DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a 17282. számú törvényjavaslat, amely az igazságügyi törvények módosításáról szól, két módon is óriási csapás és ütés az ellenzék felé. Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal átléptek egy olyan határt, amit azok a kormányzati szervezetek, amelyek úgy érzik, hogy a haza üdvére és a nép javára folytatják tevékenységüket, hét hónappal a választások előtt ilyen törvényjavaslatot nem nyújtanak be. Különösen azért durva ez a javaslat, mert tele van számtalan olyan előterjesztéssel, ami kifejezetten szakterületek, szakemberek, megbecsült köztisztviselők elismerését tartalmazza, és közben ott vannak a legalantasabb, a jövőre nézve valóban hatalmi bebetonozást jelentő javaslatok.

Én, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és államtitkár úr, ezt nem értem. Azért nem értem, mert ha önök biztosak abban, hogy megnyerik a ’22-es választást, akkor nem hoznak be ide olyan javaslatot, amely a legfőbb ügyész kétharmaddal történő visszahívása, illetőleg az új szabályozási hivatal vezetőjének nem miniszterelnök, hanem köztársasági elnök általi kinevezése és visszahívása, és nem adnak olyan jogkört ennek az egyébként senki által nem értett szabályozási hivatalnak, amely, tudjuk, kifejezetten a miniszterelnök úr családjának további zavartalan bányaműködtetését szolgálja.

Ne tessék már azt mondani, hogy nem indokoltak ezek a gondolatfelvetések! Ugyanis azért nem szabad ezt mondaniuk, ha ezt gondolnák, mert az elmúlt 12 évben mód lett volna arra, hogy ezekben a kérdésekben ezeket a módosító javaslatokat idehozzák, sőt, ami aztán a legdurvább, megmondom önöknek, az, hogy a szabályozási hivatal létrehozatalának törvényjavaslata pár hónappal ezelőtt került az Országgyűlés elé, ezt önök most hozták létre. Azt nem értem, hogy ha pár hónappal ezelőtt, amikor magát a hivatalt létrehozzák, ami vélhetően nem egy háromnapos jogalkotás volt, hanem hosszan végig kellett gondolni, hogy milyen olyan államhatalmi szervezetben fontos és a gazdasági életet érintő hivatali szabályozásokat rakjanak ez alá a szervezet alá, nem létezik, hogy ott nem volt valaki, aki akkor ne gondolt volna arra, hogy ne miniszterelnöki hatáskörben legyen a kinevezés és a felmentés.

Önök elárulják a polgároknak és elárulják az ellenzéki politikusoknak, az egész magyar társadalomnak elárulják, hogy félnek, ami, azt gondolom, hogy nagyon amatőr. Aki magabiztos, az soha nem mutatja ki az ellenfélnek, hogy fél. Aki magabiztos, az nem nyit magával szemben ekkora támadási felületet.

És egyébként azért csodálkozom ezen a javaslatcsomagon, mert én a miniszterelnök urat ennél okosabbnak gondoltam. Lelki füleim előtt megjelent az a beszélgetés, amikor odaszalad valaki a főnökhöz, hogy hú, baj van, főnök, a legfőbb ügyészt kétharmad helyett egyszerű többséggel lehetne visszahívni, és látja, az ellenzéki képviselők némelyike tízpercenként akarja a legfőbb ügyészt bilincsben vinni majd májustól, és láss csodát, ha ezek egyszerű többséggel nyernek, akkor Polt Pétert viszik a börtönbe.

(14.10)

Biztos volt ilyen beszélgetés, és a miniszterelnök úr jogászként nem azt mondja neki, hogy de várjál, barátom, hát ’22 márciusában fogunk megválasztani öt évre egy saját köztársasági elnököt. A legfőbb ügyészt legfeljebb a köztársasági elnök kezdeményezheti, természetesen annak feltételével, hogy nem képes a hivatalát ellátni, vagy olyan bűncselekményeket követett el, ami miatt felelősségre kell vonni, tehát nagyon komoly feltételekkel a köztársasági elnök hozhatja be a Házhoz ezt a kezdeményezést. Nem ezt mondja Orbán Viktor miniszterelnök úr, valószínűleg azt mondta nekik, hogy jól van, okosak vagytok, csak a Péter nyugodjon meg. Ezek a beszélgetések körülbelül így hangzanak el.

Tessenek már végiggondolni! ’22-től ’27-ig lesz egy fideszes köztársasági elnök. A mostani legfőbb ügyésznek ’28-ig tart a mandátuma. Az alatt a hat év alatt, ami mostantól hátravan, ha követne el bűncselekményeket, akkor elévül, úgy kezdjük. A másik pedig, hogy még ha baloldali köztársasági elnök lenne ’27-től, az sem tehetné meg, hogy egy legfőbb ügyészt, csak úgy, azt mondja a parlamentnek, hogy hívjuk már vissza, mert most nekem ma reggel éppen ez jutott eszembe. Ugyanis akkor mi történik? Akkor a nemzetközi fórumokon kötelességszegési eljárást indítanak Magyarországgal szemben, és a legfőbb ügyész elmehet a strasbourgi bíróságra, hogy jogállami szabályokat megsértve mozdítják el őt.

Tehát egyszerűen most, ebben a pillanatban ennek a javaslatnak az ég adta világon semmi értelme nincs, ugyanis ’27-ig kivitelezhetetlen lenne a legfőbb ügyész visszahívása a meglévő szabályok alapján, és még utána is olyan objektív körülmények kellenének, amelyek nem nagyon hiszem, hogy fennállnának, kivéve, ha esetleg akkor a legfőbb ügyész úr már nem lenne köztünk, de reméljük, hogy ez nem így lesz.

Tehát nem értem a kormánypártoknál, a kormánypárti képviselőknél és a kormányzat szereplőinél, hogy nem gondolják‑e azt végig, hogy ilyen átlátszó szabályokat nem hozok be a választás előtt ennyi idővel. Sőt, meg kell hogy mondjam, bár majd mindjárt elmondom, hogy miért vagyok mérges a legfőbb ügyészre, nehezen tudom elképzelni egyébként, hogy ő ezt effektív elvárta volna, mert ő pontosan tudja, hogy annak az esélye, hogy őt akár feles többséggel vissza lehessen hívni, hát, nem nagyon fogadnék rá, hogy lenne esélye.

És akkor itt van ez a szabályozási hivatal, amiről az előbb beszéltem. Pár hónappal ezelőtti jogszabály, és gyakorlatilag elképesztő számomra, hogy ennyire silány a jogalkotás, hogy akkor ott egyetlen embernek nem jutott eszébe, hogy hoppá, a köztársasági elnök kezébe kellene adni a kinevezést vagy a felmentést, merthogy hátha legyőznek minket áprilisban. Azért márciusban, körülbelül március-áprilisban, amikor beterjesztették ezt a javaslatot, akkor már tudták, hogy egy év múlva választás lesz, és azt is tudták, hiszen magát a szervezetet azért hozták létre, hogy még legyen egy hatóság, ami alá valamilyen módon betagoztatják az eddig még ki nem szervezett rendszereket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar polgároknak a politikusokba vetett bizalma, még akkor is, ha 750 ezer ember megy el szavazni 17 hónap (sic!) alatt és online szavazással egy ellenzéki előválasztásra, a polgárok bizalma a kormányzatban és a politikusokban rendkívül alacsony Magyarországon. Nap mint nap szavakban, különböző felületeken úgy beszélnek rólunk, mint az utolsó senkiháziakról, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy úgy általánosságban milyen elképzelései vannak széles társadalmi csoportoknak, hogy mit kellene velünk csinálni, ami persze megalapozatlan és indokolatlan. De azért amikor ilyen javaslatok jönnek az Országgyűlésbe, és egyszerűen nem tudunk másról beszélni, mint arról, hogy ez elfogadhatatlan, akkor tessék mondani, nincs igaza az egyszerű polgárnak?

Az egyszerű polgár, akinek épphogy telik a megélhetésére, pedig dolgozik tisztességesen, azt látja, hogy azért, hogy a miniszterelnök apukájának bányái zavartalanul működhessenek még minimum tizennyolc évig, hiszen kétszer kilenc éves kinevezést látunk ebben a javaslatban, ez fontosabb a Parlament falai között, mint az, hogy van 450 ezer magyar ember, akiknek százezer forint alatti a nyugdíja. Csodálkoznak azon, hogy minket semmibe néznek? Csodálkozunk azon, hogy a privát világból álcivilekként beérkeznek emberek, fogják magukat, és megelőznek mindenkit, és ők az istenek meg ők a szentek? Ne csodálkozzanak ezen, amikor ennyire az egyéni érdek és nem a közösségi érdek munkál! Semmifajta jogi és objektív, ténybeli feltételrendszere nincs annak, hogy ezeket a javaslatokat most ide lehetett volna hozni.

De ha már a legfőbb ügyész sorsát illetően tartalmaz rendelkezést ez a javaslat, azért pár szót szólnék arról, hogy én miért vagyok mérges a legfőbb ügyészre. Először is azért vagyok mérges rá mint volt tanáromra, hogy a kormányváltás után abból az irdatlan mennyiségű korrupciós ügyből, ami az előző nyolcéves ciklusból itt hagyatott, szinte semmi nem került az igazságszolgáltatás elé. Nem azért nem került, mert nem volt mit, hanem azért nem került, mert az ügyészek egy része még kérdezni sem tud. Nem tud kérdezni ahhoz, hogy egy olyan nyomozati anyagot hozzon létre, amivel be lehet bizonyítani a bűncselekmények elkövetését.

És haragszom rá 2010 óta a különböző nemzetközi szervezetek által bemutatott, korrupcióval teletűzdelt beszerzések, uniós támogatások felhasználása miatt, mert bár nagyon sokban elrendeltek nyomozást, láss csodát, egyetlenegynek nem lett negatív következménye. Azok az emberek kerülnek bíróság elé, akiket valaki kijelöl, hogy nekik oda kell kerülniük korrupciós bűncselekmények miatt, és nem az az általános, hogy aki elkövet egy bűncselekményt, azt számon kell kérni, és annak bíróság elé kell állnia.

És amiért még haragszom a legfőbb ügyészre, az pedig az, hogy én viszont azt sem tűröm el magyar polgárként és magyar politikusként, hogy magyar emberek, állami vagy önkormányzati hivatalban lévő, Alaptörvényre felesküdött emberek külföldi országok kormányaihoz és kormánytisztviselőihez járjanak tárgyalgatni azért, hogy Magyarország társadalmi és politikai berendezkedésébe ilyen-olyan módszerekkel beleszóljanak, és most teljesen mindegy, melyik politikai oldalról beszélek. Nem tűrhető el egyetlen országban sem, hogy politikusok dzsemborizzanak külföldi hatalmaknál, akiknek pontosan tudjuk, hogy az érdekei nem egyeznek Magyarországgal, ezt következmény nélkül megtehesse, ezzel dicsekedni lehessen, és azt lehessen kiírni transzparensen különböző újságokban és honlapokon, hogy melyik ország kormánya fog Magyarország következő évi választásába beleszólni.

Magyarország polgárai fogják eldönteni, akár így, akár úgy, hogy Magyarországon ki vezesse az országot, ki legyen parlamenti képviselő, kire bízzák rá az országot. Amikor külföldi hatalmak akár Keletről, akár Nyugatról beleszóltak ennek az országnak a sorsába, egyvalaki járt rosszul mindig, az a magyar nép. Úgyhogy egyetlenegy szerencséje van azoknak az embereknek, akik külföldre szaladgálnak, hogy nem én vagyok a legfőbb ügyész. Már előzetes letartóztatásban lenne mindegyik!

Az döbbenet számomra, hogy itt van egy elég széles politikai közösség, és ez senkinek nem tűnik fel, ez ellen senki nem szólal fel, elnézünk mellette, még mosolygunk is rajta, és közben pedig akár hazánk legfontosabb érdekeit, hazánk legfontosabb titkait, hazánk legfontosabb szuverenitást jelentő tényezőit külföldi jöttment politikusok szájukra vehetik és fenyegetőzhetnek. Na, ezért nagyon haragszom a legfőbb ügyészre!

A végén pedig a bírák tevékenységéről szeretnék pár szót szólni. Új elemként jelenik meg a bírósági szervezeti rendszerben ez a fajta minősítés és a soron kívüli minősítés kérdése. Megmondom őszintén, úgy sajnálom, hogy nem szavazhatom meg ezt a törvényt, mert ez már elkezdett az én ízlésem szerint alakulni. De amit hiányolok belőle, az a következő: mindenki, én magam is, jogászkollégáim, akár mint ügyvédek, akár mint ügyfelek a bírósági eljárásban, nap mint nap tapasztaljuk, hogy bírák rendre megsértik az anyagi és eljárásjogi szabályokat.

(14.20)

Semmibe veszik, gyakorlatilag úgy tesznek, úgy viselkednek, mintha ők nyugdíjas állásban lennének, közben pedig a polgár mit érez? Hogy a törvényben le van írva, hogy neki milyen jogai vannak, majd elmegy egy nagyon fontos személyhez, a bíróhoz, aki ránéz, és azt mondja, hogy neked nincs jogod, mert azt a jogszabályt én nem vagyok hajlandó alkalmazni, vagy én nem így értelmezem, vagy egyáltalán nem veszek róla tudomást.

Én azt kérem a kormányzattól, hogy kezdje el azt kidolgozni, hogy amikor bírák végzéseit, ítéleteit kényszerűen rendre hatályon kívül kell helyezni, amikor rendre az látszik, hogy nem a szakmai szabályok alapján végzik a munkájukat, akkor igenis soron kívüli minősítő eljárásnak tegyék ki, és hogyha nem alkalmasak a bíráskodásra, akkor menjenek el a pályáról! Nem lehet azt a rendszert fenntartani, ami ma a bírósági igazgatási rendszerben és az ítélkezésben megvan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)