TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én inkább azt a kérdést tenném föl (Csárdi Antal: Azt nem. Én kérdezek.), hogy mit tett a kormány ‑ mit tett a kormány ‑ az elmúlt tíz évben azért, hogy az önök és a szövetségeseik által mintegy kétmillió, válságba taszított magyar családot abból kihozza, és a családok sorsát és ezt a súlyos társadalmi problémát rendezze.

Először is, Magyarországon minden döntés úgy született meg, hogy az jogilag meg lett vizsgáltatva ‑ akkor is, ha folyamatosan beszél közben ‑, és a magyar kormány javaslata és az Országgyűlés 2014-15-ös döntése mind a Kúria jogi állásfoglalásán alapult. A Kúria pedig az Európai Bizottság vonatkozó döntését vette figyelembe, és így határozta meg azokat a döntéseket, amelyeket meghozott a kormány, illetve az Országgyűlés. Mondok példaként egyet: 750 milliárd forintot írtak jóvá az ügyfelek számláin a bankok a tisztességtelen árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás miatti túlfizetések visszatérítésére.

Amiről ön beszél, hogy Horvátországban mi történt, ez Magyarországon már korábban megtörtént, és mind úgy, hogy nem lettek tömeges perek, ezrével, tízezrével, százezrével, sőt lehetett volna kétmillió per is akár Magyarországon.

Amit pedig ön Horvátországnak üdvösnek mond, arról szeretném elmondani, hogy még bizony várni kell egy európai bizottsági döntésre, és elképzelhető, hogy az említett ügyfeleknek ‑ akik visszatérítésre mintegy hetvenezren várnak ‑ egyenként kell perelniük az adott bankot.

Ön ezt választja, hogy tíz év után még százezres perek legyenek Horvátországban, mi meg azt választottuk, hogy 2016-ra rendezzük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a devizahitelesek sorsát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)