ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Engem is a képviselő úr hozzászólása ihletett meg. Ha megengedi, hadd kezdjem azzal, hogy szerintem, ha a politikusokban van öniróniára való hajlam, az nem csökkenti ennek a szakmának a tekintélyét, hanem inkább növeli, de ezt akkor másképp látjuk ezek szerint. Emiatt persze nem kértem volna szót.

Ami miatt szót kértem, az két gondolat. Az első ezek közül az, hogy azt mondja a képviselő úr, hogy nem lehet csak az iskolára hárítani a problémák megoldását. Hát persze! De azért én azt is mondom, hogy nem lehet csak a családot hibáztatni. Az nem megoldás, nagyon egyszerűen fogalmazva azért, például azért, mert a gyerek nem tehet arról, hogy milyen családba születik.

Az lenne a dolgunk itt közösen, hogy egy olyan szociális rendszert ‑ és ez persze tényleg nem csak az oktatás problémája, de olyan szociális rendszert ‑ hozzunk létre és olyan oktatási rendszert, ami annak a gyereknek is kínál továbbhaladást az iskolában, aki ilyen-olyan-amolyan okból problémás családból jön. Látom, hogy képviselő úr bólogat, és ennek örülök, mert akkor ebben közös a cél, amiben vitatkozunk az az, hogy mi a megfelelő eszköz, de ezt a vitát majd a jövő héten szerintem bőségesen le fogjuk folytatni.

Én abban hiszek, hogy az a szerencsés állapot, hogyha ki lehet alakítani az oktatási rendszer, a szociális rendszer, a családok között egy olyan együttműködést, ami valóban képes segíteni ‑ és látunk erre jó példákat, említett példákat talán Ander Balázs képviselő úr, de másutt is vannak jó példák ‑, de ezek nem a hatósági eljárások irányába vezetnek szerintem, és nem a rendőrségi intézkedések irányába vezetnek.

Másrészt integráció ügyében tudjuk, hogy ez egy nagyon régóta zajló vita és nagyon messze vezet, és nagyon sok mindent értünk rajta, de mégiscsak hadd jelezzem azt a képviselő úrnak, hogy talán itt keverünk fogalmakat, vagy nem mindig egyformán használunk fogalmakat.

Amikor arról beszélnek nagyon sokan, hogy a szegregáció felháborító és elfogadhatatlan, akkor itt arról a típusú szegregációról beszélnek, amely bőrszínük alapján, szociális helyzetük alapján különböztet meg és tesz különböző iskolatípusokba gyerekeket, vagy akár különböző emeletekre, hogy a konkrét gyöngyöspatai példát említsük. És hogy most ebben az esetben hogyan volt, az valószínűleg hosszú vita lenne, valószínűleg ezt nem itt kell lefolytatnunk. Csöndben jelzem azért képviselő úrnak, hogy sokan sokféle módon tájékozódtunk Gyöngyöspatán, csak ezt legfeljebb az érintettek nem mondják el önöknek, mert félnek attól, hogy retorzió éri őket, ha ellenzéki képviselőkkel állnak szóba.

(19.40)

És bizony pedagógusokkal is beszéltem például én is Gyöngyöspatán. Elárulom önnek, csak természetesen nem mondom meg, hogy kikkel és hogyan, mert nem szeretném, ha bajuk lenne belőle.

Szóval, visszakanyarodva erre az ügyre, azt szeretném csak jelezni, hogy a konkrét ügytől elvonatkoztatva abban talán egyetérthetünk, hogy az nem szerencsés, ha ez így történik, ha valakit önmagában a bőrszíne vagy önmagában szociális helyzete miatt ér hátrány. Onnan kezdve pedig ez egy nagyon fontos oktatáspolitikai és szakmai vita, ami nagyon messze vezet, hogy mennyire kell erőltetni az integrációt, mennyire kell keverni a társadalmi csoportokat.

Ön azt mondja, és biztos vagyok benne, hogy talán ezt nem így gondolta, vagy nem pontosan így gondolta, hogy a jó képességű meg a rossz képességű gyerekeket nem szabad egy iskolába járatni. Nyilván nem erre gondol, minden iskolában vannak egyesek vagy kettesek meg ötösök is, ilyen egy iskola, egy jól működő iskola. Azért mondom, hogy valószínűleg egy rossz szóhasználat volt, és nem is akarok ezen lovagolni. Csak azt szeretném jelezni: az, hogy például mennyire legyen szelektív egy oktatási rendszer, az egy nagyon komoly szakpolitikai vita. Biztosan ebben lehet azt is gondolni, hogy jó a szelektív oktatási rendszer, vagy jó, ha korai szelekció van. Én például azt gondolom, hogy nem jó, és az a jó, ha minél későbbi szelekció van az oktatási rendszerben, és annak kell megteremteni a pedagógiai feltételeit, hogy egy sok szempontból vegyes csoportban, képességek és szociális háttér szempontjából vegyes csoportban hogyan lehet hatékonyan dolgozni, és láttunk erre jó példákat, hogy lehet, meg láttunk rossz példákat is, amikor nem sikerült, én ezt elismerem.

Azt szeretném csak evvel mondani, hogy szerintem ez egy létező vita, amit szakmai szinten kell megvívni egymással. Én attól óvnám mindannyiunkat, hogy hangulatot keltsünk akár az integráció ellen, akár egyébként a szociálisan kiegyenlítő oktatás ellen, általában az oktatási esélyegyenlőség ellen. Szerintem ez nem vezet messzire. Nem ez az oka a problémáknak. A problémáknak az az oka, és ebben egyetértek képviselő úrral, a problémák oka az, hogy megváltozott a társadalmi környezet, ez nem kérdés. Mondjuk, az elmúlt harminc-negyven évben nagyon sok szempontból változott a gazdasági rendszer, változott a politikai környezet, egészen más ma a média világa és az információszerzés világa.

Az a kérdés, hogy erre hogyan keresünk válaszokat. Én például azt mondom, hogy nem visszafele kell nézni és azon gondolkozni, hogy száz évvel ezelőtt vagy ötven évvel ezelőtt mitől volt jó az akkori oktatási rendszer, vagy nem csak evvel érdemes foglalkozni, azt sem árt tudni, hanem azon kell gondolkozni, hogy majd ötven év múlva mitől lesz jó ez az oktatási rendszer, de elfogadom, hogy ebben vannak, akik inkább a tradíciókra, inkább a modernitásra hagyatkoznak. Csak azt javaslom, hogy tételezzük föl egymásról a jóindulatot ebben a kérdésben. Én ezt javaslom, ez viszi előre ezt a dolgot, és minden bántó szándék nélkül mondom, hogy lehet persze azt mondani, a másikat bakancsosozással piszkálni, de én most mondjam azt, hogy önök meg bilincset és gumibotot akarnak vinni az iskolába fegyelmező vagy pedagógiai eszközként?

Szóval, azt javaslom, hogy ezek fontos problémák, ebben egyetértünk; amit vitatunk, az, hogy ennek ez a fajta kezelése hatékony-e. Szerintünk nem, de ez egy szakpolitikai kérdés, és nem javaslom, és nem is kívánom kétségbe vonni senkinek a tisztességét ebben a kérdésben, akár a felkészültségét sem. Másképp látjuk ezt a dolgot, ez a helyzet.