DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A KDNP-frakció nevében hadd köszönjem meg külügyminiszter úrnak a tájékoztatást és azt a higgadtságot, amivel végighallgatta az előttem szóló baloldali frakcióvezetők felszólalásait.

Valóban sok minden elhangzott itt, egy-két dologra nyilván válaszolni fog a miniszter úr, de szerintem engedjék meg, hogy elmondjam, elhangzott itt Lukács László képviselő úr részéről, hogy csak az igazságos béke létezik. Szerintem nem. Minden béke valamilyen kompromisszummal születik. Igazságos háborúról szoktunk beszélni, meg igazságtalanról, alapvetően a választóvonalat ott húzhatjuk meg, hogy hazájukat védőkről, honvédő háborúról van szó vagy pedig támadó, agresszív háborúról; de igazságos békét nem nagyon láttunk még. Kompromisszumokkal telit igen, vagy pedig egy totális háború végén egy erőszakkal kikényszerített békediktátumot. Ilyenekben már volt részünk, és ezt tudjuk pontosan.

Én örömmel hallgattam Arató Gergely és Szabó Timea felszólalását, hiszen megmondták nekünk itt a kormány elismeréseképpen, hogy a külügyminiszter úr zsebében van a béke kulcsa. Tehát kulcsszereplője ennek a békének, hiszen Moszkvába akarják küldeni a külügyminiszter urat, egy szavába kerül, és akkor meglesz a béke. (Szabó Timea: Nem kell küldeni, megy magától is.) Nyilván erős a magyar kormány, és Szijjártó külügyminiszter úr rendkívül sokat dolgozik és rendkívül sok helyen megfordul, és valóban mindenhol a békét hirdeti és a magyar érdekek mellett áll ki, de azért talán nem ilyen egyszerű a béke megkötése, még ha a magyarok számára ez érdek is és a magyar kormány számára pedig különösen.

Szerintem nagyon hasznos és helyes, hogy a magyar kormány kezdetektől fogva humanitárius segítséget nyújt a háború elől menekülők felé. Az az 1274 magyar iskola, ahová befogadtunk Ukrajnából menekülő gyerekeket és ott tanulhatnak, ez is egy óriási teljesítmény és egy komoly áldozat, amit a magyar kormány vállal. Mi is arra kérjük a külügyminiszter urat és a magyar kormányt, hogy mindent tegyen meg, mint ahogy eddig is mindent megtett lehetőségeihez mérten, a kárpátaljai magyarok biztonsága és megmaradása érdekében. Ez egy nagyon kemény időszak most is, de ha lezárulnak a konkrét katonai értelemben vett események, azt követően sem lesz könnyű. Hiszen a bűnbakok keresése, a belső ellenség keresése ‑ erre volt már példa sajnos a történelmi idők folyamán. Tehát mindent meg kell tenni a kárpátaljai magyarok biztonsága érdekében.

Azt látjuk, hogy ez valóban egy elhúzódó háború. Én is azokkal értek egyet, akik ezt a mostani időszakot, ezt a háborút úgy fogják föl, hogy a hibrid hadviselés tipikus esete, és most már eljutottunk nemcsak a külső diplomáciai, pénzügyi, virtuális világban történő nyomásgyakorláson át egyfajta belső káosz kialakításához, egyfajta belső anarchia kialakításához, hanem ennek konkrét katonai, hagyományos katonai műveletei vannak most már több mint egy éve. De gyakorlatilag valóban körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött ez az egész folyamat, ami a hibrid eszközöknek az ilyen típusú fokozódásában és alkalmazásában mutatkozott meg.

Felírtam itt magamnak egy idézetet Fekete Istvántól. Szerintem rendkívül bölcs gondolat, engedjék meg, hogy ezt elmondjam. „Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak ’Háború’ van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”

Ebben az esetben nyugodtan állíthatjuk, hogy az ukrán nép maga az áldozat, nem először a történelmük folyamán, sokadszor. Egy egykor 50 milliós ország 18 millióval lett kevesebb, plusz, ugye, több mint százezren életüket adták. Ebből a 18 millióból, akik elmenekültek a háború elől, 6 millió Oroszország területére menekült. Csak úgy megjegyzem, amikor a „Ruszkik haza!”-ról beszélnek egyesek. Ez egy sokkal bonyolultabb térség és sokkal bonyolultabb viszony, ez egy testvérháború, testvérnépekről van szó, hitükben is és szlávságukban is. Ezért nagyon nehéz az identitás kérdését meghatározni. Nyilván, ha van külső ellenség vagy belső ellenség, mindig könnyebb a kohéziót összehozni nemzeti érzés kialakításában, identitástudat kialakításában is.

Mi bátorítjuk a kormányt, és arra kérjük a parlamentet is, hogy mindenki a maga területén tegye meg, hogy a béke mielőbb megköttessen, legyen tűzszünet, legyenek béketárgyalások, mert csak ezek hozhatják el a békét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)