzatok 10-20 milliárdos adósságot görgettek maguk előtt. És ön mindig visszahivatkozik 2010 előttre, ahol önök, mondjuk, ellenzékben voltak, és ellenzéki fideszes képviselők voltak vagy kereszténydemokraták: akkor milyen szinten felügyelték annak az önkormányzatnak a működését, hogy engedték, hogy 10-20 milliárdos adósságok keletkezzenek? Erről miért nem beszélt? Ott, Szombathelyen is ugyanilyen síri csönd volt. Mit csináltak addig?

De akkor nem beszélek arról, hogy az önkormányzatok önkormányzati cégeivel is vetettek föl kötvényalapú, svájcifrank-alapú kibocsátást, amit például Szombathely a mai napig több milliárd forinttal nyög. Akkor mit csináltak? Ugyanilyen csend volt.

És ha már a fejlesztésekre és az önkormányzati forrásokra hivatkozunk, igen, évtizedes elmaradások vannak, Szombathely megyei jogú városának is; rengeteg alkalommal felszólaltam és rengeteg írásbeli kérdést tettem föl, hogy hogyan kíván segíteni az állam Szombathelynek, megyei jogú városunknak. Legelső felszólalásomban, egy évvel ezelőtt kértem, hogy több mint 20 milliárd forintos költségben segítsék azt, hogy a belterületi útjaink, parkolóházaink, járdáink épülhessenek. Nem szeretnék senkire mutogatni. Tiszteletben tartom a fideszes képviselőt, a kereszténydemokratát, bárkit, aki ma Magyarországon politizál; bármilyen furcsa is önöknek. De azt igenis el fogom érni vagy minden egyes felszólalásomban el fogom mondani, hogy akár Vas megyében, Szombathelyen, ahol dolgozom, ahol élek, ahol az emberekért lehet tenni, akkor elmondom azt, hogy igen, szükségünk van arra, hogy belterületi utakra, parkolókra és különböző fejlesztésekre pénzt kérjünk.

Megértem, hogy önöknek ezt fejszével el kell utasítani, és azt mondani, hogy ó, ha kér egy ellenzéki képviselő pénzt, biztos, hogy nem adunk neki. De könyörgöm, kell! Nem szeretném, hogyha Szombathely vesztes város lenne, szeretném azt, hogy az utakra, felújításra lenne pénz, és ez önökön múlik, hogy ezt megszavazzák‑e vagy sem. Én sajnos nem tehetem meg, ellenzéki képviselő vagyok, de minden egyes fórumon el fogom mondani, hiába mosolyognak, és hiába gondolják azt, hogy egy legyintéssel önök éppenséggel melyik NER-lovagnak vagy éppenséggel kinek tudnak támogatást nyújtani, de Szombathelynek, Vas megyének szüksége van a fejlesztésekre.

Nem akarok demagóg lenni, de félek, hogy nem fog sikerülni. Most, amikor lehúzták azokat az útfejlesztéseket, elkerülő utakat megyénkben, a Szombathely városát is elkerülő utakkal kapcsolatosan ‑ ugye, Lázár úr minisztériuma ‑, joggal teszik fel a kérdést a helyi lakosok: de hát megígérték öt-tíz évvel ezelőtt, és ebből nem lett semmi. És most mire hivatkozunk? Háborúra, különböző dolgokra. Hát, elmondom: akkor, amikor megígérték, még nem volt háború. 2018-ban nem volt háború. De amikor a fideszes képviselő felmutatta Kósa Lajossal Szombathelyen, hogy el fog készülni az elkerülő, nagy papírral… 2023-at írunk; hát, nagyjából talán egy kapavágás történt vagy a tervezőasztalon vannak az anyagok. És itt ez a fórum az, ahol a parlamentben azt el tudja mondani egy ellenzéki képviselő, hogy nekünk szükségünk van a pénzre azért, hogy jobbá tegyük az utakat, és komfortosabbá tegyük az emberek megélhetését és a mindennapjait. Ezt részletesen leírtam a költségvetéssel kapcsolatosan, hogy milyen igényeim lennének, és milyen igényeket szeretnék benyújtani Szombathely és Vas megye számára.

A következő a bérlakásépítési program lenne. A bérlakásépítés: nálunk Z. Kárpát Dániel országgyűlési képviselő több mint egy évtized óta folyamatosan kéri országos, de akár megyei vagy városi szinten egy bérlakásépítési program elősegítését, előmozdítását. Én Szombathelyre egy 200 lakásos bérlakásépítési programra szeretnék pénzt kérni, és adtam be a költségvetés számára.

A következő: a Jáki úti ravatalozó és parkolók kialakítására kértem egy összeget, amit szeretném, hogyha a magyar kormány támogatna, ugyanis több évtized óta ez az épület az állagmegóvás hiánya miatt eléggé leromlott állapotban van, és a környékét szeretnénk, hogyha fejlesztenénk parkolókkal, és kifejezetten szép állapotba szeretnénk ezt hozni.

(10.00)

A következő a belterületi utak, járdák felújítása, amiről már beszéltem.

A következő a tanítók fája. Itt egy gondolatra megállnék. Közel egy évvel ezelőtt volt a tanítók fája mozgalmának a kezdeményezése Szombathelyen. Sárközi tanár úrral volt szerencsénk a tanítók fáját a szombathelyi székesegyház előtti területen kialakítani és elültetni, egy libanoni cédrust, amely a tanítók fájának a nimbuszát szeretné erősíteni. Kezdeményeztük, hogy minden megyei jogú városban és a budapesti kerületekben is ültessünk fákat. A tanítók fájának az ültetése a főváros 23 kerületében és a megyei jogú városokban lenne. Úgy gondoljuk, hogy ez különösen fontos lenne abban az időszakban, amikor a státusztörvény miatt a tanárok, a diákok ezrei tüntetnek és mozdulnak meg ellene országszerte. Azt szeretnénk, ha a tanítók fájával is az oktatókat és az oktatásban dolgozókat megbecsülnénk.

Nagyon fontos az egészségügy és az egészségüggyel kapcsolatos téma, ezen belül egyrészt az Országos Mentőszolgálatnak szóló támogatás, másrészt a légimentőbázis kérdése. Mindenki tudja, hogy ez szívügyem. Már Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is írtam levelet, ugyanis Győr-Moson-Sopron és Vas megye egy olyan lefedetlen terület a légimentés tekintetében, amely közel 7-800 ezer embert érint. A mai napig nem valósult meg annak a lehetősége, hogy egy légimentőbázist alakítsanak ki. Ez nem lehet pénz kérdése! Ha megnézzük, hogy az elmúlt időszakban hány esetben kellett légimentőt, mentőhelikoptert hívni különböző balesetekhez, akkor láthatjuk, hogy Szombathelyre, Sopronba, Sárvárra vagy Győrbe milyen távolságból kell kiérkezni a légimentőknek. Európai uniós előírás, hogy a 15 percen belüli kiérkezésnek meg kell valósulnia. Ez jelen pillanatban sajnos még nem működik, ezért szeretném a magyar kormányt megkérni, hogy mihamarabb támogassa azt a javaslatot, hogy légimentőbázis létesüljön Nyugat-Magyarországon, mert minden élet fontos, és nem tudhatjuk, hogy ki kerül veszélybe és éppen milyen problémát kell megoldania egy mentőtisztnek.

Nagyon szépen köszönöm, hogy felszólalhattam. Elnézést kérek, ha valakit esetleg a kritikámmal netán nehéz helyzetbe hoztam, de az kikívánkozott, hogy őszintén elmondjuk, hogy milyen problémákkal küzd a 2023-24-es költségvetés. Szeretném önöket megkérni, hogy a valóság költségvetéséről beszéljünk, jöjjenek le a valóság mezejére, és nézzék meg, hogy a magyar emberek milyen problémákkal, milyen napi problémákkal küzdenek.

Még egyszer mondom ‑ amivel kezdtem a felszólalásomat, azzal is zárnám ‑, hogy nézzék meg a híreket: a magyar emberek kétharmada rosszabbul él, és ezt az önök fideszes szavazói is elismerik. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)