SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Szerintem van néhány olyan dolog, amiben mi teljesen egyetértünk ‑ nem mondom, hogy az öt baloldallal, de néhány képviselőjével, néhány vezetőjével igen. Talán az egyik az, hogy nincs baloldali beteg, jobboldali beteg, nincs baloldali orvos, ápoló, jobboldali orvos és ápoló, hanem olyan betegek vannak, akik sokat szenvednek, és nagyon nehezen élik meg ezt az időszakot. Olyan családok vannak mindenhol, az egész országban, akik nagyon sokat aggódnak hozzátartozóikért, szeretteikért és szomorkodnak joggal elhunyt hozzátartozóik miatt. Ugyanez igaz, sokat szenvednek, sokat küszködnek azok az orvosok, azok az ápolók, akik mindent megtesznek a betegség megállításáért és gyógyításáért.

Mindamellett szerintem abban sincs köztünk vita, hogy valóban, a szakemberekre hallgatni kell. Csak hogyha meghallgat tíz szakembert, tizenötöt, harmincat, mindenki mást mond. Mindenki mást mond; lehet, hogy ugyanabban a bizottságban, ugyanabban a közösségben mást mond. Sőt, vannak magukat szakembernek mondó valakik, akik meg egyszerűen vírustagadók, akik még azután is azt hazudják a világnak a médiában, mindenhol, sőt nagy országokban még tüntetéseket is szerveznek, hogy miért kell ez ellen a vírus ellen küzdeni, miért kell mindent megtenni, hogy életeket megmentsünk, hiszen nincs is járvány, legalábbis ezt állítják.

Én köszönöm szépen azt a mértékletes hozzászólást, képviselő asszony, amiben egyébként ön fölsorolta, hogy mi mindent tett meg az ország és a kormány. Hogy mikor kellett volna ezeket a lépéseket megtenni? Ez egy érdekes felvetés és érdekes kérdés, de még egyszer hangsúlyozom: a kormány azokat a lépéseket, amelyeket megtett, azt mind egy olyan testületnek (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) a javaslatára tette meg, amely érti, nyomon követi és segíti is a járvány kezelését. Köszönöm szépen a kérdését. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)