CSÁRDI ANTAL (LMP): Azt gondolom, hogy ha önök csak egy paraszthajszállal térnének el stílusban, működésben, gondolkodásban a Magyar Szocialista Munkáspárttól, akkor annak kellene hogy legyen látható jele. Például egy ilyen látható jel lehet, amikor az ügynökakták nyilvánosságáról vitatkozunk. Ezzel szemben behoznak ide egy olyan törvényjavaslatot, amely a legmocskosabb kommunista időket idézi. Nem szocialistát mondtam, kommunistát mondtam. Tényleg megtörölné a bajszát bármelyik hithű kommunista, amikor elolvassa ezt. Mert azt azért látni kell, hogy önök megértették a XX. század végét. Megértették, hogy mindent el kell tudni adni. Ezért aztán ugyanazt az ideológiát nagyon szép zsírpapírba csomagolva próbálják eladni ennek a társadalomnak, átverve ezt a társadalmat.

Nem véletlenül van az, hogy egyébként a Fideszhez egykor köthető, valóban konzervatív személyiségek mára elfordultak a Fidesz-KDNP-től. Higgye el nekem, Boldog képviselőtársam, ez nem véletlenül van. Mint ahogy azt gondolom, hogy az is nagyon furcsa, nekem az egyik első élményem volt, én az első képviselői ciklusomat töltöm, hogy alig pár hónapja voltam képviselő, és az első szexista megjegyzést pont egy kereszténydemokrata képviselő asszonytól kaptam. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem lehet! ‑ Derültség.) Videófelvétel van róla. (Közbeszólásra:) Nem hiszem.

Böröcz képviselőtársamnak körülbelül egy jó órája volt a hozzászólása, de most van lehetőségem reagálni rá. Tudja, képviselő úr, azt a problémahalmazt, amit nekem fölvázolt, illetve itt a Háznak fölvázolt, ketté lehet választani, mert Hadházy Ákos fölmutatott ott a pulpitusnál két táblát, amivel, azt gondolom, hogy nincsen semmi gond, a véleménynyilvánítás szabadságába belefér. Nekem nem fáj, ha valakinek más a véleménye. Amit itt hátul csinált, az vállalhatatlan, és szerintem az visszautasítandó. Ebben nincs vita közöttünk, de azt gondolom, hogy ahogy Böröcz képviselőtársam mondta, ezt a törvényjavaslatot, ami előttünk fekszik, Hadházy Ákosnak a pulpitusnál tett mozdulatai ihlették (Böröcz László közbeszól.), ami, azt gondolom, hogy egyrészt nem jellemzi az egész Ház működését, tehát nem észszerű és nem logikus egy ilyen következtetést levonni belőle, másrészt pedig azt gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért kell hogy feleljen. Én nagyvonalú vagyok, nem félek ettől a törvénytől, mert azt gondolom, hogy mindig megtaláltam azt a hangot és stílust, amivel el tudtam mondani még a karcos véleményemet is.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy következményekről beszélt és azt mondta, hogy ezeknek a tevékenységeknek ‑ így fogalmazott Böröcz képviselő úr ‑ lett a következménye ez a törvényjavaslat. Az én kérdésem az, hogy a Ház méltatlanságát előidéző Fidesz-KDNP-s tevékenységeknek mi lesz a következménye. Illetve van még egy kérdésem, mert az egyik legnagyobb probléma ezzel a törvényjavaslattal, ami előttünk fekszik, hogy gumiszabályok, és szubjektív megítélésen alapszik gyakorlatilag az egész.

Szeretném kérdezni Böröcz képviselőtársamat mint előterjesztőt, hogy milyen garanciák vannak a törvényben arra vonatkozóan, hogy egyforma súllyal lesznek megítélve az azonos fajsúlyú normasértések. Tehát hol vannak a kontrollok benne? Hol van benne garancia?

(6.40)

Mert azt mi láttuk, hogy a házbizottsági ülésen a házelnök úr egészen máshogy súlyozta a kialakult helyzetben részt vevő tevékenységeket, és Kövér László úgy látta, hogy az a tettlegesség, amivel gyakorlatilag megpróbálták eltakarni és kiszakítani a táblákat Hadházy Ákos kezéből, az 50 ezer forintot ért, pedig erre nem volt példa a rendszerváltás óta biztosan, míg a véleménynyilvánítás és az obszcenitás 330 ezret.

Tehát az a kérdésem az előterjesztők felé, hogy milyen garanciákkal rendelkezik ez a törvény annak kapcsán, hogy egységes megítélést fogunk tapasztalni kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)