SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a külföldről érkező alaptalan vádaskodásokat hallgatjuk, akkor egyszerűen az nem fér a fejünkbe, hogy hogyan lehet az, hogy ezeknek az embereknek ilyen helyzetben erre van idejük. Tehát hogyan lehet az, hogy a görög miniszterelnök, a finn Európa-ügyi miniszter, a német külügyi államtitkár, a dán külügyminiszter, a holland külügyminiszter most, amikor naponta ezrek halnak meg Európában, naponta tízezrek fertőződnek meg, azzal foglalkozik, és azzal kapcsolatban terjeszt hazugságokat, hogy Magyarországon majd ki vethet véget a veszélyhelyzetnek? Hogyan lehet ez? Vajon ezeknek az embereknek egy vagy kettő órával több van mindennap? Vagy hogyan lehet, hogy erre van idejük akkor, amikor az európai történelem egyik legjelentősebb és egyik legrejtélyesebb kihívásával nézünk szembe, és szó szerint emberéleteket kell, kellene menteni? Aközben ezek az emberek arról hazudoznak, hogy Magyarországon vég nélküli és határtalan felhatalmazást kapott a magyar kormány és a magyar miniszterelnök.

A hazugságaik napról napra, állításról állításra buknak meg. De ez nem zavarja őket, és nem is tartja vissza őket attól, hogy ezeket a hazugságaikat nap mint nap megismételjék. A mai napon a Die Weltben a Német Szociáldemokrata Párt egyik politikusa azt írja, hogy nincsen parlamenti demokrácia, ha nincsen parlament. Hát itt vagyunk! Itt ülünk, itt ülésezünk! És ezek után még mindig napról napra elmondják, hogy a magyar parlament nem ülésezik, a magyar parlament munkáját a koronavírus-törvény ellehetetlenítette. Még ma is, nemhogy mondják, leírják, miközben itt dolgozik a magyar Országgyűlés.

Amikor az Európai Tanács elnökétől, Charles Micheltől, illetve Reynders biztos úrtól hallgatjuk a kritikákat, akkor szerintem most már világossá válik, hogy ezek az emberek frusztráltak Magyarországgal szemben, és bosszút esküdtek ellenünk, és azt is megmondom önnek, miért. Charles Michel volt Belgium miniszterelnöke, Didier Reynders volt Belgium külügyminisztere akkor, amikor a kormánykoalíciójuk azért bukott meg, mert nem tudtak megállapodni koalíción belül, hogy a globális migrációs kompaktot támogassák vagy ne támogassák. Világossá vált, hogy az akkori belga kormány, élén Charles Michellel és Didier Reyndersszel a külügyminiszteri székben, egyértelműen a magyar kormányt hibáztatta azért, hogy ez az ügy egyáltalán feljött. Hiszen mi voltunk azok, akik világossá tettük, hogy nem lehet közfelkiáltással vagy nem lehet a szőnyeg alatt áttolni a globális migrációs kompaktot, amely az emberiség történetének legkedvezőbb jelenségeként állítja be a migrációt, amely azt mondja, hogy definíciószerűen a világ valamennyi országának vagy kiindulási, vagy tranzit-, vagy célországnak kell lennie, elveszi az országok jogát attól, hogy úgy döntsenek, mint mi, hogy mi egyik sem akarunk lenni ebből a háromból, és miért ne dönthetnénk így. Egy szót nem szól arról, hogy az embereknek joguk van békében, biztonságban és nyugalomban a saját hazájukban élni. Egy szót nem mond arról, hogy minden országnak joga megvédeni a kulturális, vallási, történelmi identitását. Ezt a globális migrációs kompaktot akarták áttolni. Mi hangosan felszólaltunk ez ellen. Egyike voltunk annak az öt országnak, amely ez ellen nemmel szavazott, és ez volt az az ügy, amely elvezetett az akkori belga kormánykoalíció felbomlásához.

Az akkori belga miniszterelnök és külügyminiszter ezért bukott meg. Ők most frusztráltak velünk szemben, és bosszúhadjáratot indítottak velünk szemben, és ezért támadnak minket, hiszen a támadásaiknak semmi ténybeli alapjuk nincsen.

Azt kell belátnunk, tisztelt képviselőtársaink, hogy a liberális mainstream a lehető legintoleránsabb irányzat, ami valaha létezett a politikai ideológiák tekintetében. Az egyik legintoleránsabb irányzat, hiszen a véleményszabadság joga meg a szólásszabadság joga addig illet meg bárkit is, amíg az a valaki velük egyetért, és ha valaki a liberális mainstreammel szemben foglal állást, akkor onnantól kezdve azt kikezdik, a szakmáján belül megtámadják, ellehetetlenítik. Nézzék meg, mi lesz azokkal az újságírókkal, akik el merik mondani, hogy azért legalább a tényekre érdemes figyelni, milyen támadásoknak vetik alá azokat a nyugat-európai vagy amerikai politikusokat, akik fel mernek szólalni mellettünk, és nézzék meg, hogy milyen hazugságokat terjesztenek a jelenlegi magyar kormányról a nyugat-európai sajtóban. Arról már nem is beszélve, hogy amikor arról beszélünk, hogy a magyar koronavírus-törvényben nincsen konkrét határidő a veszélyhelyzet végére, akkor van három másik ilyen ország az Európai Unióban, amely ugyanilyen törvényt fogadott el, és van négy olyan ország, ahol pedig a kormány kizárólagos joga, a parlament figyelmen kívül hagyásával, hogy meddig hosszabbítja meg azt a bizonyos rendkívüli helyzetet.

Sajnos azt kell mondjam, képviselőtársaink, hogy a kettős mérce ezután is itt lesz, és a liberális mainstream támadásaira továbbra is számítanunk kell. Nekünk egy dolgunk van: dolgozni tovább. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)