ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Lenyűgözve hallgattam ezt az előző dramatizált Magyar Nemzet-vezércikket, de továbbra is szeretném leszögezni, hogy önök hazudnak, mint a vízfolyás, ebben a kérdésben. (Dr. Rétvári Bence: Szó szerint idéztelek!) Az ellenzék nem oltásellenes! Az az idézet, amelyikről ön beszélt, nagyon pontosan megállja a helyét (Varga Mihály: Szégyen!), azt a vakcinát önök a külügyminiszter szakvéleménye alapján, nem létező kínai vizsgálatok alapján engedélyezték. (Dr. Rétvári Bence: Nincsenek kínai vizsgálatok mögötte?)
De azért van egy nagyon fontos tanulság: az ellenzék mindig is oltáspárti volt, de azt követelte, hogy az embereknek legyen választási lehetősége. (Dr. Rétvári Bence: Nem ezt mondtad!) És mit mutatott meg a pénteki nap? (Dr. Rétvári Bence: Kínos magyarázkodás!) Azt, hogy amikor önök kihozták a Pfizert a raktárból, és engedték, hogy az Európai Unió által engedélyezett vakcinával oltsák magukat az emberek (Dr. Rétvári Bence: Nem volt bent a raktárban, az a baj!), akkor sorban álltak.
Na, de nem erről a hazugságukról akarok kérdezni, hanem egy másikról. (Dr. Rétvári Bence: Kínos magyarázkodás!) Ugyanilyen arcpirító hazugság volt, amikor azt mondták az egyetemeknek, ha vállalják a szerkezetváltásnak, a modellváltásnak nevezett privatizációt (Dr. Rétvári Bence: Ez volt nálatok a tandíj!), azt, hogy a fideszes alapítványok kezébe adják az egyetemeiket, akkor ezért cserébe majd uniós fejlesztési forrásokat kapnak. Ezek után, alighogy kihirdették a törvényt, Gulyás Gergely a múlt héten minden pironkodás nélkül bevallotta, hogy eszük ágában sincs felvenni az Európai Uniótól ezt a pénzt, és eszük ágában sincs odaadni az egyetemeknek. Úgy tolták végig az egyetemeken a szerkezetváltást, magyarul a fideszes privatizációt, hogy végig tudatosan hazudtak nekik: olyan fejlesztési támogatást ígértek nekik, amit eszük ágában sincs odaadni.
Az lenne az indokolt kérdés ebben a helyzetben, hogy nem szégyellik‑e magukat, de ezt nem kérdezem, mert tudom, hogy nem szégyellik magukat. Azt szeretném kérdezni, hogy mi volt önöknek fontosabb, mint a magyar felsőoktatás, a gyerekeink és az ország sorsa. (Taps az ellenzéki sorokból.)