SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Abban, azt gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a koronavírus-járvány jelentős terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, de abban is egyet kell hogy értsünk, hogy ez a teher tulajdonképpen nem a járvány keletkezésekor vagy kezelésekor keletkezett.

Az egészségügyi ellátórendszer által nyújtott szolgáltatások csökkentésével, ideiglenes felfüggesztésével számos olyan betegség maradt ellátatlanul, amelyeket most a járvány intenzitásának csökkenésével haladéktalanul fel kell deríteni, és az érintetteket meg kell gyógyítani. Az idén negyedével kevesebb pácienst láttak el az egészségügyi intézmények, mint a járvány előtt, ezek egyébként az egészségbiztosító adatai. A páciensek nagy része be sem jut az ellátórendszerbe, a konzervatív terápiák maradnak, így tovább nőnek a várólisták.

Nem szabad elfeledkezni továbbá a koronavírus által okozott egyéb egészségügyi tényezőkről sem, mint a vírus által okozott hosszan tartó mellékhatások, szövődmények, mentális betegségek, szorongások és a többi, amik különösen a gyermekeknél jelentkeznek.

A betegellátás biztosítása érdekében át kell térni az új finanszírozási rendszerre is, amely, ahogy korábban is volt, a teljesítményt veszi alapul, másrészt az ellátás minőségét is figyelembe veszi.

A fenti esetek mindegyike célzott forrásokat, célzott szolgáltatásnyújtást igényel annak érdekében, hogy a már így is súlyos probléma ne súlyosbodjon tovább.

Mindezek miatt kérdezem: mit kívánnak tenni a járvány miatt el nem látott betegekkel? Hogyan kívánnak az ellátásukról gondoskodni? Hogyan kívánják a várólistákat csökkenteni? Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a koronavírus hosszan tartó hatásaitól szenvedők, valamint a járvány során kialakult mentális betegségben szenvedők célzott segítséget kapjanak? Mikor vezetik vissza azt a finanszírozási rendszert, mely a teljesítmény mellett az ellátás minőségét is figyelembe veszi? Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Momentum padsoraiból.)