DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Lefolytattuk az általános vitát, ami valójában arról szól, hogy a kormány újra kéri a felhatalmazást, amit novemberben megkapott, aztán ugye, láttuk, hogy mit tett vele. Azt láttuk, hogy elmaradtak azok az intézkedések, amelyeket mi fontosnak tartottunk volna, pedig ha valaki bizalmat kér és bizalmat kap, akkor utána talán joggal várhatja azt, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket megtesz, figyelembe veszik, és nemcsak költségvetési átcsoportosítások vannak, nemcsak költségvetési sorok átnevezése van, hanem ténylegesen azokat az intézkedéseket megteszik, amelyeket mi hiányolunk. Álljon itt egypár!

Azt mondták önök, hogy 3600 milliárd forintot költöttek a gazdaságra, ennél még többet ‑ jobban mondva: efölött még ‑ költöttek egyébként a védekezésre, még sincsen 100 százalékos táppénz azoknak, akik a koronavírus-fertőzés miatt kényszerülnek otthon maradni. Itt, ugye, álljon az is, hogy még azoknak sem, akik esetleg nem saját maguk miatt, hanem valamelyik családtagjuk miatt kell hogy otthon maradjanak táppénzen, nem tudnak dolgozni, őnekik ez rögtön bevételkiesés.

Azt is kértük önöktől, hogy úgy, ahogyan Európában mindenütt, önök is a bevételt pótolják, ne a költségeket csökkentsék, hiszen ha valakinek nincsen bevétele, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire csökkentik le a költségeit, akkor sem fogja tudni kifizetni; tehát a bevételt pótolják. Mi azt mondtuk, hogy vegyék át a német Kurzarbeit, a rövidített munkaidő szabályait, 80 százalékban állják a munkabéreket, sőt amikor novemberben önök megkapták a felhatalmazást, amihez hozzájárult az ellenzék is, arról volt szó, hogy ha be kell zárni, mondjuk, a vendéglátóipari egységeket, a szórakoztatóipart, akkor ők kapják meg a bevételük, mondjuk, 80 százalékát. Ehelyett önök ígérték a bérek 50 százalékát, de azt sem fizették ki. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!)

Ha nem igaz, kedves Nacsa képviselőtársam, akkor miért volt az, hogy állt egyik lábáról a másikra Gulyás miniszter a sajtótájékoztatón, a kormányinfón, és elmondta, hogy hát, bizony beérkezett rengeteg pályázat, és bizony még 27 milliárd forint nem került kifizetésre, de most majd változtatunk a szabályokon ‑ mondta ezt februárban. Hát, decemberben, no-vemberben meg januárban miből éltek ezek a vállalkozók? Miből fizették ki a munkabért vagy akár annak csak a felét? És nem utolsósorban azok a munkavállalók miből éltek pontosan az évnek abban az időszakában, amikor, mindenki tudja, a legköltségesebb az élet, hiszen ilyenkor hideg van, fűteni kell, sokkal többet vásárolnak, költenek az emberek, már persze, ha van miből.

Mondtuk azt, hogy legyen ingyenes, tömeges tesztelés ‑ ezt sem látjuk.

És nem utolsósorban, amit önöktől kértünk: szép és jó a hiteltörlesztési moratórium, de álljon le a végrehajtó is. Nagyon sokan azért nem várják ennek a különleges jogrendnek a végét, mert akkor, amikor vége lesz a különleges jogrendnek, őket kipaterolják az otthonukból. Önök, az önök kormánya kötött a pénzvilággal, az EBRD-vel egy megállapodást 2015-ben: önök vállalták, hogy nem fognak egyetlenegy magyar család kilakoltatása ellen sem fellépni, és nem is teszik meg még ilyen helyzetben sem. (Z. Kárpát Dániel: Az önök szövetségesei, a bankok!) Kérem szépen, itt arról van szó, hogy ha most lejár a moratórium, akár a kilakoltatási moratórium, akár a különleges jogrend, megvan már a végrehajtási vevő, vége lesz a végrehajtási eljárásnak, és ki fogják rakni ezeket az embereket.

Azt láttuk még, hogy ahelyett, hogy az embereket így segítették volna, politizáltak: az önkormányzatoktól elvették tavaly a súlyadót meg az idegenforgalmi adót, idén pedig az iparűzési adót, ezeknek a jó részét, magyarán mondva: az önkormányzatoknak a saját bevételét, hogy mégis azok tudjanak valamelyest segíteni azokon az embereken, akik hozzájuk fordulnak, és higgyék el, őhozzájuk sokan fordulnak.

Ezzel szemben mit láttunk? Költekezést. Ebből a 3600 milliárdból nagyon kevés jutott az emberekre, de sok jutott azoknak, aki önöknek kedves: egy pillanatig sem felejtették el a Paks II.-beruházást, pedig most akkor végre egyszer okkal csúszott volna, mondjuk, fél évet, egy évet; a Budapest-Belgrád vasútvonalra is természetesen oda kellett tenni, az emberek asztaláról elvéve, 82 milliárd forintot, mert azt a védekezési alapból vették el; és természetesen MotoGP-pályát is most kell építeni, amikor a családok biztonságáról kellene gondoskodni, és a vadászkiállítás sem maradhat el, hiszen az önöknek fontos. És még egy dolgot azért ne felejtsünk el: a nemzet gázszerelője idén a leggazdagabb magyar ember lett; abban az évben, amikor ezrek, százezrek mentek tönkre, ő akkor is még 100 milliárd forinttal növelte a vagyonát, és ettől a kormánytól a kitüntetett figyelem és a barátság mellett még akkor is kapott majd 18 milliárd forintot, ha elbocsátott 850 embert.

Úgy gondoljuk, ezek azok, amelyekre önök nem kaptak felhatalmazást, és ezért most talán nem is érdemlik meg, hogy újra megtegyük. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokból.)