BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! A bírósági végrehajtások rendszere folyamatosan viták középpontjában áll régóta. Erről valóban nemcsak a Völner-Schadl-botrány tehet, legfeljebb igazolódott, hogy a helyzet még rosszabb, mint gondoltuk, és a kritikák többsége megalapozottnak bizonyult.
A fő probléma, hogy a kiszolgáltatott, nehezebb sorsú emberek úgy élik meg az ilyen eljárásokat, hogy visszaélés áldozatai. Ha szeretnék is rendezni az adósságukat, a rendszer nem segíti az ebből a negatív spirálból való kikerülést, hanem éppen ellenkezőleg. Ilyen eset például, hogy munkabérből a pénzlevonás mértéke 33 százalék, de kivételes esetekben lehet 50 is. Igen ám, de nem ugyanolyan az esélye az adósság rendezésének, ha valakinek a havi százezres fizetéséből vagy milliós fizetéséből kerül sor a kötelező levonásra. Előbbi esetben gyakorlatilag „a lét a tét”, hiszen a létfenntartást kellene megoldani.
Még súlyosabb eset a közmunkásoké, hiszen az még kevesebb, mint a minimálbér, nem is számít munkajövedelemnek, de gyakran az egyetlen létfenntartó forrás lehet a családban. És akkor megemlíthetjük azokat az eseteket is, amikor az álláskeresési járadékból, baleseti járadékból, bányászjáradékból történik a levonás. Vagy gyakori eset, hogy a végrehajtó intézkedése nyomán egyszerűen lezárolják az adós bankszámláját, anélkül hogy vizsgálnák, hogy esetleg családi pótlék, rokkantságinyugdíj-ellátás vagy bármi más jövedelem érkezik az adós bankszámlájára.
Elméletileg létezik a magáncsőd jogintézménye, de az a gyakorlatban csődöt mondott, hiszen annyira életszerűtlen megkötéseket tartalmaz, hogy alig élnek vele. Pedig lennének jó példák is, amiket alapul lehetne venni. Ilyen például a differenciált levonási mérték lehetősége jövedelemszinttől függően, vagyis aki keveset keres és a létminimum szintje környékén él, attól kevesebbet vonjanak le, mint 33, esetleg 50 százalék.
A többség szeretné rendezni az adósságát, de a végrehajtás rendszere nem partner ebben. A bírósági végrehajtások ügye átkerült a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához, viszont kérdés, várható‑e jobbító szándékú változás. A bírósági végrehajtások miért sújtják aránytalanul jobban a nehéz sorsú embereket? Az adósok számíthatnak e jobbító szándékú változásokra a bírósági végrehajtási rendszerben? Figyelembe veszik‑e élethelyzetüket, partnernek tekintik‑e őket? Köszönöm. (Taps a Párbeszéd soraiban.)