SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ügyészség 2019. évi beszámolója fekszik itt a Ház előtt, amelyet bizottságban talán no-vemberben tárgyaltunk, ott számos szakmai kérdést megvitattunk, egyébként ezek egy része most is szóba került. Én tudatosan most mellőzném, hogy ezeket újra előhozzam.

Nem azért, mert megelégedtem volna a legfőbb ügyész úr bizottságban elhangzott válaszával, hanem mert a válaszból kiderült, hogy nem értjük egymást, illetve nem fogjuk érteni egymást azokban a szakmai ügyekben sem. Váderedményességtől kezdve, előkészítő ülés szerepén át rengeteg olyan dolog volt, és ott ez elhangzott, megvívtuk ezt a vitát, amit az ügyészség egyértelmű pozitívnak gondol és a lehető legjobbnak ezen a világon, én meg azt gondolom, hogy pont ellenkezőleg. Nem a tendenciát vagy nem a mértéket vitatva, vagy azt csak néha vitatva, hanem én máshogy értelmezem ugyanezeket a jeleket. De ezt a témát most hanyagolnám.

Amiért jó, hogy Gyüre Csaba képviselőtársam és Mesterházy Attila képviselőtársam előttem szóltak hozzá, miközben nem szoktam szeretni, mert lelövik a témák egy jelentős részét, de most kifejezetten örülök, ugyanis az első egy órájában ennek a vitának úgy tűnhetett volna, ha valaki néz minket az interneten, hogy hát, ez az ügyészség a világ legjobb ügyészsége. Európában egészen biztos, párját ritkítva. Valamelyik, vagy Bajkai képviselő úr, vagy Vejkey képviselő úr el is mondta, hogy Európában, a határon túl is mekkora hatása van. A lehető legjobb, legszebben mennek itt a dolgok tényleg, amit csak ki lehet emelni, az mind csak jó és csak jó irányba történő lépés és hasonló, én pedig komolyan úgy kezdtem érezni magam, hogy én vagy nem ebben az országban élek, vagy vak vagyok, szóval, valami baj van velem, mert abszolút nem ez nemcsak az én véleményem, nemcsak a pártom véleménye, ezek szerint nemcsak az ellenzék véleménye, hanem sok embernek a véleménye ebben az országban nem ez. Nem ez, uraim.

Értem én, hogy a korrupció mennyire nagyon jól van kezelve például, mondja a jelentés, hogy tulajdonképpen mennyire jól állunk korrupcióban, és ugyan nehéz definiálni és utolérni a korrupciót jellegénél fogva, van egy ilyen félmondat a jelentésben, ha jól emlékszem, de egyébként ezen a téren is remekül vagyunk. Ehhez képest az emberek ebben az országban széles körben azt gondolják, hogy milyen hatalmas a korrupció ebben az országban. Nem azért gondolják, mert netalántán kormánymédiából vagy fideszes médiából ezt hallják, óh, dehogy. Hanem azért, mert a mindennapi életben beszélgetve emberekkel, rájönnek, hogy igen, ők is találkoztak korrupcióval, meg ők is tudnak korrupcióról, csak azzal ‑ hogy, hogy nem ‑ mégsem történik semmi. Nem történik ügyészségi lépés, nem történik semmi, nincsenek elítélve azok az emberek, akikről tudják az adott közösségben is, hogy kik azok, akik ilyeneket elkövetnek, csak azt is tudják, hogy mivel fideszes kötődésűek, ők védve vannak, uraim. Ebben az országban sok tízezer ember úgymond védve van, tudható a helyi közösségekben, hogy ki az, aki ellen soha semmilyen eljárás nem lesz, amíg ez a kormány hatalmon van. Ez nem azért van, mert ők valamiféle külön szektához tartoznak, hanem azért, mert önök vannak hatalmon, kedves fideszes képviselőtársaim, és az ügyészség márpedig úgy működik, hogy pontosan tudja, kiket szabad vegzálni és kiket nem szabad, kik ellen lehet indítani eljárást és kik ellen meg nem.

Vagy nem indulnak ügyek, tisztelt legfőbb ügyész úr ‑ fogok mindjárt példákat mondani, nehogy azt gondolja, hogy nem hozok példákat, bár nagyon jó példák hangzottak el előttem is ‑, vagy elindulnak ügyek ugyan, de nyilvánvalóan a végén a megszüntetés mondvacsinált, nyilvánvalóan át van tolva másik szervezeti egységhez, másik hivatalhoz, másik hatósághoz, amelyik aztán megszünteti. Tehát el vannak mosva a végei a dolgoknak, és a vége mégiscsak az, hogy abban az ügyben nincs eredmény. Széttárja mindenki a kezét, hogy nem történt itt semmi, lehet továbbhaladni.

(20.40)

Mondok erre példákat. A DK például idén a lélegeztetőgépek kapcsán feljelentést tett. Itt pont Gyüre Csaba képviselőtársam elmondta, hogy bizony ám, milyen gyanús dolgok történtek itt a járványügyi védekezés égöve alatt. Feljelentést tettünk, Varju László volt a feljelentő nálunk, és az gondoltuk, hogy az nincsen rendben, hogy teljesen nyilvánvaló, egyértelmű adatok vannak arról, hogy mennyibe kerülhet egy lélegeztetőgép beszerzése, sőt közérdekűadat-igénylésben még ki is kértük, hogy a Külügyminisztérium meg az Állami Egészségügyi Ellátó Központ mennyiért szerezte be azt a kontingenst, amit. Még a két állami szereplő között is fényévnyi különbség volt a darabárban: az egyik 19,8 millióért szerzett be egy darab lélegeztetőgépet, a másik 10,8 millióért. Most mindjárt azt mondják, hogy persze, mert különböző típusúak, és különbözőt tudnak. Nem, ebben sem volt eltérés.

Ennek ellenére mi történt a feljelentés hatására? Nyomoztak? Igen. Varju Lászlót meghallgatták, mert azt gondolták, hogy a képviselőnek kellene még ezeknél is több információt szolgáltatni az ügyészség felé, és amikor Varju László elmondta, hogy ennél többet tényleg nem tehetünk, mint hogy közérdekűadat-igénylésben kikérjük az adatokat, és prezentáljuk az ügyészség felé, akkor bűncselekmény gyanújának hiánya miatt megszüntették az eljárást. Panaszt emeltünk, akkor is megszüntették, miközben nincs élő ember ebben a világban, aki azt gondolná, hogy rendben volt a lélegeztetőgépek beszerzése.

Az, hogy az önök kormánya most azt teszi ráadásul, miután érzékelték, hogy felesleg van, hogy elkezdték eladni ezt a felesleget, és erre utasították a Külügyminisztérium képviseleteit, mutatja azt, hogy itt iszonyúan el volt baltázva ez a dolog. És az, hogy az ügyészség erre azt mondja, hogy ebben semmi látnivaló nincsen, haladjunk tovább, önmagában arcpirító; ez persze majd a 2020. évi beszámolóban lesz benne, gondolom.

Mondok másik példát. Mindannyian ismerjük a sztorit, mert ősszel, nem olyan régen mi előhoztuk, hogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadónak kipereltük a reprezentatív költségeit mutató számláit, amelyeket azért nem adtak ki ‑ erről bírósági ítéletünk van, ami benne van a papírban ‑, mert azzal védekezett a főtanácsadó asszony, hogy ezek a személyes fogyasztására, a személyes használatára szolgáló adatok, és ezért nem akarja kiadni. No, mégiscsak per lett a vége, és a perben jogerősen kipereltük ezeket a papírokat. Mi volt benne? Hát, hogy 30 ezer forintos chiantit, illetve 20 ezer forintos arckrémet vásárolt ebből a keretből, több százezer forint értékben, több ütemben.

Azt gondoltuk, hogyha ez nem hűtlen kezelés, hát akkor mi az úristen az, ez tankönyvi példája a hűtlen kezelésnek. Feljelentést tettünk. Lett ebből bármi? Igen, lett: a NAV-nak átküldte az ügyészség az iratot, hogy a NAV valamit kérdezősködjön. A NAV azt kérdezte tőlünk, hogy például tudjuk‑e, hogy milyen belső szabályzat alapján lehet repikeretet felhasználni a minisztériumban. Honnan tudnánk mi, ellenzéki képviselőkként? ‑ teszem hozzá. Véletlenül sem az történt, hogy nyomoztak, vagy bármi egyéb dolog történt volna.

Bezzeg abban az ügyben, abban viszont van nyomozás, hogy az Állami Számvevőszék feljelentette a DK-t, mert egy ÁSZ-ellenőrzésnél nem tudtuk azokat az iratokat produkálni, amelyek egy tűzesetben, ami a DK központját elemésztette, megsemmisültek. Olyannyira nyomoznak, hogy még akkor is nyomoztak, amikor az ÁSZ tavaly nyáron kénytelen volt elismerni, hogy végül is rendben van a gazdálkodása a DK-nak ‑ van egy ilyen papírunk, be van keretezve a szobám falán ‑, de még ennek ellenére is folytatták. Én most voltam egy hónapja tanúkihallgatáson, folyik tovább a nyomozás, mert itt nagyon komoly gyanú merült fel, hogy valami állami vagyon mindenképpen rossz kezekbe került, és rosszul lett felhasználva.

Ismerem, legfőbb ügyész úr, azt a nyilatkozatát, amelyben hosszan részletezi, hogy Elios-ügyben miért nem történt semmi. Konkrétan azt mondja, ha jól emlékszem arra a megnyilatkozására, hogy nagyon-nagyon akkurátus nyomozás zajlott Elios-ügyben, és az lett a vége, hogy nem történt semmi, miközben több tízezer ember, de lehet, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy több százezer ember van ebben az országban, akik olyan településen élnek, ahol az Elios újította fel és adta a közvilágítást. Egyetlenegyet nem talál köztük, de még fideszest sem, állítom önnek, aki azt mondaná, hogy világosabb lett a városban, vagy jobb ez a világítás, mint a korábbi volt. De nincs látnivaló az Elios-ügy kapcsán, arról nem beszélve, hogy a túlárazásról vagy felülárazásról konkrét összehasonlító elemzések léteznek már; nagyon szívesen ezeket átküldöm önnek e-mailben is, ha kívánja.

Egy szó, mint száz: egy olyan országban élünk, ahol azokból az ügyekből lesz az ügyészség által ügy meg nyomozás, amelyik politikailag számukra, a Fidesz számára, a kormányzat számára hasznos meg előnyös, és azokból meg nem lesz, amelyik meg fideszeseket érint. Tiborcz István ellen nem lehet nyomozás, nem lehet olyan helyzet, hogy ő ellen bármi történjen, bezzeg bárki más ellen, aki az ellenzékhez kötődik, vagy legalábbis nem a Fidesz és a kormányzat oldalán áll, meg lehet.

Na, hát erre mondjuk mi, hogy politikailag motivált az ügyészség, az ön munkája politikailag motivált, egyértelműen a Fidesz végrehajtójának tartjuk önt, kedves legfőbb ügyész úr, és egészen biztos, hogy amikor itt 2022-ben kormányváltás lesz, és nyilván mindent megteszünk, hogy az legyen, akkor ennek véget fogunk vetni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)