DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A turizmus fejlesztését szolgáló T/16220. számú törvényjavaslatot tárgyalja a parlament, amelynek expozéjakor olyan érzésem volt, mintha 1980-at írnék, ülnék a televízió előtt, és éppen az állampárti egyik miniszter ismertetné a leendő törvényjavaslatot. (Jelzésre:) Azért nevet Nacsa Lőrinc képviselőtársam és Dömötör Csaba képviselőtársam, államtitkár úr, mert ők nem éltek akkor, és nem ismerték ‑ én éltem ‑ azt a mentalitást, azt a kormányzati, szocialista kormányzati mentalitást, amely arról szól, hogy majd mi, az állam, mindent megmondunk az embereknek, hogy mit kell csinálni és hogy kell viselkedni. Ráadásul, miután tudjuk jól, hogy a múlt gyakran megszépül, és az emberek még arra is hajlamosak, hogy a rosszabbat is visszakívánják, én pont azért, hogy ne felejtsek, és ne szépüljön meg egyik múlt sem, amely nem volt szép, rendre olvasom a korábbi szocialista rendszer alatti országgyűlési felszólalásokat.

Ha az államtitkár úr expozéját beraknám oda valamely napra, akkor nem tűnne ki, merthogy ez a javaslat semmi más, mint egy kukkolótörvény. (Derültség.) Ez egy kukkolótörvény, így neveztem el. Minden egyes eleme a kukkolásról szól. Mi is itt a probléma önöknek? Az a probléma, hogy van még Magyarországon pár tízezer ember, akinek van egy kis házacskája, amiben ki tud adni egy apartmant; a család örökölt egy házat, amibe nem kell beköltözniük, és kialakít benne egy panziót. Még van olyan társadalmi réteg, amelynek van önálló erőforrása arra, hogy túléljen. És önök, azt előadva, hogy szálláshelyeket akarnak minősíteni állami eszközökkel, és informatikai rendszerfejlesztéssel akarják ezeket a szálláshely-szolgáltatókat támogatni, semmi mást nem tesznek, mint belekontárkodnak, beletaposnak az ő életükbe.

El szeretném mondani, piacgazdaságban nem egy állam feladata és nem egy állam felelőssége bármifajta piaci szereplőnek a minősítése. A piaci szereplőket a piac minősíti; ha van kereslet, és találnak hozzá kínálatot, akkor létrejött az ügylet, és a piaci szereplő köszöni, jól van. Az államnak nem joga és különösen nem kötelessége a piaci szereplőknek a piaci viszonyok közötti érvényesülés vonatkozásában semmifajta minősítése.

(11.30)

Ez egy olyan szintű beavatkozás ebbe a piaci szegmensbe ‑ gondolom, majd mindegyikben lesz hasonló, csak még nem találták ki a gyönyörű szép szöveget, amivel elő lehet adni ‑, ez olyan mértékű beavatkozás, amit illetően, én azt gondolom, ha nagyobb lenne az érdekérvényesítő képessége az egyszerűbb szálláshely-szolgáltatóknak, mert nem Mészáros Lőrincről és társairól beszélek természetesen, akkor nagyobb lenne a hangjuk. Önök semmi mást nem csinálnak ezzel a szabállyal, mint egy pórázra teszik az összes szálláshely-szolgáltatót, és megpróbálnak ‑ pont azért, hogy a kormány körüli oligarchák szálláshely-szolgáltatása a maximumra legyen víve ‑ olyanfajta piaci információszerzést és olyanfajta piaci kémkedést megvalósítani ezzel a rendszerrel, amely gyakorlatilag teljes mértékben kiszolgáltatja az embereket, és azt fogjuk látni, hogyha ezt bevezetik, pár év múlva vagy elvesznek emberektől erőszakkal ilyenfajta vállalkozásokat, vagy el fogják lehetetleníteni őket, mert olyan minősítést adnak nekik, és teszik közzé, hogy az embereknek elmenjen tőle a kedve.

Egyébként, szeretném jelezni, önök is utaznak, én is, mikor nincs járvány, mindannyian tudjuk, elég nagy biztonsággal tudunk bárhol szálláshelyet foglalni úgy, hogy körülbelül tudjuk, hogy mire számíthatunk, mert még a vécékagyló is ott van a fényképeken meg az alaprajz, meg a négyzetméter, meg még a függöny színe is, a kárpit színe is és a fotelnek a formája is, tehát ha valaki ma az internet világában szálláshely-szolgáltatás igénybe vevőjeként nem tudja felmérni, hogy ahova megy, az vajon milyen minősítésű, az nem is akar utazni. Az elmúlt 15 évben olyan hatalmas fejlődésen ment át nemcsak Magyarországon, hanem a világban a turizmus és a turizmust kínálóknak a bemutató rendszere, hogy felkeltse az emberek érdeklődését az adott szálláshely-szolgáltatás vagy turizmusban használt vállalkozás iránt, hogy ehhez semmiféle állami beavatkozás nem kell. Azt tudom mondani, hogy ha mi kormányozni fogunk valaha, akkor ezt azonnal meg fogjuk szüntetni, és meg fogjuk szüntetni az összes ilyen belenézős dolgot.

A magyar államnak egy vállalkozással kapcsolatban mi az elvárása, mi lehet az elvárása? Törvényes keretek között működjön; a működése során ne valósítson meg semmilyen bűncselekményt; az alkalmazottait jelentse be azzal a bérrel, amivel alkalmazza őket, és fizesse utánuk a járulékokat, illetőleg vonja le tőlük, és fizesse be; fizessen adót a tevékenysége után és ‑ ez morális kérdés ‑ ne rontsa hazánk megítélését. Egy államnak maximum ez lehet egy szálláshely-szolgáltató felé való beavatkozási joga, semmi több.

A piac az övék, és a piacot a szálláshelyet igénybe vevők veszik igénybe, és ők döntenek róla, hogy a minősége milyen; arról nem beszélve, hogy nagyon sokan vannak egyszerű polgárok, akik nem tudnak drága szálláshelyeket megfizetni, és megelégszenek azzal a típusú szálláshellyel, ami körülbelül ugyanolyan, mint az otthonuk. És majd maguk ezzel a minősítési rendszerrel le fogják minősíteni ezeket a szálláshelyeket, és közzé fogják tenni, hogy ne menjenek Kovács Jánosné apartmanszobájába, mert ott olyan a függöny, a kárpit meg a mosdó, mint ami otthon van a panellakásban? Na de van, aki ezt akarja igénybe venni, mert ezt tudja megfizetni.

Én megmondom őszintén, nem tudom, hogy kik azok az emberek… ‑ mert nem önök, képviselők, és nem az államtitkár úr. Tehát nehogy félreértsen bárki, önöknek ezekhez a javaslatokhoz az égvilágon semmi közük nincs, fel akarom magukat menteni, mert önök csak előadják azt, amit elvárnak önöktől, de úgy szeretnék találkozni egyszer azokkal az emberekkel, akiknek az agyában megfogannak ezek a beteg szabályok, aki saját magával és a fideszes képviselőtársakkal is elhiteti, hogy ez egy jó szándékból való dolog; holott önök pontosan tudják, ha beleolvasnak, ha végiggondolják, hogy ez miről szól, hogy ez semmi más, mint kukkolás.

Nagyon-nagyon kérem önöket, ne hergeljék a vállalkozókat, ne hergeljék a társadalmat. Mi az ő hangjukat próbáljuk idehozni, nem rólunk van szó, nem a mi vállalkozásunkról van szó ‑ bár ül itt, ebben a teremben nem egy képviselőtársunk, akinek, tudom, pontosan ugyanilyen vállalkozása van, és neki sem fog ez nagyon tetszeni. Tessenek szívesek lenni egy kicsit visszafogni magukat! Nem államszocializmus van, kapitalizmus van, és nagyon nem szeretnék kínai államformát, nagyon nem szeretném a kínai állami szervezését a társadalomnak és a gazdaságnak. Mi ’90-ben rátértünk egy olyan útra, ahonnan nem szeretne egyikünk sem visszafordulni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)