SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy előttem minden hozzászóló kivétel nélkül dicsérte ezt a beszámolót, illetve a nemzetiségek magyarországi helyzetét, én is csatlakozom ehhez. Ugyanezeket a mondatokat mondhattam volna én is alapvetően. Jó az, hogy ilyen téma is itt van előttünk, és jó, hogy ilyen kérdésről is tudunk itt beszélni. Ezek szerint vannak élethelyzetek ebben az országban, amiben kormány és ellenzék akár egyet is tud érteni, vagy legalábbis vannak olyan társadalmi csoportok, akiknek a boldogulásáról ebben az országban pozitív jelzőkkel lehet beszámolni. Ez mindenképpen üdvözítő, ez mindenképpen jó dolog.

Egyébként egy nagyon részletes beszámolót volt szerencsénk olvasni, s nemcsak azért, mert két évet foglal magába, hanem mert tényleg sok-sok részterületet is érint ez a beszámoló. Az én identitásomnak része ‑ nem annyira, mint Brenner Kolomannak a német identitása ‑ az, hogy én tót vagyok egyébként, ezt a nevemből talán többen kitalálták már. Ez csak egy pici része az identitásomnak, de azért ott van, ezért érdeklődve olvastam a beszámolót, hogy ez a része hogyan jelenik meg.

Azonban van három ügy, amire szeretnék kitérni, s ez nem igazán a nemzetiségi önkormányzatokról vagy a nemzetiségek helyzetéről szól, inkább az egyes kérdések kormányzati kezeléséről. S nem árulok el nagy titkot, hogy ebben inkább kritikákat fogalmazok majd meg.

Az egyik: a beszámolóban szó van arról ‑ s ezt a bizottsági tárgyaláson is megemlítettem, amikor az Igazságügyi bizottságban ezt tárgyaltuk ‑, hogy amikor az Állami Számvevőszék ellenőrizte a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodását, akkor rengeteg problémát, gondot, bajt, szabálytalanságot talált. Egy-két adatot kiírtam. Például az ellenőrzéseknél azt találták, hogy az ellenőrzött intézmények 92 százalékában nem feleltek meg a zárszámadási határozatok, számviteli elszámolások a kontrollrendszerhez képest. Vagy amikor utóellenőrzés volt, merthogy a szabálytalanságok miatt intézkedési tervet kértek az adott intézménytől, és utólag ellenőrizték annak a végrehajtását, akkor mintegy egyharmadánál újra szabálytalanságokat találtak. Tehát az állami, az adófizetői forintok felhasználása terén vannak szabálytalanságok. Tesz‑e valamit a kormány vagy az Állami Számvevőszék azért, hogy ezek kevésbé legyenek vagy ne legyenek? Milyen intézkedések következnek ebből? Nekem ez fájón hiányzik ebből a beszámolóból vagy bármi egyéb jelzésből. Emlékszem, hogy a bizottságban a Miniszterelnökség államtitkára azt mondta, hogy ezek nem 2017-18-ra vonatkozó megállapításai az ÁSZ-nak, hanem 2016-17-re. Ezt én értem, de ha szabálytalanságok vannak, akkor én mégiscsak szívesen hallanám, hogy mit tesz a kormányzat, hogy ezekből kevesebb legyen, vagy urambocsá’, ne legyen.

A másik problémakör szintén egy másik beszámolóhoz, a Nemzeti Választási Iroda, illetve Bizottság nem olyan régen tárgyalt beszámolójához kapcsolódik, ahol a tavalyi évi nemzetiségi önkormányzati választásokról szólt a beszámoló egy része, s bizony ám, visszásságokat, gondokat, szabálytalanságokat is megállapítottak ebben. Konkrétan arról van szó, hogy bizony előfordult az a beszámoló szerint, hogy olyanok is részt vettek a nemzetiségi önkormányzati választáson, feliratkoztak a névjegyzékbe, akikről feltételezhető volt, vagy bizonyos jelek azt mutatták, hogy valójában nem annak a nemzeti kisebbségnek a részei, nem tagjai annak a nemzeti kisebbségnek, mégis ilyen-olyan-amolyan okból, feltételezhetően anyagi és egyéb politikai okokból mégiscsak feliratkoztak és szavaztak, és ezek bizony befolyásolták a nemzetiségi önkormányzati választásokat. Ez nagyon fontos.

Itt kinyitjuk azt a kérdést, amiről egyébként már többször is beszéltünk, talán idén is a nemzetiségi törvény módosításánál, hogy az vajon elég‑e, hogy a törvény, illetve a jogszabály az egyes nemzetiségi jogok gyakorlását pusztán az egyén nyilatkozatához kapcsolja, pusztán ebből következik, és nem a közösség általi elismeréséből fakad. Hiszen ennek a következménye az, hogy ugyan a nemzetiségi választói névjegyzékbe való felvétel lehetőségét a nemzetiséghez tartozók számára akarja a törvény biztosítani, de a gyakorlatban nem rendelkezik arról, hogy milyen módon lehet ezt ellenőrizni. Lehet, hogy ez egy érzékenyebb és nehezebben megfogható kérdés, de hogy kell erről beszélni ‑ mivel ezt a Nemzeti Választási Iroda beszámolója is tartalmazta ‑, az biztos. Ezért említem ezt én is.

Végül a harmadik dolog: államtitkár úr említette, hogy egyre több és több oktatási intézmény és talán más intézmény is kerül át a nemzetiségi önkormányzatok kezelésébe. Ezzel a DK-nak sincs semmilyen gondja, problémája, ez természetesen egy rendjén való dolog. Ha úgy nézzük, tulajdonképpen egy állami feladatba segít be a nemzetiségi önkormányzat bizonyos szempontból, nyilván ápolva a saját kultúráját, de mégiscsak elvégezve olyan típusú, ha úgy tetszik, oktatási feladatokat, amit egyébként is el kellene végezni. A DK-nak ezzel egy gondja van, az, hogy itt általában állami tulajdonba adással szerzik meg az önkormányzatok, illetve ezek az oktatási intézmények a helyet, ahol működnek. Én ezt többször elmondtam ebben az évben más-más ügyben, nem nemzetiségi önkormányzati, hanem más-más ügyben is, hogy lehet arról beszélni, hogy egy akár állami feladatot hogyan lát el máshogy más, és ahhoz az állam milyen segítséget ad. Szerintem itt is lehet erről beszélni, s hogy kell ilyen típusú segítség, az biztos. De szerintem ezt meg lehet oldani úgy is, hogy nem cserél gazdát az állami vagyon, nem kerül át tulajdonba az az iskola vagy óvoda. Nekem tehát ennek kapcsán ez a problémám.

Ez a három megjegyzésem azonban természetesen nem érinti magát a beszámolót. Ahogy az elején mondtam, ez egy nagyon szép, nagyon akkurátus beszámoló, és a helyzet eléggé rendben lévő a beszámoló szerint is és a szószólók szerint is, ezért aztán a DK ezt támogatja. Köszönöm szépen.