ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Hogy a számok nyelvén is elmondjam mindezt önöknek: a járványügyi védekezésre Magyarország a járvány kitörése óta, kevesebb mint egy év alatt 1014 milliárd forintot költött (Dr. Völner Pál az ellenzéki padsorok felé: Figyelj!), több mint ezermilliárd forintot, a munkahelyvédelemre pedig 2991 milliárd forintot költöttünk.

És azt is el kell mondanom, hogy ennek az az eredménye, hogy nem haltak meg többen, nem haltak meg többen, és az is eredménye ennek a rengeteg elköltött pénznek, hogy ha félreteszik az indulataikat, és a valóságot figyelik, akkor azt fogják látni, hogy jelen pillanatban Magyarországon 4 millió 458 ezer ember dolgozik. 4 millió 458 ezer ember, ez 64 ezerrel kevesebb, mint ami egy évvel ezelőtt volt. Tehát 64 ezer olyan emberünk van, aki elvesztette az állását, és szeretném világossá tenni az önök számára, hogy megindítjuk azokat a gazdasági programokat, amelyek a nyitás után mind a 64 ezer embernek vissza fogják adni a munkahelyét. (Taps a kormánypártok soraiban.) És amennyi munkahelyet a vírus megszüntetett, azt mind létre fogjuk hozni.

A 4 millió 458 ezer dolgozó emberről csak annyit szeretnék mondani a jobbikosoknak, hogy ez pontosan 800 ezerrel több, mint amikor az önök újsütetű szövetségesei kormányozták Magyarországot. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Egy olyan listára kéredzkednek fel, amelynek a vezetője és kormánya tíz évvel ezelőtt 800 ezerrel kevesebb munkahelyet tudott működtetni Magyarországon, mint mi, akiket önök megtámadnak ebben az ügyben. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) Szerintem ez nem fair, amit önök e tekintetben mondanak. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

A vétó ügyében az LMP-s képviselőtársamnak szeretnék, azt hiszem, részben egyetértőleg mondani valamit, mert többször hangzott el negatív összefüggésben a vétó, volt, aki pedig a zsarolás szinonimájaként használta. A vétó az európai alapszerződésben biztosított nemzeti jog; minden országot megillet azokban a kérdésekben, amelyek a szerződés szerint vitális nemzeti érdekéhez tartoznak. Ha tehát egy nemzet él a vétójogával, akkor nem fenyegetőzik, nem zsarol, nem kényszerít, az alapszerződésben biztosított alkotmányos jogával él. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Kár, hogy önök csatlakoztak az ezzel szembeni értelmezéshez és a nyomást gyakorló nyugati barátaikhoz.

Ami az átlagbérek kérdését illeti, mert ez is idekerült: szeretném szintén a valószínűleg szűken tájékozódó jobbikos képviselőtársaimnak elmondani, hogy az átlagbérre vonatkozó statisztikákat Magyarországon nem mi, magyarok tesszük közzé, még csak nem is a KSH. Azok az adatok, amelyeket önök használnak és önök valótlannak állítanak be, mind az Eurostat adatai, kivétel nélkül. Amikor tehát arról beszélünk, hogy amikor önök, illetve az önök leendő partnerei kormányozták Magyarországot, akkor 200 ezer forint volt Magyarországon az átlagbér, most pedig az Eurostat szerint 383 ezer; ennek a valóságtartalmáért nem én kívánok helytállni, ez az Eurostatnak a nyilvántartása. Szeretném megismételni, mert látom, bántja önöket, ezért szeretném megismételni, hogy azok a kormányzati tisztviselők, akikkel önök majd most egy listán fognak szerepelni, kedves jobbikosok, Magyarországon olyan gazdaságpolitikát csináltak, hogy 2010-ben az átlagbér 200 ezer forint volt az európaiak szerint, és most pedig ugyanez a szám az európaiak szerint 383 ezer forint. Gratulálok a jó választásukhoz! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Volt egy megjegyzés szintén egy tágasabb kitekintéssel, talán azt is az LMP elnöke mondta, hogy fel kéne lépni Kínával szemben. Miért is? Miért is? Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy 2017-ben történt meg az, és azóta ez így van, hogy Németország első számú gazdasági partnere Kína lett. Miért kéne nekünk fellépni velük szemben? Németország első számú gazdasági partnerével szemben fel kéne lépni Magyarországnak? Milyen gondolat ez, már ne haragudjanak? Én azt tudom mondani önöknek, hogy leéltem az életemből 26 évet egy hidegháború körülményei közepette, amikor szemben állt a világ két nagyhatalma, és mindenkinek körülöttük kellett valamilyen módon elrendeződni. Higgyék el, ez nem volt jó sem a világnak, sem Európának, sem Magyarországnak. Miért akarják újra föltalálni a hidegháborút? Látom, vannak Amerikában olyanok, akik föl akarják találni újra a hidegháborút, de nekünk, magyaroknak miért volna az jó, ha a világ megint ugyanerre a logikára feszítené fel magát ahelyett, hogy azt mondaná, hogy az új korszak, ami előttünk áll, az együttműködés korszaka, és amiben lehet, inkább működjünk egymással együtt? Miért kellene Magyarországnak kiiratkoznia a Kínával való gazdasági kapcsolatrendszerből, ahogy ön javasolja ‑ hacsak az amerikaiak érdekében nem kéne ezt tennünk ‑, ahelyett, hogy követnénk a német vonalat, amelynek a legnagyobb gazdasági partnerévé léptek ott elő? Miért nem ezt a vonalat követjük?

(14.20)

Szeretném világossá tenni, hogy külkereskedelemben, gazdaságpolitikában az ideológiai megközelítés téves megközelítés, és a végén elvezet bennünket olyan szembenállásokhoz, amelyek végezetül a magyar nemzeti érdekek ellenében fognak majd… ‑ nem jó nekünk. Úgyhogy arra kérem önöket, ne sarkalljanak bennünket arra, hogy a magyar kormány szálljon szembe Kínával! Ez lehet, hogy amerikai érdek, de semmiképpen nem lehet magyar érdek, és nem is európai érdek.

Ha figyelik, akkor láthatják, hogy az európai vezetők éppen ezt akarják elkerülni, hogy beleszoruljunk valamilyen módon egy újabb hidegháborús helyzetbe. Ezért van az, hogy az európaiak nem állnak se ide, se oda, hanem önálló gazdaságpolitikát alakítanak ki az amerikaiak irányába is meg a kínaiak felé is. Miért nem ezt az európai vonalat próbáljuk inkább megérteni, és ebben megtalálni Magyarország helyét? (Arató Gergely: Most jó az európai vonal hirtelen?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyugdíjasokról is szó volt. Ott csak szeretném megismételni, hogy a magyar kormány elkötelezett: járvány- és gazdasági következmények ide vagy oda, januártól megkezdjük a 13. havi nyugdíj visszaépítését, ami a jövőnknek is egy megfelelő szép szimbóluma lesz, és azt mutatja, hogy a gazdasági válság után Magyarország olyan emelkedő pályára áll, amely lehetővé teszi, hogy mindent, mindent, amit a szocialista kormányok elvettek az emberektől, a polgári kormány visszaadhassa. (Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiból.)