VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az a helyzet, hogy nagyon nehezen elképzelhető, hogy én elhiggyem önöknek akár egy szavát is, de játsszunk el a gondolattal, hogy önök valóban komolyan gondolták az eredeti előterjesztésüket is, aztán elvileg a létező módosítást, ami, ugye, olyan, mint Columbo felesége, hogy mindenki beszél róla, de senki nem látta.

Tehát önök úgy gondolják, hogy az kifejezetten hasznos a magyar társadalom számára, ha műemlék lakásokat kótyavetyélünk el a kulturális örökségi területeken. Mondjuk, nagyon érdekelne különben az az indokolás, hogy miért jó bárkinek is, hogy ezeket a lakásokat eladjuk ‑ nyilván azokon kívül, akik aztán ezzel bizniszelni fognak. Még egyszer mondom: elképzelhetetlen ugyan, de hipotetikus módon játsszunk el a gondolattal, hogy eljöhet az a pillanat, hogy én hiszek önöknek.

(20.30)

Erősítsék már meg akkor, és ez egy roppant egyszerű dolog, írásban, és a miniszterelnök is írja alá, ez legyen benne a törvényjavaslatban… (Derültség a kormánypárti padsorokban.) ‑ ugye, milyen nevetséges?, hát, én is csak röhögni tudok rajta, ez így van (Derültség.), ugyan már, hát ne nézzük egymást madárnak! ‑, hogy Rákay Philip, Bayer Zsolt, Palkovics, Kuna Tibor, Tiborcz, Mészáros és az érdekeltségeik lemondanak minden jogukról, ami ezeket a területeket érinti, mert elvileg nekik nem is kell, mert milliárdokat zsebelnek be, nem hetente, nem havonta, hanem naponta, lemondanak a magyar emberek, a magyar társadalom javára. Abban a pillanatban ez a hipotézis, hogy önök különben néha igazat mondanak (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), talán igazzá is válik.

Bizonyítsák be, hogy ezt meg tudják csinálni! Én leszek az első, aki az ellenzéki politikusok közül támogatni fogja ezt a javaslatot. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)