JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Hát, miniszterelnök úr, tisztára úgy érzem magam, mint aki visszacsöppent a rendszerváltás előtti időkbe. (Dr. Rétvári Bence: Gyurcsány mellett! ‑ Közbeszólások.) A minap én kimondtam egy szót itt a parlamentben (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), azt, hogy „ficsúr”, és önök azon nyomban ezért az egyetlen szóért megbüntettek engem tízmillió forintra. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Nézze, miniszterelnök elvtárs… ‑ miniszterelnök úr, én bevallom őszintén, hogy ideológiailag képzetlen vagyok (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem csak úgy!), ezért szeretnék öntől mint régi kommunistától, bocsánat, fiatal demokratától tanácsot kérni, hogy így 32 évvel az úgynevezett rendszerváltás után mégis melyek azok a szavak, amelyeknek a kimondásáért büntetés jár Magyarországon. Ön például hogyan nevezné azokat a politikusokat, akik közpénzből rázzák a rongyot? Hogyan nevezné, mondjuk, a női luxustáskák szerelmesét, Rogán Antalt? Vagy hogyan nevezné Kövér Lászlót, aki a válság alatt 135 millió forintért vesz nyolc darab szőnyeget? Vagy hogyan nevezné Boldog Istvánt, aki a hírek szerint kenőpénzből ment Bécsbe luxusöltönyöket vásárolni? Vagy hogyan nevezné azokat a kormánytagokat, akik azt hazudják, hogy bérből és fizetésből élnek, de valójában luxusrepülőgéppel járnak futballmeccsre, mint ön? Hát, hogy nevezné? Utcai harcosnak? (Derültség a Jobbik soraiban.)

Tudja, az a helyzet, hogy önök egész egyszerűen nagyon sértődősek. Szembetalálják magukat egy igaz szóval, és azon nyomban elkezd remegni a bajusz, nyomogatják a mikrofonomat, aztán meg jön a tízmilliós büntetés. Csak azt nem értem, hogy mire fel ennyire sértődősek. Hát, önök itt már szólítottak bennünket csicskának, a szavazóinkat mosléknak, a nőket szánalmasnak, a gyermekeket közjószágnak, a melósokat prolinak, az orvosokat inasnak, engem büdös bunkónak (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.); én meg akkor szólítsam önöket, nem tudom én, mókuskának ‑ vagy hogy ‑ (Az elnök csenget.), azok után, azok után, hogy kifosztották az országot, azok után, hogy Európa koldusaivá tették a magyarokat?

Hát, az a helyzet hogy itt önök nem engem büntettek meg valójában, hanem egy nemzetet, és nem tízmillióra, hanem több ezermilliárd forintra. Szóval, ezek után egyetlen kérdésem van, miniszterelnök úr, tekintettel az önök érzékeny lelkivilágára, Petőfi után szabadon: minek nevezzelek? (Szászfalvi László: Szánalmas! ‑ Taps a Jobbik soraiban.)