DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a magzati életkorú gyermekeket a fogantatás pillanatától védelem illeti meg. Azonban a gyakorlatban ez egy üres mondat csupán, ha keményebben akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy hazugság. Pedig valóban, a fogantatás pillanatától a magzat él, s a Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy ezt a tényt hadd juttassa el ő maga az ő életéről döntő édesanyjához. Mi pedig arra a feladatra vállalkozunk, hogy ezt a tényt eljuttassuk önökhöz mint döntéshozókhoz, a képviselőtársainkhoz, a kormány tagjaihoz.

A legfontosabb kérdés ugyanis valóban az, hogy mikor jön létre az élet, és erre a válasz teljesen egyértelmű: a fogantatás pillanatában. Innentől kezdve az új minőség már csak fejlődik, de ez a fogantatáskor jön létre. Meggyőződésünk, hogy ettől a pillanattól kezdve a magzatoknak ugyanannyi méltósága van, mint bármelyikünknek itt a teremben, mint nekem, mint államtitkár úrnak vagy bármelyik embertársunknak. Ugyanannyi joguk azonban még sincs. Arra teszünk javaslatot, hogy tegyünk egy lépést abba az irányba, hogy valóban joguk lehessen az élethez.

Sólyom László egy alkotmánybírósági határozat indokolásában egyébként ezt a rabszolga-felszabadításhoz hasonló jelentőségű lépésnek nevezné, tehát azt, hogy az ember jogi fogalma a végső határát elérve, morális és természettudományi fogalmával essen egybe, és ekkor garantálhatnánk valóban azt a mondatot, amely az Alaptörvényben szerepel. Mert mi változik tulajdonképpen attól, hogy a magzat áthalad a szülőcsatornán? Valójában semmi. Ugyanúgy dobog a szíve akkor is, amikor az édesanyja az anyaméhben hordja őt, ezért a jogokat sem lehet kizárólag a szülőcsatornán való áthaladástól függővé tenni.

Tudom, hogy rengeteg család, rengeteg nő érintett, ezért nagyon fontos leszögezni, hogy nem szeretnék senkit megbélyegezni, nem szeretnék senki felett pálcát törni, azonban minden egyes megfogant magyar gyermek közkincs, és értük is szót kell emelnünk. Valójában ugyanis a nemkívánt terhességekből is kívánt gyermekek születnek, ahogyan ezt tudjuk az Egyesült Államokban és Csehországban végzett felmérésekből. Azoknak a nőknek, akiktől megtagadták az abortusz elvégzésének a lehetőségét, egy év múlva a 95 százaléka azt mondta, hogy az volt a jó döntés, hogy nem végezték el az abortuszt rajtuk. Már egy év múlva! Holott rengeteg nőtársunk élete végéig kell hogy hordja ezt a terhet, ha valójában átmegy ezen a beavatkozáson.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az anyákat is fel kell szabadítanunk, és fontos érezniük és látniuk, hogy van más lehetőség is számukra, bárki is igyekszik presszionálni őket vagy abortuszra kényszeríteni. Fontos érezniük, hogy a politika, a kormány mellettük áll. A mi javaslatunk, az, hogy az édesanya hallgassa meg a gyermek szívhangját a beavatkozás elvégzése előtt, valójában nem jelent szigorítást, csupán tájékoztatást jelent a valódi tétről, a gyermek életéről.

Az abortusz Magyarországon a vezető halálok. S tudom, hogy államtitkár úr a válaszában el fogja mondani azt az örömteli fejleményt, hogy csökkent az abortuszok száma, azonban látni kell, hogy még mindig minden ötödik megfogant magyar gyermek abortusz áldozata hazánkban. Gavra Gábor a Hetekben a javaslatunkról a következőképpen írt: „Dúró Dóra mindössze arra tett javaslatot, hogy legalább egyszer az életben kommunikáljon egymással a magzat és a sorsáról döntő anya. A javaslat szerint nem történne más, mint hogy a tudtán kívül élet és halál határán létező magzat a szívhangjával legalább az utolsó szó jogán üzenjen a sorsáról gondolkodó anyának.” A legártatlanabb és legvédtelenebb áldozatokról van szó. Évente 25 ezer magzat gyermekről. Én azt szeretném, hogyha ők is élhetnének. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)