DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon családias a hangulat, és még e családias hangulat közepette is engem meglep, ha itt felállnak kormánypárti képviselők, és arról beszélnek, hogy jaj-jaj, hát micsoda XXI. századi kihívások vannak.

Képviselőtársaim! Minden században voltak kihívások. Pontosan tudjuk, hogy azok a kihívások, amelyek ma itt vannak Európában vagy itt vannak a világon, azok már voltak korábbi évszázadokban kihívások, de, járvány is volt, terrorizmus is volt, sajnálatos módon háborúk, konfliktusok is voltak. Az teljesen igaz, az elmúlt harminc évben sok minden szerencsére elkerülte Magyarországot. De hát ez az ország nemcsak úgy magában, atomizált módon létezett nyilvánvalóan, hanem figyelte a környező eseményeket. Nyilván, ahogy a törvényjavaslat általános indoklásában is szerepelt, és amely alapján észrevettem, hogy Simon képviselő úr elmondta a saját vezérszónoki felszólalását, szóval, ezek a kihívások itt voltak.

Szerintem abban nincsen közöttünk vita, hogy valamilyen olyan rendszert érdemes kialakítani, amely nem az új típusú ‑ mert ezek nem annyira új típusú kihívások, ezekkel már korábban is találkoztunk ‑, de akár az újszerű megjelenési formájú kihívásokra gyorsan, hatékonyan tud az ország reagálni azzal, hogy közben megőrzi a demokratikus kontrollt. Merthogy a legnagyobb probléma ezzel a törvényjavaslattal az, hogy sok mindenről szól, sok mindent nagyon aprólékosan meghatároz, a demokratikus kontroll az, ami hiányzik belőle.

Én figyelmesen hallgattam mind a miniszteri expozét, mind pedig a vezérszónoklatokat a kormánypárti oldalról, bár őszintén szólva, Nacsa képviselő úr talán egy picikét meg is lepett, hiszen olyan témákat hozott fel, amelyek nem pontosan kapcsolódnak ide, de majd ezekre kívánok reagálni. De ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor egy dolog biztosan nem jelent meg számomra a vezérszónoklatokban, ez pedig a különleges jogrendi világgal kapcsolatos pontosság.

Miniszter Úr! Én elfogadom azt, hogy van olyan, amit nem lehet egy törvényben szabályozni, szerintem ebben nincs közöttünk vita. De az alapvető demokratikus kontroll, az alapvető alkotmányossági feltételek az állampolgárok számára törvényben meghatározottan és pontosan kell hogy ott legyenek. Nekem ez a pontosság az, ami rendkívüli módon hiányzik a törvényjavaslatból. Azt mondanám, hogy ahhoz képest, hogy milyen törvényről van szó, meglehetősen sok a pongyola megfogalmazás, sőt félreértésekre okot adó megfogalmazás.

Alapvetően az Alaptörvény kilencedik módosítása volt a kiindulópont, amely vitte, mondjuk, a kormányt és a kormány képviselőit arra, hogy megszülessenek az ezzel kapcsolatos törvények, hiszen az Alaptörvényhez szükségesek sarkalatos törvények. Az első probléma ott kezdődött, hogy elfelejtettek velünk egyeztetni erről az alaptörvény-módosításról. Szóval, ha bennünket és a szavazóinkat a haza részének tekintenek, akkor elvárható lett volna, hogy általában is a különleges jogrendi kérdésekről egyeztessenek velünk. Ugyanis, ahogy itt már mások elmondták, az ilyen különleges jogrendi helyzetben nincs kormánypárti és ellenzéki. Ha baj van, akkor nekünk egy asztalhoz kell ülni. Tudják, a járványveszélyhelyzet elején ez az egy asztalhoz ülés ment. Egészen addig, míg a kormánypártok, és nem azt mondom, hogy a miniszter vagy a minisztérium, de a kormánypárti politikusok politikai érdeke azt nem diktálta, hogy ki kell ebből lökni az ellenzéket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudomásul kell venni, hogy jelen pillanatban is az ellenzéki képviselők és a mögöttünk álló szavazótábor ennek a nemzetnek a része, ennek az országnak a polgárai, bármennyire is nem kedvelik ezt. Sosem tekintünk úgy önökre, mint akik nem részesei ennek a nemzetnek, mi úgy tekintünk önökre, mint akik politikai riválisaink. Önök ellenben minden egyes alkalommal kirekesztik az országból az ellenzéket, az ellenzéki szavazókat, az ellenzéki politikusokat. Szerintem ez rossz út. Különösen különleges jogrendi helyzetnél, ahol valóban ‑ és ahogy itt elhangzott ‑ az Országgyűlés lényegében kiiktatásra kerül. Szerintem itt van egy picike tévedés. Tehát attól, hogy egy kormánynak többsége van az Országgyűlésben ‑ hiszen nyilvánvalóan Magyarországon ilyen a berendezkedés ‑, azért különleges jogrendi helyzetben nem automatikus az a támogatás, amiről önök beszélnek, és amúgy sem lehet egy képviselői támogatás automatikus, hiszen feltételezem, hogy azért az országgyűlési képviselők ‑ legalábbis az ellenzéki oldalon, azt nem tudom, hogy a kormánypárti oldalon ‑ néha bizonyos kérdésekben autonóm módon döntenek. Tehát attól, hogy valakinek kormánypárti többsége van és kormányt ad, nem feltétlenül minden esetben biztos a többsége. Éppen ezért szükséges az, hogy az Országgyűlés, ahol, bocsánat, mi vagyunk a népképviselet, a népszuverenitás, mi vagyunk, most ezt akár szeretik, akár nem, nekünk kell ezeket a döntéseket meghozni és felelősséget vállalni.

Miniszter Úr! Mi szeretnénk ezt a felelősséget vállalni. Tehát mi nem óvodások vagyunk. Mi megválasztott országgyűlési képviselők vagyunk, és akik majd idejönnek 2022-ben meg ’26-ban és utána, megválasztott országgyűlési képviselők, akik teljes felhatalmazással képviselik a magyar polgárokat. Nem kiskorúak vagyunk, nem felügyelet kell fölénk; a kormány fölé kell felügyelet, és ezt a nép az országgyűlési képviselők útján gyakorolja.

Világossá tettem az elején, hogy pongyola a megfogalmazás, és azzal szeretném kezdeni, hogy már rögtön a preambulumnál, de aztán ez végig látszódik, van itt némi probléma, amit szerintem tisztázni kell. Szerintem az, hogy Magyarország védelme, biztonsága fejlődjön, fejlesztésre kerüljön, fenntartható legyen, fejleszthető legyen, ott az egyénnek van feladata, szerintem ez rendben van. Ebben soha nem is volt közöttünk vita. Az nincsen benne, hogy mind a preambulumban, aztán az összes többi paragrafusban Magyarország és a magyar nemzet összekeveredik. És ilyen szabályok esetén ez egy probléma. Ugyanis a magyar nemzet szélesebb annál, mint ami ma Magyarországot és a 93 ezer négyzetkilométert jelenti, és ahol önök jogszabályokat alkothatnak.

Tehát, amikor azt mondja, hogy Magyarország védelme és biztonsága nemzeti ügy ‑ ezt sokszor elmondtuk, tehát ezt sokszor végighallgattuk ‑, amelyen a nemzet fennmaradása és fejlődése, a közösségi és az egyéni jogok érvényesülésén alapszik, ezért a magyar nemzet védelmével és biztonságának fenntartásával és fejlesztésével összefüggő jogszabályi rendelkezéseket e törvényre figyelemmel kell meghatározni.

Miniszter Úr! Nem tud ez az Országgyűlés olyan szabályokat alkotni, amely az egész magyar nemzetre hoz szabályokat, hiszen a magyar nemzetbe, feltételezem, hogy beleszámoljuk azokat is, akik a határon túl élnek, mondjuk, itt, a Kárpát-medencében, de feltételezem, hogy beleszámoljuk a Nyugatra elmenekült magyarokat is. Oda nem tudunk jogot alkotni. Itt tudunk. Ezt el kell dönteni. Ezért mondtam, hogy pongyola a megfogalmazás, döntsük el, hogy mit szeretnénk. Szerintem Magyarország tekintetében tudunk jogszabályt alkotni azzal, hogy nyilván van felelőssége ennek az országnak, és soha nem is tagadtuk, hogy van felelősségünk a magyar nemzet irányába. De ez itt most különleges jogrendi szabályozás, és ha különleges jogrendi szabályozásról van szó, akkor, ahogy több képviselőtársam is hangsúlyozta, ott nagyon-nagyon pontosnak és világosnak kell lenni.

Szintén nem teljesen világos számomra, de nyilván talán majd magyarázatot kapok, a 3. §, amelyben a jogszabály meghatározza, hogy mindezen célok vagy alapok, amelyeket én felsoroltam a védelem és biztonság szavatolása alapjai tekintetében, ott ezeknek érvényre juttatásának és szükség esetén Magyarország fegyveres védelmének három pillére van: a honvédelmi rendszer és a Magyar Honvédség, a rendvédelem és a rendvédelmi szervek, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok.

(21.50)

Engem zavar ez a fegyveres védelem. Nem véletlenül használjuk azt, hogy fegyveres és rendvédelmi dolgozók és szervek. Nagyon világos különbséget teszünk ezek között a rendszerek között. Miközben értem, hogy miről beszélnek, nem biztos, hogy minden tekintetben egyetértek önökkel, hiszen Magyarországon és szerintem a demokratikus országok egy jelentős részében borzasztóan fontos ezeknek a szerveknek a kontrollja, miközben az együttműködése is. Szerintem erre az elmúlt években elég sok szervezetet létrehoztak, de a fegyveres védelem tekintetében én megint precízebben fogalmaznék. Magyarország fegyveres szerve a Magyar Honvédség, a többi rendvédelmi szerv, és az ilyen tekintetű pontatlan fogalmazás az, ahol az ember aztán azt mondja, hogy ha már rögtön a preambulumban, az 1., a 2. meg a 3. paragrafusban ilyen pontatlanságok vannak, akkor vajon mi történik az összes többi paragrafusban.

Én tudom, hogy ezt a törvényjavaslatot nem pusztán a honvédelmi tárca dolgozta ki, hiszen a Miniszterelnökségnek volt ebben szava, ha jól tudom, de majd kijavítanak, a korábbi HM közigazgatási államtitkár is részt vett ennek a kidolgozásában most már újra dandártábornokként, ha jól tudom, tehát tábornoki rendfokozatban, korábban civilként. Én azt gondolom, hogy ezekben az ügyekben nagyon fontos a katonák jelenléte, félreértés ne essék, nagyon fontos az egyenruhások részvétele, hogy az ilyen jogszabályok kialakuljanak, hiszen nekik van gyakorlati tapasztalatuk, de nagyon fontos lenne, hogy olyan civilek is részt vegyenek e jogszabály kidolgozásában, akik nemcsak a rendvédelmi, a fegyveres és rendvédelmi oldalt képviselik, hanem képviselik az állampolgári oldalt, mert ez a törvény alapvetően épít a magyar polgárok biztonságtudatosságának fejlesztésére.

Ezt még sosem fejtette ki nekem senki a kormánypártok részéről, hogy ez konkrétan mit jelentene, de abban talán nincsen közöttünk vita, hogy valóban szükség lenne elsősorban az országgyűlési képviselők biztonságtudatosságának javításában, mert abban rendkívül nagy hiányosságok vannak, másodsorban a törvények betartatásában, például a biztonság tekintetében ‑ lásd nemzetbiztonsági ellenőrzés, amely ma már sok tekintetben egy lukas kétfillért sem ér ‑, harmadsorban természetesen az emberekkel való beszélgetésben és folyamatos tanulásban. Szerintem ebben nincsen vita, de ha azt gondoljuk, hogy majd az egész rendszer akkor fog működni, ha az állami szervek gyakorolnak meg felkészülnek, meg mindenféle tudományos ismereteket összerakunk, meg majd az állampolgárokat tanítjuk arra, hogy mi a biztonságtudatosság, szerintem tévedünk.

Akkor fog ez a dolog működni, ha az emberek azt érzik, hogy van itt egy törvényjavaslat, amely róluk szól. Ebben a törvényjavaslatban semmi nincs, semmi nincs az emberekről. Semmi nincs az emberekről! Amikor ön nemzeti ellenálló képességről beszél, ott leírják az energiát, a közlekedést, az infokommunikációt, az állam működését. Ezek nagyon fontos dolgok, de nem látom sehol a magyar állampolgárt, a magyar állampolgár demokratikus védelmét, és az a probléma, hogy sem az Alaptörvény kilencedik módosításában, sem a törvényjavaslatban nem látom a magyar állampolgárt.

Szerintem az egy természetes igény, hogy ha baj van, a magyar állampolgár jöjjön. Szoktak is jönni, őszintén szólva, ebben talán nincs is rossz tapasztalatunk, hisz ha bármi olyan természeti katasztrófa volt, ahol magyar polgár tudott segíteni, a maga módján segített. A járványveszélyhelyzet idején is megtette, de az, hogy minél többen jöjjenek, ahhoz ez kevés, ahhoz másfajta megközelítés kell. De tőlem nem áll távol, ne értsék félre, hiszen dolgoztam meg foglalkoztam ezzel a területtel, nem áll távol, de ha azt akarjuk, hogy a magyar polgárok valóban azt érezzék, hogy bárki van kormányon, megbízhatnak bennük, akkor más utat is kell választani, vagy más utat kell választani.

Ez a törvényjavaslat így, ebben a formájában nem fogja szolgálni azt az igényt, amit a XXI. századi kihívások jelentenek. Ráadásul, és ez borzasztóan fontos, amikor veszélyhelyzet van, vagy olyan rendkívüli jogrend van, akkor borzasztóan nagy szükség van demokratikus garanciákra. Ha eltekintek attól, hogy milyen rossz tapasztalatunk van, nem a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet tekintetében, hanem például a járványveszélyhelyzet kezelése kapcsán a demokratikus garanciákkal, ha eltekintek ettől, akkor is azt kell hogy mondjam, hogy borzasztóan hiányos.

Az, hogy a társadalom hatásaival arányos legyen, hogy szükséges mértékű legyen, hogy bizonyos kérdéseket majd egyébként rendeletben fognak meghatározni, ide majd bizonyos biztonságpolitikai alapelvek érkeznek, de minden más dokumentum, azt a kormány fogja elfogadni, és ebben lesznek olyanok, amik nem nyilvánosak, ez ugyanaz, amit az elmúlt években, azt kell hogy mondjam, végigjártunk.

Már elhangzott e Ház falai között, Nacsa képviselő úr pedig a költségvetés kapcsán beszélt erről. Az elmúlt években az önök kormánya 3000-4000 milliárd forintnyi összegre kért közbeszerzés alóli mentesítést. Akárhány levelet írtam önnek, miniszter úr, akárhányszor kértem, a végén már azt hiszem, talán könyörögtem is, hogy megnézhessek legalább egy ilyen szerződést, mindig kaptam nagyon szép fejléces levelet, de egyetlen alkalommal sem jutottam be a honvédelmi tárcához megnézni a szerződéseket, a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések szerződéseit. És ez nem azért baj, mert ön és a tárcája vagy éppen az ön államtitkára nem szimpatizál velem, és önök elmondják, vagy Nacsa képviselő úr elmondja, hogy én tönkretettem a hadsereget. Ez azért baj, mert amikor ezt teszi, akkor nem pusztán engem söpörnek le, hanem a mögöttem álló, mögöttünk álló magyar állampolgárokat is.

Nekünk az a dolgunk az Országgyűlésben és a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, hogy önöket számonkérjük, és ha önöknek ez nem tetszik, hogy vannak ilyenek, akiknek ez a dolguk, akkor egyszerűen távozni kell a székből, át kell adni olyannak, akinek nem lesz ez zavaró és kínos. Köszönöm szépen.