CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvényjavaslat a Fidesz-kormány otthonteremtési programjának újabb csomagja. Azt gondolom, hogy ennek a csomagnak több olyan eleme van, ami szükséges, ami támogatható, de azt gondolom, hogy irányát, mélységét és következményeit tekintve részben kevés, részben pedig rossz irányt mutat.

Azt tapasztaljuk, hogy a CSOK meghirdetése után felpörögtek a lakásárak, és most a kormány a gazdaságpolitikájának is a következtében kénytelen futni a pénze után. Egyrészt, mert jól látható, és már a Magyar Nemzeti Bank is megállapította ebben az évben, hogy Magyarországon lakhatási válság van. Ugyanakkor ennek a csomagnak, ami előttünk van, szerintem a legmegkérdőjelezhetőbb része az 5 százalékos újlakás-áfa módosítása.

Novák Katalin miniszter asszony úgy kezdte az expozéját, hogy gyerekek nélkül nincs magyar család, és miniszter asszonynak teljesen igaza is van. De azt is látnunk kell, hogy nincs a magyar családok számára tervezhető jövő akkor, ha Magyarország adópolitikája ex has, véletlenszerű döntéseken nyugszik, ahelyett, hogy egy jól olvasható, jól értelmezhető társadalompolitikát követne.

Azt gondolom, hogy az 5 százalékos áfa, mint minden áfacsökkentés, persze akár jó is lehet, de lehet, hogy abban a válságos helyzetben, amiben hazánk ma van, jellemzően a járvány miatt, nem biztos, hogy ez az áfacsökkentés az, amit meg kellene a kormánynak lépnie. Miért is? Egyrészt azért, mert az áfa-visszatérítéssel az igénybe vevők egyébként is visszakaphatnák az áfát, másrészt pedig azért, mert az alapvető élelmiszerek ma olyan nagy adóterhelést kapnak, ami a családok többségének olyan problémát okoz, hogy nehéz megvenniük az alapvető élelmiszereket az asztalra.

Azt gondolom, hogy érdemes ilyenkor végigmenni, hiszen a többi vezérszónok is végigment, hogy hogy is jutottunk el idáig, és azt gondolom, hogy igen, beszélnünk kell arról, hogy az a lakhatási válság, ami kikényszeríti például az előttünk fekvő törvényjavaslatot, miért szükséges, vagy miért került ide az asztalunkra. Azt gondolom, hogy itt vissza kell menni a devizahitelezésig, és igen, azt gondolom, hogy ebben a Fidesz-KDNP-kormánynak rendkívüli felelőssége van. Részben azért, mert a Járai Zsigmond által támogatott devizahitelezés egyáltalán el tudott terjedni az országban ‑ de ez a kisebbik, hiszen én elfogadom azt a védekezést, hogy Járai Zsigmond sem tudhatta, hogy ez lesz belőle ‑, ugyanakkor azt gondolom, hogy ahogy önök kezelték a devizahitel-válságot, az nemcsak hogy elfogadhatatlan, hanem felháborító és emberiességellenes is.

Nézzük meg, hogy mi is történt, amikor önök meg akarták védeni a devizahitel-károsultakat! Első körben bevezették a végtörlesztést, ahol a jó gazdasági helyzetben lévő, tehát nem a válság által sújtott adósok menthették ki magukat egy nagyon kedvező árfolyamon keresztül még időben a devizahitelezésből vagy a devizahitel-csapdából; aztán a második körben pedig, a devizahitelek forintosításakor a teljes veszteséget, amit a devizahitelezés az emberek terhére rótt, azt fixálták és a nyakukba rakták. Azt gondolom, hogy ez nem történhetett másért, mint az EBRD-vel kötött paktum alapján, ahol a magyar kormány nem azt vállalta, hogy kisegíti a devizahitelekkel bajba került honfitársainkat, hanem azt vállalta az EBRD-paktumban, hogy nem hoz olyan döntést, ami a bankrendszer profitabilitását, nyereségtermelő-képességét csökkenti. Le van írva. Azt gondolom, hogy minden ellenzéki képviselő zsebében ott van kinyomtatva, elmentve, hogy önök egy ilyen paktumot kötöttek a nemzetközi bankrendszerrel. (Z. Kárpát Dániel: Bankárkormány!)

Azt hiszem, itt érdemes akkor végigmenni, hogy miért is van Magyarországon lakhatási válság. Egyrészt ezeknek a döntéseknek az eredményeképpen ma évente több mint négyezer lakást ürítenek ki a végrehajtások során. Ezek a családok mind fedél nélkül maradnak, de legalábbis túlnyomó többségük biztosan, és itt akkor fölmerül a kérdés, hogy de akkor kinek szól ez a törvényjavaslat, amely itt fekszik előttünk.

(10.30)

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat két társadalmi csoportnak, illetve egy társadalmi csoportnak és egy jól körülírható gazdasági csoportnak kedvez: egyrészt az építőiparban érdekelt vállalkozásoknak az értékesítését segíti, másrészt viszont segítséget nyújt a magyar társadalom egzisztenciális értelemben vett felső 10 százalékának. Nem véletlen az, hogy mind Novák Katalin, mind Dunai Mónika képviselőtársam egy 50 millió forintos lakás példáját hozta fel. 50 millió forint! (Dunai Mónika: Akár!) 50 millió forint! (Nacsa Lőrinc: Akár!) 50 millió forint egy lakásra! (Nacsa Lőrinc: Akár! ‑ Z. Kárpát Dániel közbeszól. ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szerint egy átlagos család, ahol mondjuk, az egyik szülő pedagógus, a másik pedig egy közszolgálatban dolgozó honfitársunk, akik külön-külön keresnek körülbelül 250 ezer forintot nettóban, hogy a manóba fognak tudni felvenni annyi hitelt, mondjuk, 38 évesen, hogy tudjanak vásárolni egy, ismételten elmondom, önök által, mind a kettejük által példaként elmondott 50 millió forintos lakást? Mert ez történt! Mert az önök gazdaságpolitikájának az eredményeképpen 2010 és 2020 között több mint kétszeresére emelkedtek a lakásárak, a négyzetméterárak 300 ezer forintról ‑ átlagos árakról beszélek, puskázom (A jegyzeteibe néz.) ‑ 700 ezer forint fölé, 763 ezer forintra nőttek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a helyzet, ami kikényszeríti azt, hogy egyébként önök kénytelenek behozni ide egy ilyen javaslatot. A lakhatási válságot ez sajnos nem fogja megoldani, hiszen továbbra is elérhetetlen marad az egzisztenciális értelemben vett alsó 60-70 százaléknak, az bizonyos.

Azt látjuk, hogy gyakorlatilag egy, az életkezdés elején járó ifjú párnak fel kellene mutatnia még a támogatás igénybevétele esetén is, államtitkár úr, több mint 10 millió forint önrészt. Azt gondolom, ha önök időben támogatták volna azokat a kezdeményezéseket, amelyek a bérlakásrendszer kiépítését szolgálták, akkor azzal párhuzamban egy ilyen javaslatot csak dicsérni lehetne. De önök ezt mindig-mindig és következetesen elutasították, hiszen, hogy is fogalmaztak önök, a tulajdon az, ami társadalmi igényként felmerül. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Ebben részben akár igazuk is lehetne, csak mire az ember eljut a tulajdonig, addig is lakni kell valahol, addig is élni kell valahol, és önök ezt nem veszik észre. Egyszerűen nem veszik észre azokat az embereket, akiknek a jövedelmi szintje lényegesen alatta van annak az életszínvonalnak, amit önök megszoktak odahaza.

Ráadásul, ugye, azt is pontosan látjuk, hogy ezzel a döntéssel a magyar kormány agyonvágja azt az egyébként elveiben helyes tavaszi törvényt, amely a rozsdaövezeti akcióterületekről szól. Azt igen nagyon támogatnánk, hogy azok az építkezések kapjanak csak támogatást, amelyek ilyen rozsdaövezetben, barnaövezetben építkeznek, így motiválnák ezeket a cégeket, hiszen ezek úgyis olyan kedvesek az önök számára, hogy az építkezéseket végre nem part menti, nagy értékű ingatlanokon végezzék el. Ezért egyébként javasolni is fogjuk, hogy csak olyan területen csökkentse az általános forgalmi adóját az új építésű ingatlanoknak a kormány, ahol nem termőföldön, erdőn, gyepen vagy más természetes terület átminősítésével kialakított telken folyik az ingatlanfejlesztés, ahol nem egy természetes vízfolyás vagy tavak 1 kilométeres sávjában történik az építkezés, illetve olyan területeken ne lehessen igénybe venni az 5 százalékos áfakedvezményt, ahol az építkezés a terület biológiai aktivitásának jelentős csökkentését eredményezi.

Azt gondolom, hogy a fenntarthatóság minden területen meg kell hogy jelenjen. Sajnos, ez a fenntarthatóság nem jelenik meg ebben a törvényben. Ez a törvény a többség számára egyáltalán nem érhető el, és azt gondolom, hogy azt mindenkinek egyértelműen látni kell, hogy az az ok, ami miatt szükséges, hogy ez a törvény itt legyen előttünk, mert én azt elismerem, hogy szükséges, néhány tételből levezethető.

Már említettem az EBRD-paktumot, amellyel önök elárulták a devizahitel-károsultakat. Ennek a következményei is benne vannak a lakhatási válságban, de benne vannak a lakhatási válságban azok a gazdaságpolitikai következmények, amelyek eredményeképpen ma egy átlagos ingatlan esetében ‑ illetve pontosítok, mert nem ma, hanem 2020 első negyedévi az utolsó adat ‑ 760 ezer forintot meghaladó négyzetméterárról beszélünk.

És ne felejtsük el azt sem, hogy az euróárfolyam soha nem látott méreteket ölt. Tudják, mennyi volt tegnap az euró/forint árfolyam? 364 forint volt (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) a Nemzeti Bank középárfolyama, és azt gondolom, ezen kellene elgondolkodni, mert ennek a gazdaságpolitikának az eredményeképpen tapasztaljuk azt, hogy elérhetetlen távolságokra van ma egy lakásvásárlás, ennek a gazdaságpolitikának a következtében tapasztalhatjuk azt, hogy az alapvető élelmiszerek ára elszállt. Ha önök bármilyen módon megjelenítenének egy tisztességes és egészséges társadalomképet, társadalompolitikát az adórendszerben, akkor először az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentenék, aztán pedig egy olyan bérlakásprogrammal kiegészített családtámogatási rendszert nyújtanánk be, amely valódi segítséget tud nyújtani a többség számára; nem az apró kisebbség számára, nem csak azok számára, akik egyébként nincsenek válságos helyzetben.

Sokat beszéltek képviselőtársaim a vezérszónoki felszólalások során arról, hogy kevés gyermek születik. Ez akkor változtatható meg, ha a gazdasági értelemben vett alsó 60 százalék is egzisztenciális biztonságban érzi magát. Igen, képviselőtársaim, amíg önök nem tudnak hosszú távon tervezhető biztonságot nyújtani a kisebb keresetű honfitársainknak, addig nem lesz ebben érdemi változás, és sajnos ezt a célt ez a javaslat nem tudja megvalósítani, annak ellenére, amivel kezdtem, hogy vannak benne támogatható és támogatandó részek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tizenötezredszerre is kérem önöket, hogy olyan javaslatokat hozzanak be, amelyek a társadalom egészének az érdekét képviselik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és ne olyanokat, amelyek a felső tízezret és a gazdasági érdekeiket képviselik. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki sorokban.)