DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban mind jogi, mind társadalmi szempontból egy rendkívül fontos és rendkívül érzékeny törvényjavaslat-csomag áll a Ház előtt. Azt gondolom, hogy miután az ellenzék nagyon régóta várt hasonló jellegű előterjesztést, szerintem nem szerencsés és nem elegáns, hogy összekötötték hét másik olyan törvénymódosító javaslattal, amelyek egyáltalán nem tartoznak ehhez a témához. Azt gondolom, hogy ha azok külön törvényben lettek volna, akkor nemcsak én, hanem valószínűleg többen nem szavazzuk meg. De tekintve, hogy egy nagyon komoly társadalmi problémáról van szó, ezért nem kétséges, hogy magam is megszavazom ezt a javaslatot, ha zárószavazásra kerül.

A pedofília kérdése nem mai keletű dolog, ugyanis azóta létezik, amióta az ember létezik. Mindenki tudja ‑ és nagyon remélem, hogy egyetlen parlamenti képviselő sem hajlandó eltávolodni és elszakadni a tudomány kérdésétől ‑, hogy a pedofília a szexuális aberráció egyik formája. Ez egy személyiségjegy, ez biológiai és genetikai okból meghatározott az adott alanynál, ezáltal, ha bárki is szimpla viselkedéskultúrának nevezi, az tagadja a tudományt. Én képviselőként mindig elmondtam, hogy nem vagyok hajlandó a tudománytól, a tudomány megállapításaitól, a tudományos alapoktól és a tudományos lehetőségektől elvonatkoztatni, mert akkor mi, politikusok nagyon rossz útra térünk. Ezért azt gondolom, hogy azzal operálni bármelyik oldalon, például az Országgyűlésben, hogy melyik oldal, melyik ideológiai kör politikusa volt pedofil vagy sem, ez azért nagyon rossz út, mert nagy valószínűséggel mindegyiknek van, csak még nem derült ki az összes. (Kocsis Máté: Így van!)

Azt szeretném még önöknek mondani, nem bántva személyesen senkit, hogy ennek az Országgyűlésnek lehetett olyan tagja, aki azért úszta meg a büntetőeljárásokat, mert az az egyház, akinek a gimnáziumában történtek a dolgok, annyira megijedt az angol egyház akkor tomboló pedofilbotrányaitól, hogy nem merték megtenni a feljelentést, mert attól féltek, hogy a magyar egyházra is rávetül az a fény, hogy bizony az egyház által fenntartott intézményben is ilyen előfordulhat. Meg lehetett országgyűlési képviselő olyan, akinek az egyeteme azért nem tette meg a feljelentést, mert éppen több, a világból jövő pedofilbotrány a világ összes emberét megdöbbentette, elrettentette, és egyszerűen az egyetem sem akart saját magára ráhúzni egy ilyet, holott a vizsgák gyakran nem az egyetemi termekben, hanem különböző lakásokon folytatódtak le. Tehát én csak azt tudom mondani, hogy nagyon rossz út bármelyik oldaltól a mások pedofiljáról beszélni.

Hozzátennék még egy megjegyzést. Szerintem nem a Kaleta-ügy diktálta ezt a javaslatot. Ne bólogasson, Nacsa Lőrinc képviselőtársam, mert meg fog lepődni! Szerintem a Bus-ügy generálta azt, hogy most került benyújtásra. Ugyanis valóban nem tudjuk konkrétan, hogy pontosan Bus Szilveszter mit csinált, de beszámoltak a munkatársai arról, hogy ugyan tisztában voltak az ő szexuális orientációjával, de azért az, amit már ott, kinn művelt, nem igazán fér bele egy nagykövet életébe. De e vonatkozásban, Bus Szilveszter vonatkozásában sem teszem a Fideszt vagy a kormányt felelőssé. Tessék figyelni, Kocsis Máté frakcióvezető úr! Nem teszem felelőssé sem a Fideszt, sem a kormányt, mert például Bus Szilveszter 1991 óta van a külügy állományában, és már a fél világot bejárta. Tehát ha az ő szexuális viselkedéskultúrája nem normális, és mondjuk, nem nagykövethez méltó, akkor ez azt jelenti, hogy már korábban sem volt az, ha ilyeneket gyakorolt, hiszen ez nem kormányfüggő és munkahelyfüggő, hanem egyszerűen nem alkalmas a C-típusú átvilágítás arra, amire rendeltetett. Többen vagyunk itt, ebben a házban, akik átestek C-típusú átvilágításon, és e vonatkozásban mindössze annyi a kérdés a nyomtatványon, hogy van‑e az általánostól eltérő szexuális orientációja, vagy gyakorol‑e olyan életvitelt, amely nem egy nő és férfi közti, természetesen felnőtt emberek közti szexuális kapcsolatról szól.

De miért is hoztam szóba azt a kérdést, hogy a tudománytól, az egészségügy szabályaitól és a személyiségjegyektől ne vonatkoztassunk el? Azért tettem szóvá, mert azt gondolom, hogy igenis nagyon indokolt a gyógyszeres kezelés igénye, ezen elkövetők számára a büntetés melletti kötelező gyógykezelés bevezetése, mert, ha tetszik, ha nem, tisztában kell lennünk azzal, hogy a pedofília a betegségek rendszerezésében mit jelent. A BNO és a DSM a két betegségrendszerező rendszer, maga a DSM-4 előírja, hogy a pedofília mit jelent. Olyan erős, visszatérő szexuális fantáziák, vágyak vagy cselekedetek, melyek legalább hat hónapja fennállnak, klinikailag jelentős stresszt vagy funkcionális zavart okoznak az egyén szociális életében vagy munkaképességében, és általában az alábbiak közül legalább egyet magukban foglalnak, mint például alanya gyermek vagy más beleegyezésre képtelen személy.

(13.00)

Tehát a pedofília egy betegség. Ez azért fontos, mert ha ez betegség, akkor mindenképpen egy büntetőjogi következményhez kell járulnia valami olyan egészségügyi intézkedésrendszernek, amivel ki lehet azt az alanyt ebből a szexuális aberrációból hozni. És bár természetesen megszavazom ezt a törvényjavaslatot, de én magam is azért várom el, ha már ezzel ilyen mélységében és ilyen erőteljes szabályozással foglalkozik az a képviselőcsoport, amelyik ezt benyújtotta, és támogatja ezt az Igazságügyi Minisztérium, akkor tessenek már ezt a kérdést komplexitásában kezelni, és azt erősíteni, hogy akik valaha ilyen cselekedeteket elkövettek, azok azért se tudjanak a jövőben hasonlót elkövetni, mert kigyógyulnak ebből a problémából.

Ha a vérnyomása súlyosan magas valakinek, elmegy orvoshoz, és meggyógyíttatja, akinek a végbele vagy a vastagbele vagy bármelyik belső szerve gyulladt lesz, vagy egy tumor lesz rajta, akkor elmegyünk, meggyógyíttatjuk, kioperáltatjuk, gyógyszert szedünk. Azt nem értem, ha a megelőzés annyira fontos, akkor miért nem tetszenek legalább egy szakmai grémium javaslatára rákapaszkodva megpróbálni kezelni ezt a kérdést úgy, hogy igenis, egy ilyen bűncselekmény elkövetése után kötelező legyen a gyógyszeres kezelés, azért, hogy ne gyakorolja tovább ezt az életformát az illető.

Szeretnék még arról beszélni ‑ az egy statisztikai adat, egy tény ‑, hogy az utóbbi időben megsokszorozódott a pedofil jellegű bűncselekmények száma. Én tagadom ezt, hogy az utóbbi időben szaporodtak volna meg. Nem! Ugyanennyi volt korábban is, csak több derült ki, és ez a látencia problémája. És azért derült ki több, mert olyanfajta szexuális aberrációról a múltban történt események kerültek napvilágra, és komoly, ismert emberek által elkövetett szexuális zaklatások, illetőleg akár pedofíliagyanú felmerült, hogy nagyon sok ember, aki ennek elszenvedő alanya, vagy aki látja az ilyenfajta bűncselekmények elkövetését, bátrabbá vált, és bátran kiálltak azért, hogy a sértettek, az áldozatok elmondják, velük mi történt. Ez azt jelenti egyébként, hogy ezek szerint némileg fejlődik a társadalom, némileg megérti az áldozat és az áldozat környezete, hogy ez a sértettnek nem egy szégyellnivaló dolog, hanem épp arról van szó, hogy a további, hasonló áldozatok elkerülése érdekében az elkövetőt felelősségre vonják, és hangsúlyozom, gyógyítsák meg, gyógyítsák ki.

Az ilyenfajta viselkedést nagyon sok olyan ember is gyakorolja, aki gyönyörű szép családi életet él, asszonyka, sok gyerek, a legtüneményesebb társasági lény a közösségben, és eszünkbe sem jut róla, hogy egyébként, ha kettesbe kerül egy 6-7 éves kislánnyal, milyen szexuális vágyak uralkodnak el rajta. Rendkívül sok olyan ember van, akiben ezek a vágyak megvannak, csak esetleg van egy önkontrollja, és valamelyest vissza tudja magát fogni, hogy bűncselekménybe torkolló cselekedetet tegyen, de ettől még ott van benne ez a tulajdonság. És bármikor kerülhetnek ezek az emberek olyan helyzetbe, hogy azt remélik, vagy azt gondolják, hogy a kielégítésük nem fog kiderülni, az áldozat nem fog tudni róla beszélni, és marad az örök hallgatás, az örök látencia.

Ezt a javaslatot szerintem is jóval korábban be kellett volna terjeszteni. Szerintem nem 3, 4, 5, 10 éve, hanem akkortól már például, amikor az egyházakon belül egyre gyakrabban lehetett hallani a fiatalok szexuális zaklatásáról és különböző egyházi személyeknek az igencsak általánosságban és rendszeresen gyakorolt ilyenfajta viselkedéséről. Ugyanis mit üzentek ezek a jelenségek? Azt üzenték, hogy egy nagyon zárt mikroközösségben bizony ezek a fajta szexuális viselkedések, vélhetően pont a bezártságtól, az összezártságtól és a rendkívül titkosan működő szervezet adottságai okán nem kerülnek ki a szervezetből, viszont ott nagyon komoly gyakorisággal előfordulnak. Tehát már akkor azt kellett volna mondani a magyarországi kormánypártoknak vagy az országgyűlési többségnek, hogy erre nekünk reagálnunk kell. Nem kellett volna a Kaleta-ügyet megvárni meg a Fohsz akárhogy is hívjákot megvárni, meg Bus Szilvesztert, meg senkit sem, hanem már akkor, amikor felmerült, hogy itt iszonyatos erőteljes látencia van az ilyen jellegű bűncselekményekben, kellett volna nagyon határozott lépést tenni.

Úgyhogy nagy tisztelettel én azt kérem az előterjesztőktől, hiszen számtalan törvénymódosító javaslatot a különböző ellenzéki frakciók benyújtottak, hogy fontolják meg a gyógyszeres kezelés kötelezettségét, mert ha nem, akkor nem akarja komplexitásában kezelni ezt a problémát, hanem még mindig csak a felszínen hagyja, mert önmagában egy jogkövetkezmény, meg az, hogy nyilvántartásba kerül az elkövető, amihez hozzáférhetnek olyan személyek és szervezetek, ahol esetleg fiatalok, gyerekek felügyeletét vállalná el az illető…

Tehát nem elegendő a büntetés, nem elegendő a nyilvántartás, hanem meg kell próbálnunk ezeket az embereket kigyógyítani ebből a betegségből, mert ha nem látjuk be, hogy ez az, akkor tényleg örök időkre csak egy felszínkapargatás lesz, és a problémát való teljességében nem tetszenek megoldani. Köszönöm a figyelmüket.