GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, elnézést kérek a hangomért, de sajnos ez egy olyan körülmény, amit az ember nehezen tud befolyásolni. Ugyanakkor mindenképpen fontosnak gondoltam, hogy a témát idehozzam az Országgyűlés elé. Nem is először tesszük ezt, hiszen nem is olyan régen ez a téma már volt itt. Miről másról lenne szó, mint a földadóról, amit Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen akar a magyar gazdálkodók nyakába akasztani, és nem meglepő módon ez a gazdatársadalomban komoly ellenállást váltott ki.

(10.20)

Azt lájuk, hogy a bukott miniszterelnök-jelölt ‑ miután országos szinten csúfosan leszerepelt ‑ úgy gondolta, hogy helyben fog valami maradandót alkotni; sajnos mindezt a magyar gazdák rovására. Figyelmen kívül hagyja azt, hogy az elmúlt esztendőben egy egészen történelmi mértékű aszály sújtotta a magyar vidéket, és nem feledkezhetünk meg a tavalyi év egyéb más nehézségeiről sem. De csak áterőltette végül a közgyűlésen ezt a régi álmát.

A kamara és a Magosz még a szavazás előtt kérte a képviselőket, hogy utasítsák el ezt a méltatlan terhet. Azt láttuk, hogy ebben a helyi jobboldali képviselők partnerek voltak, ugyanakkor a baloldali képviselők megszavazták ezt, mint ahogy egyébként országosan is rendre kiállnak a szankciók mellett; mondhatnánk azt, hogy ‑ Madáchcsal szólva ‑ a baloldal nem adhat mást, csak mi lényege.

Mi azonban nem hagytuk ennyiben a dolgot. A kamara és a Magosz aláírásgyűjtésbe kezdett, és napról napra több ezer gazda, több ezer magyar állampolgár írta alá ezt a tiltakozást. Mára mintegy 120 ezer aláírás van a mögött a szándék mögött, hogy a földadóval egyszer s mindenkorra leszámoljunk.

Úgy gondoljuk, hogy nem lehet földadót bevezetni sem Hódmezővásárhelyen, sem az ország más pontján. Nem engedhetjük meg, hogy a gazdákkal való egyeztetés nélkül a gazdákról döntsenek, legyen az önkormányzat vagy akár az ország kormányzata. Nem lehet kiszipolyozni a társadalomnak azt a rétegét, amelyik jó minőségű élelmiszerrel látja el az ország egészét.

Mit mondhatunk? Volt kitől ellesni ezt a technikát, hisz a baloldal jellemzően csak kiszipolyozni tudja a gazdálkodókat. Van ennek hagyománya. Mindannyian emlékszünk rá ‑ többségünk így nyilván csak történelemkönyvekből ‑, hogy volt idő, amikor a gazdákat kulákoknak hívták, és a gazda félt attól, hogy mikor jönnek a padlást lesöpörni. Régi baloldali tradíció a gazdatársadalom megsarcolása, és úgy látszik, hogy ettől nem is nagyon akarnak megválni. Mit látunk? Azt látjuk, hogy nem elég nekik a külföldről érkező dollármilliók, szükségük van a gazdák pénzére is, a nehezen megtermelt javaikra.

Magyarországon mintegy négymillió földtulajdonos van, akiket joggal aggaszt a földadó kérdése, és természetesen aggódnak a gazdák is, hisz a bérleti díjba beépülve ez természetesen az ő költségüket fogja majd jelenteni. És mi lesz akkor, hogyha kedvet kapnak ehhez mások is, és többen is arra gondolnak, hogy ki lehet zsigerelni a gazdákat?

Okkal gondoljuk azt, hogy nem lehet megbízni a baloldalban, hisz akárhányszor kerültek hatalomra, abból a gazdatársadalom még soha nem jött ki jól, abban még soha nem volt köszönet. A nemzeti kormány azonban több alkalommal is bebizonyította, hogy a gazdálkodók, a magyar vidék mellett áll.

A szégyenteljes szavazás után itt a parlamentben kérdeztem Farkas Sándor miniszterhelyettes urat, aki megerősített abban, hogy a kormány a gazdálkodók mellett áll, és tiltakozik a földadó bármilyen formája ellen, különösen egy olyan esztendőben, amikor az aszály, illetve a szankciós infláció miatt az egekbe szöktek az árak. Nem egy újabb bőrt kell lehúzni a magyar gazdatársadalomról, hanem segíteni őket abban, hogy biztosan tudják teljesíteni azt a kötelességüket, hogy a magyar emberek asztalára jó minőségű élelmiszert tegyünk.

Gazdatársaimat szeretném biztosítani arról, hogy a Magosz és a kamara továbbra is határozottan a magyar gazdák pártján áll, valamint a magyar lakosság pártján is; ne legyünk naivak, természetesen ez a fogyasztókat is fogja érinteni, hisz be fognak épülni ezek a költségek a fogyasztói árakba.

Felháborító ez az aknamunka, és sajnos azt látjuk, hogy ez a rossz példa ragadós is lehet, hisz a hódmezővásárhelyi után látunk példát arra, hogy egyes településeken akár 1000 forint/aranykorona mértékben is állapítottak meg földadót. Ez forrást von ki az ágazatból, begyűrűzik az élelmiszerek árába, így aztán mindannyiunk pénztárcája megsínyli ezt az intézkedést. Nem csoda, hogy egyre nagyobb a társadalmi igény, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessünk. Ez a 120 ezer aláírás, azt gondolom, nagyon nagy erő, nem engedhetjük, hogy a baloldal ellehetetlenítse a magyar gazdákat! Nincs más hátra, összefogásra van szükség a gazdatársadalom és a kormányzat között.

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Szeretném jelezni, hogy a magyar vidék és a gazdatársadalom kész az összefogásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)