Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó bornak nem kell a cégér, tartja a mondás. Ennek ismeretében meglepő, hogy egy világjárvány kellős közepén egy gazdasági, társadalmi nagyon feszült válsághelyzetben Magyarország Kormánya egy 3,4 milliárd forintos keretszerződést írt alá arra vonatkozóan, hogy ezen összegből naponta mintegy 9,6 millió forintért reklámozza saját magát, miszerint ő családbarát kormányzat. Mi úgy gondoljuk, hogy nem önreklámra és nem propagandára kellene költeni ezt az összeget, hanem megfogni, és az egészet beletolni a nehéz helyzetben lévő családokat megsegítő alapba.

Azt is látjuk, hogy ezen napi majdnem 10 millió forintból naponta egy kilakoltatás előtt álló család sorsát lehetne végérvényesen rendezni, vagy éppen kitalálni azokat az új koncepciókat, amelyek alapján ezen családok egy fenntartható pályára kerülhetnek.

Azt is látjuk ugyanakkor, miniszter úr, hogy 2018-ban, amikor a családok éve hirdetésére költöttek nagyjából feleannyi pénzt, 3212 kilakoltatás következett be Magyarországon. 2019-ben, amikor a családbarát Magyarország kampányt festették fel az óriásplakátokra, és költöttek rengeteg ‑ áttételesen ‑ adófizetői pénzt erre, 3117 kilakoltatás történt Magyarországon.

Álláspontom szerint ‑ és ezt a Jobbik természetesen ugyanígy gondolja, mint egy keresztény, szociálisan érzékeny jobboldali néppárt (Dr. Rétvári Bence: Huhú!) ‑ a családbarátságot nem óriásplakátokon kellene hirdetni, úgy kellene végre viselkedni. És ne huhogjon, államtitkár úr! Térjen magához! Vegye észre, hogy hol van! Magyar családok sorsáról beszélünk. Az önök lekezelő, flegma stílusa azt eredményezte, hogy Magyarországon több mint 18 ezer kilakoltatás történt 2010 óta. Szégyen és gyalázat! Európában kormányhoz ilyen bizonyítvány nem fűződik, ezért egyértelmű a kérdésem, miniszter úr: hajlandóak‑e lemondani az önreklámról, és ebből az összegből a magyar családokat, főleg a nehéz helyzetben lévőket segíteni? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)