DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Oroszország ma egy évvel ezelőtt háborús agressziót robbantott ki Ukrajna ellen, megsértve a nemzetközi jog legalapvetőbb elveit, és veszélyeztetve a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Fenntartások nélkül elítéljük Oroszország agresszióját, és kitartóan támogatjuk Ukrajnát szavakban és tettekben is.

Ma háborús hangulat van Európában, egy ilyen helyzetben nagy felelősség hárul minden európai döntéshozóra. A szomszédban dúló háború könnyen tényleges európai háborúvá lehet, ha a béke tábora nem győzi le a háborúpárti erőket. Minket, magyar parlamenti képviselőket is felelősség terhel, erről szól az előttünk lévő békepárti határozat. A határozat összefoglalja mindazt, amit ma, az orosz-ukrán háború egyéves évfordulóján a háborúról gondolunk:

Először is: békepártiak vagyunk, elítéljük az orosz agressziót, Ukrajna mellett állunk.

Másodszor: rögzítjük, hogy a szankciók nem működnek, ezért ezeket nem tartjuk alkalmasnak Oroszország legyőzésére, és láthatóan egész Európa, az európai családok és a gazdaság is nyögi a szankciók terheit, rég nem látott háborús infláció tarolta le a kontinenst. A szankciók meggyengítik az európai gazdaságot, és nyomorba döntik az európai embereket, így kevésbé tudunk segíteni az ukránokon.

Harmadszor: a magyar nemzet összefogott az ukrán menekültek megsegítése érdekében. A kormány az egyházak, az önkormányzatok, a civilek, a magyar családok részvételével Magyarország legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre. Örömteli, hogy rég nem látott nemzeti egyetértés kíséri a segítségnyújtást.

Negyedszer: a NATO és az Európai Unió tagjaként a békéért dolgozunk, arra kérjük szövetségeseinket, hogy a fegyverszállítások helyett a béketárgyalásokra helyezzük a hangsúlyt.

Ötödször: Magyarország kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, mi az ő sorsukon keresztül is viszonyulunk a háborúhoz.

Tisztelt Ház! Most engedjék meg, hogy részletesen is kifejtsem álláspontunkat. Először is: a béke a magyar érdek, a háború nem szolgálja a magyar érdeket: amíg béke volt, nem volt Európában infláció, és alacsonyak voltak az energiaárak, amióta háború és szankció van, egekben az infláció és az energiaárak.

Talán ennyi elég is lenne álláspontunk alátámasztására, de engedjék meg, hogy a magyar érdekeket sokszor fel nem ismerő baloldali képviselőtársaimnak további érveket is felhozzak a béke mellett: a háború, az orosz agresszió tönkretette Ukrajnát, napról napra százak és százak halnak meg, tízezrek hagyják el a szülőföldjüket, és hatalmas károk keletkeznek az infrastruktúrában, a lelki, fizikai, környezeti károk felfoghatatlanok.

Attól, hogy a béke pártján állunk, nem vagyunk Putyin-pártiak. Az orosz birodalom brutális, Ukrajna elleni támadásával átlépett minden határt, de a háborúnak vannak előzményei. Ezeket is érdemes számba venni, nem elfogadni, de rögzíteni, hogy melyek is voltak azok a körülmények, amelyek elvezettek az agresszióhoz. Oroszország a Szovjetunió felbomlása után fokozatosan erősödött, és megfogalmazta biztonsági igényeit a NATO-val szemben, ez a biztonsági doktrína jellemezte Oroszország Ukrajna-politikáját. 2014, a Krím annexiója óta gyakorlatilag fegyveres harcok zajlanak Kelet-Ukrajnában, Luhanszk és Donyeck megyékben, ahol oroszbarát szakadár mozgalmak harcoltak az ukrán erők ellen. Ha a harcokat megfékezni próbáló európai, német és francia kezdeményezésre létrejött minszki megállapodásokat betartották volna a felek, és lett volna politikai és katonai erő a betartatásukra, akkor ma nem lenne háború.

Ukrajna felfegyverzése, az orosz közösség elleni támadások olyan helyzetet eredményeztek, amikor az orosz birodalom támadást indított, és a brutális háború ma is tart. Az oroszok már csak ilyenek: nagyhatalom saját érdekeit előtérbe helyező biztonsági stratégiával, és attól, hogy mi szeretnénk, hogy visszavonuljanak, nem vonulnak vissza. Nem szerettük volna 1848-ban és legutóbb 1956-ban sem, ha bevonulnak, de megtették. (Gréczy Zsolt: Az rendben van? ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársak! Még egy személyes élményt engedjenek meg a békéről! A múlt héten Hágában jártam, a Béke Palotában, az Európa Tanács állandó bizottságának az ülésén. A Béke Palota többek között az ENSZ Nemzetközi Bíróságának is a székhelye, megépítését Andrew Carnegie finanszírozta, a világpolitikában a béke templomaként tekintenek rá, és missziója a világbéke szolgálata. A palota számos esetben biztosított lehetőséget béketárgyalásokra. 75 éve közel 20 európai ország küldöttei döntöttek ott az új európai együttműködési formákról, megszületett az Európa Tanács gondolata, és mára szinte minden európai ország tagja a szervezetnek. A második világháború végén, a borzalmak után együttműködéssel, párbeszéddel megszületett a tartós béke; ma is erre a bölcsességre lenne szükség. Ahogy a palota megálmodója, Andrew Dickson White amerikai diplomata mondta: „Ez egyfajta szent hely lenne, amelyet a gondolkodó emberek tiszteletben tartanának az egész világon, és amelyben bármely két ország közötti háború esetén az emberek elméje természetesre és normálisra fordul.”

A békevágy egyidős az emberiséggel, és borzalmas háborúk lezárására is képes volt, most is ez a feladat. A diplomáciai megoldást sürgetjük: az erőszak kultusza helyett a bölcsesség kultuszát hívjuk, tűzszünetet, béketárgyalásokat szorgalmazunk; ez a mi magyar érdekünk, európai, ukrán és végső soron globális érdek. Egy olyan béke kell, amely garantálja Ukrajna szuverenitását, hiszen egy demokratikus, szuverén, területi épségét megőrizni képes európai Ukrajna egyben elemi magyar érdek is.

Tisztelt Ház! Másodikként a szankciókról beszélnék. A szankciók deklarált célja térdre kényszeríteni az olyan ellenfelet, akit más módon nem lehetséges vagy túlságosan kockázatos lenne. Ez a módszer elméletileg akkor működhet, ha egy olyan ellenféllel állunk szemben, aki nagyobb mértékben függ a külvilágtól, mint amennyire mi függünk az adott országtól. Ahhoz semmiféle extra felkészültségre, tudásra nincs szükség, hogy az utóbbi esetben a szankciós politika hatástalan, sőt nagyobb áldozatokat követel a szankcionálótól, mint a büntetni kívánttól. Napjainkra egyértelművé vált, hogy a brüsszeli bürokrácia egy, a valósággal teljesen párhuzamos valóságot alakított ki magának, és abban él.

(11.00)

A szankciós politika élesen ellentmond és szembemegy az uniós országok és a polgárok valós igényeivel. Ma már az is egyértelműen kimutatható, hogy az energiaárak soha korábban nem tapasztalt emelkedése és volatilitása, az annak következtében fellépő infláció és gazdasági recesszió nemcsak a háborúval, hanem a szankciók bevezetésével és sokszor a bevezetésükről szóló felelőtlen, átgondolatlan nyilatkozatokkal van összefüggésben.

Eközben az oroszokat egyáltalán nem sikerült eltántorítani az Ukrajnával kapcsolatos terveik megvalósításától. Mi több, az egekben lévő gázárak miatt az Európának eladott kevesebb gáz ellenére is a Gazprom bevételei történelmi csúcsot értek el. Miközben az EU azzal foglalkozik, hogy hány százalékkal kell csökkenteni a fogyasztást, milyen maximális hőmérsékletre engedélyezett felfűteni az intézményeket és lakásokat, s milyen büntetést kapjanak a szabályszegők, Oroszország a felszabadult mennyiséget a szinte korlátlan felvevőkapacitással bíró Kínának, Indiának és más országoknak adja el. Az EU a szankciókon keresztül olyan helyzetbe lavírozta magát, ahol már nem a maga ura. A napnál is világosabb, hogy a szankciós politika alkalmazása nem Európa érdeke, mert következtében a maradék nemzetközi érdekérvényesítési képességét is elveszíti Európa.

Magyarország nem engedheti meg magának, hogy rövidlátó módon, zavaros ideológiáktól és áljóemberkedésektől vezérelve mindent kockáztasson, amit az utóbbi évtizedben elértünk. Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy itt, a Kárpát-medencében, ahol világok és kultúrák találkoznak, nem szabad hazardírozni, mert annak mindig mi isszuk meg a levét, mi mindig vesztesei leszünk. Nekünk az az érdekünk, hogy ezek a világok és kultúrák ne harcoljanak, hanem együttműködjenek egymással. Ehhez pedig békére és a párbeszéd légkörének fenntartására van szükség.

Tisztelt Ház! Harmadik témaként néhány szó a magyar segítségről, szerepvállalásról. A harcok és a pusztítás elől elmenekülők száma nehezen becsülhető, de tízmillió főben mérhető, közülük mintegy másfél millióan a magyar-ukrán közös határszakaszon léptek át. A kihívásra válaszképpen Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akcióját indítottuk el, ami napjainkban is zajlik. Ennek keretein belül állami és önkormányzati intézmények, valamint egyházi és civil szervezetek fogtak össze, hogy képességeikhez mérten segítsenek a menekülőknek. Országszerte több tranzitszállást és segélypontot alakítottunk ki, folyamatosan gondoskodunk a gyermekek iskolai, óvodai elhelyezéséről. A nyár során több száz gyermek számára biztosítottuk a táborozás lehetőségét, valamint elősegítjük, hogy azok, akik átmenetileg Magyarországon élnek, jövedelemhez is jussanak. Ukrajna területén iskola és kórház építését támogatjuk Bucsában. Segélyszállítmányként nagy mennyiségben küldtünk élelmiszereket, iparcikkeket, kötszert és gyógyszercsomagokat, magyar kórházakban látjuk el a sebesült ukrán katonákat, és igyekszünk minden korábbi humanitárius segítséget megadni az Ukrajnában rekedteknek. A szomszédos Kárpátaljára is több segélyszállítmányt indítottunk, ami az ottani magyarok és ukránok mellett az ott-tartózkodó, nagyszámú országon belüli menekültnek is segítséget jelent.

Tisztelt Ház! Negyedik fő gondolatként a nyilatkozat egyértelműen kiáll Magyarország NATO-tagsága mellett. A NATO-ról mint a magyar parlamenti delegáció vezetője, engedjenek meg néhány gondolatot! A NATO a kollektív védelem talaján álló szervezet, amelynek fő feladata az elrettentés, illetőleg a védelem a NATO tagjai számára. Ugyanakkor szögezzük le, hogy 74 éves története során a NATO ilyen kritikus helyzettel még soha nem szembesült, a legnagyobb kihívása előtt áll. S noha nem részese a NATO a háborúnak, de oroszlánrésze van a szövetségi egység fenntartásában, az Oroszország elleni fellépésben, Ukrajna támogatásában és az európai uniós különféle szankciós rezsimek finomhangolásában is.

Oroszország egy birodalom, egy modern kori nagyhatalom, a világ legnagyobb kiterjedésű országa, amely természeti kincsekből, erőforrásokból majdhogynem kifogyhatatlannak tekinthető. Ráadásul a második legnagyobb atomfegyver-arzenállal és komoly hadsereggel rendelkezik. Ez is az oka annak, hogy a közvetlen katonai beavatkozás nem járható út Oroszországgal szemben. Fontosnak tartom azt, hogy a NATO a háború ellenére is fenntartsa a kihívások teljes körére válaszoló úgynevezett 360 fokos biztonsági megközelítését, idetartozóan a szövetséget déli irányból érő fenyegetéseket is, mint a terrorizmust, a migrációt és az éghajlatváltozást. Folytatni szükséges a NATO-partnerségek szélesítését és elmélyítését, a védelmi kiadások növelését. Kezelni kell a Kína által jelentett kihívást, erősíteni kell a NATO-EU-együttműködést, és választ szükséges adni a stratégiai környezet változására is.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! Ötödik témaként azt sem söpörhetjük a szőnyeg alá, hogy az utóbbi években Ukrajna számos olyan intézkedést hozott, amelyek negatívan hatottak a kisebbségekre, azon belül a kárpátaljai magyarságra is. Elvárjuk, hogy Ukrajna hagyjon fel ezekkel az intézkedésekkel, és biztosítsa a kisebbségek anyanyelvhasználati, oktatási és egyéb jogait, de ezzel úgy voltunk korábban, hogy ezekre a kérdésekre a háború befejezését követően térjünk majd vissza. Ennek jegyében támogatta a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök úr Ukrajna európai uniós tagjelöltté válását az Európai Tanácsban, továbbá szorgalmazta, hogy minél előbb induljanak meg a tárgyalások, amelyek a tényleges csatlakozás feltételeinek megteremtését mozdítják elő.

Reméljük, hogy Ukrajna minél előbb képes lesz teljesíteni ezeket a feltételeket, és csatlakozhat az európai közösséghez. De az az ukrán magatartás, hogy hoznak egy új kisebbségi kirakattörvényt, amely ténylegesen semmilyen jogot nem biztosít a kisebbségeknek, nem mutat a csatlakozás irányába. Az agressziót elítéljük, a rászorulóknak segítő kezet nyújtunk, szorgalmazzuk a nemzeti kisebbségek védelmét és a béke mielőbbi eljövetelét.

Végezetül, tisztelt Ház, mi nem ukrán- vagy oroszpártiak vagyunk, mi a józan ész és a magyar nemzeti érdek oldalán állunk. Magyarországon senki nem gondolhatja komolyan, hogy számunkra ez a háború bármi jót hozhat. Ha fegyvereket szállítanánk Ukrajnának, ahogyan azt a dollárbaloldal követeli tőlünk, és ahogyan ők tennének, ha hatalmon lennének, azzal a Kárpátalján élő nemzettársainkat tennénk ki még nagyobb veszélynek. Így is a besorozott magyar férfiak százai halnak értelmetlen halált a fronton. A háború, a besorozás elől sokan menekültek el szülőföldjükről, és nem tudják, hogy mikor térhetnek haza családjaikhoz. Az otthonmaradottak, főleg asszonyok, gyermekek és öregek sorsa nem egyszerű. Támaszaik, férjük, apjuk, gyermekük nélkül maradtak, és így kell szembenézniük a háború gyötrelmeivel, a bizonytalansággal, a hiánygazdasággal, az áramszünetekkel és a sokszor ellenséges többségi közhangulattal.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, végezetül ismét csak azt tudom mondani, hogy legyen béke. Életeket menteni csak tűzszünettel és azonnali béketárgyalásokkal lehet. Kérem, hogy támogassák a békepárti határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)