DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mai bejelentéseiről, amelyeket nemcsak itt a parlamentben, hanem az operatív törzs utáni interaktív sajtótájékoztatón is elmondott, az jut eszembe, hogy a Magyar Szocialista Párt két héttel ezelőtt összeállította azt a védelmi csomagot, amelyet már múlt héten is (Derültség a kormánypárti padsorokban) ismertettünk, és ezen a héten is viszünk tovább.

Én örömömet szeretném kifejezni a tekintetben, hogy sok-sok olyan javaslat, amelyről még a múlt héten azt állította, hogy ez inkább ilyen megszorító baloldali összeesküvés lehet, azt ma végül is a kormány eldöntötte, és kormányrendelet formájában is meg fog jelenni. Tehát örülünk a végrehajtások felfüggesztésének, örülünk a járulékfizetés és az adófizetések elhalasztásának. Sok-sok olyan intézkedést, amelyet ön bejelentett, ezeket támogatjuk. Ahogy eddig is mondtam, a Magyar Szocialista Párt számára a legfontosabb a magyar emberek életének, egészségének és megélhetési biztonságának a védelme és garantálása. Örülök annak, hogy sok ellenzéki párt is olvassa ezeket a javaslatokat, így együtt talán előrébb tudunk jutni.

Éppen ezért veszem a bátorságot, hogy tegyek még egy-két javaslatot, amely talán nemcsak a cégek megmentéséről szólhat, hanem a magyar dolgozó emberek, a magyar munkavállalók védelméről szólhat. Arra kérem miniszterelnök urat, hogy hallja meg a szakszervezetek szavát, amelyeknek az az álláspontja, hogy teljesen átengedni a munkaadók számára a lehetőséget a munkarend megállapításában, az nem szolgálja a magyar munkavállalók és dolgozók érdekét. Kérem önt, hogy ebben legyen egyeztetés, hívja össze az Érdekegyeztető Tanácsot, ne csak a munkaadókkal konzultáljon, hanem a munkavállalói érdekképviseletekkel is. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy lesznek, akik elveszítik a munkahelyüket. Számukra ez a mostani álláskeresési járadék és munkanélküli-időszak kevés, és az a pénz, ami rendelkezésükre állna, kevés, ebből ma nem lehet megélni, ezért meg kell hosszabbítani ezt az időszakot, és meg kell emelni azt az ellátást, ami a megélhetésüket, majd az állásukat elveszítők megélhetését biztosítja.

Ugyancsak szólnom kell a nyugdíjasokról, hiszen ön is pontosan tudja, és a közgazdászok is, akik dolgoznak ebben az akciócsoportban, hogy tulajdonképpen ez a 2,8 százalékos nyugdíjemelés ma már igazából nincsen, tehát elinflálódott az áremelkedések miatt. Tehát érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a nyugdíj-kiegészítés megfizetését ‑ ami novemberben lenne esedékes ‑ előrehozni, és számukra is a megélhetésüket biztosítva ezt a nyugdíj-kiegészítést korábban megfizetni. Tehát ezek azok a javaslatok, amelyeket szerettem volna megfogalmazni, és természetesen ezt követően majd a napirend előtti felszólalásomban még meg fogok erősíteni.

De én most egy kicsit másról is szeretnék beszélni, és igen nagy betűkkel írtam fel ide a jegyzeteim közé: ez a bizalom. Ma ön itt a parlamentben is és az operatív törzs ülése után is arról beszélt, hogy olyan helyzetben van az ország, amit mi is látunk és érzünk, hogy ma együttműködésre van szükség, együttműködésre az emberek között, együttműködésre a családok között, együttműködésre a közösségekben, a pedagógusok között, a munkavállalók között és együttműködésre a politikusok között is. Miniszterelnök úr, én ezzel egyetértek, de ne haragudjon, az nem együttműködés, hogy én leteszek valamit az asztalra, és azt mondom, hogy ez van, és ha ezt elfogadjátok, akkor van együttműködés, ha nem fogadjátok el, akkor nincs együttműködés. Elindult egy hétpárti egyeztetés, és nagyon bizakodó voltam, sőt azt kell önnek mondanom, hogy a mi politikai tanácsadóink azt mondták, hogy hú, nagy a veszély, mert a Fidesz most az emberi arcát mutatja, és együtt akar működni az ellenzékkel, hú, mi lesz majd ebből.

(14.10)

Meg kell hogy mondjam, engem ezek a politikai tanácsadók nem érdekeltek és most sem érdekelnek. Ezzel a hétpárti egyeztetéssel elindult egy folyamat, amely egyik pillanatról a másikra megszűnt. Megfogalmaztunk olyan javaslatokat, amelyek, azt gondolom, racionálisak, érthetők, és felajánlottuk azt, hogy akár itt a mai napon, ebben a parlamentben konszenzussal tudunk elfogadni egy törvényt, amely felhatalmazza a kormányt a cselekvésre, de nem a korlátlan cselekvésre.

Ma már a hétpárti egyeztetésre, amit mi kezdeményeztünk ‑ és nem érdekel, hogy ez most zártkörű volt, és voltak ott olyan dolgok, amelyekről nem illik beszélni ‑, az ellenzék már azt is felajánlotta, hogy a 90 napos határidő legyen benne a rendeletek hatályaként, és ha a parlamentet nem lehet összehívni objektív okok miatt, akkor a kormány ezt hosszabbíthassa meg, de legyen benne egy határidő. Elmondom, hogy miért. Azért, mert ma több millió választópolgár nem bízik önökben. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!) Ezért írtam fel hatalmas nagy betűkkel azt, hogy „bizalom”. Most itt lenne a lehetőség arra, hogy ezt a bizalmat mi, ellenzéki politikusok és ellenzéki pártok is helyreállítsuk legalább erre az átmeneti időszakra, mert nekünk is az az érdekünk, hogy a járvány következményeit enyhítsük, és próbáljuk meg az embereket megvédeni. Mi is ezt akarjuk.

Ne haragudjon, miniszterelnök úr, arra kérem önt, személyesen járjon el a Fidesz- és a KDNP-frakciónál, hogy ezt a határidőkorlátot rakják bele ebbe a rendelkezésbe. (Taps az ellenzéki padsorokból. ‑ Közbeszólások: Így van!) Június 30-ig legyen egy határidő a kormányrendeletek hatályának, és akkor az Országgyűlés üljön össze, és ezeket a rendeleteket hagyja jóvá, vagy éppen módosítsa, vagy ne hagyja jóvá, ez már az Országgyűlés dolga. Ha objektív oka van, addig nem cseng le a vírus, vagy nem tudunk összejönni, ne haragudjon, miniszterelnök úr, Romániában szükségállapotot vezettek be a parlament egyhangú szavazásával, elektronikus szavazásával. Meg tudták csinálni. Azt gondolom, hogy mi is meg tudjuk csinálni. De ha még így sem lehet megtenni, akkor legyen lehetőség ezt meghosszabbítani.

Tulajdonképpen az ellenzéki pártok ma mindent felajánlottak, hogy az az együttműködés, amelyről ön beszélt, valódi együttműködés legyen. Önnek, miniszterelnök úr, ne haragudjon, a magyar emberek élete, védelme érdekében ezt a gesztust meg kellene tenni! Tíz év után, miniszterelnök úr, tegye meg ezt a gesztust, ne csak nekünk, ellenzéki képviselőknek, hanem az ellenzéki választópolgároknak, hogy megnyugodjanak abban, hogy nem fog korlátlanul visszaélni ezzel a helyzettel! Kérje az ő bizalmukat is rajtunk keresztül! Ha megkapjuk ezt, mi meg fogjuk adni a bizalmat, miniszterelnök úr.

Kérem, rendeljen el szünetet, kérje, hogy az elnök úr rendeljen el szünetet, beszéljék meg, üljünk le, rakjuk rendbe ezt a dolgot, és ma egyhangú döntés születhet a parlamentben, miniszterelnök úr! (Taps az ellenzéki padsorokból. ‑ Közbeszólások: Így van!) Önnek el kéne azt dönteni, hogy a vírust akarja legyőzni vagy minket, ellenzéki képviselőket. Döntse el! Kérem, a magyar emberek érdekében tegye meg ezt a gesztust! Köszönöm szépen. (Kunhalmi Ágnes: Kérjük, miniszterelnök úr! Kérjük! ‑ Taps az ellenzék padsoraiból.)