GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezt a kommunistázást tessék már befejezni! (Közbeszólás az MSZP soraiban: Ciki!) Nem én voltam a Teleki Blanka Gimnázium KISZ-titkára, hanem Orbán Viktor. Nem én dolgoztam az MSZMP háttérintézményében ‑ társadalomtudomány ‑, hanem Kövér László. Nem én voltam a Hazafias Népfront alelnöke, hanem Stumpf István. Nem az én barátom Thürmer Gyula, hanem az önöké. Járai Zsigmond, Martonyi János, mind MSZMP-tagok voltak, és már a Németh-kormányban is dolgoztak, az utolsó állampárti kormányban. Pintér Sándor már a rendszerváltás előtt is MSZMP-tag, rendőr tábornok volt.

De tudom folytatni a sort az önök sajtóhátterével: Gajdics Ottó ifjúgárdista; Bencsik András, az önök nagy demokratája, a Népszabadság pártélet rovatának főmunkatársa; Stefka István a nyolcvanas évek Kossuth rádiójának rettegett pártfigurája volt, aki, amikor belépett a terembe, a többiek elhallgattak, mert tudták, hogy öt perc múlva mindenki tudni fogja; Kondor Katalin, a nyolcvanas évek híradójának sztárműsorvezetője. Tehát önök ne kommunistázzanak, hagyják már ezt abba, az isten szerelmére, tényleg! Nem is értem, hogy mit akarnak ezzel elérni. Az önök tagságában sokkal több MSZMP-tag ül az önök képviselői között, mint ezen az oldalon. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez nem igaz.) De, ez matematikai tény.

S amikor ennek kommunistáznak, azt pedig különösen zokon veszem, mert az én apámat ’56 után leültették, és Antall József és Göncz Árpád közösen tüntette ki és rehabilitálta 1990-ben. Mécs Imréékkel ült együtt a börtönben.

(3.40)

Ne tessenek kommunistázni! A kommunisták azok, akik azt a magatartást csinálják, amit önök. A Fidesz egy kommunista párt. (Dr. Vadai Ágnes, tapsolva: Így van!)