DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Most még ezekre a kreatív tevékenységekre van lehetőség, de ez egy jó tesztje is lehetne.

Képviselőtársaim, mit javasolnak Jakab frakcióvezető úrnak? Nyugodtan bekiabálhatják. Kitiltást? Egész évre való eltiltást? Az összes fizetésének az elvételét? Esetleg bíróságot? Vagy már meg is van rá az ítélet?

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jakab Péter jelenléte ott senkit nem zavar, nyugodtan onnan végighallgathatja, nekem megtisztelő, hogy onnan hallgatja végig ezt a hozzászólást. (Dr. Brenner Koloman: Lesz ez még így!) Bízunk benne, hogy ez a közeljövőben így fog történni nagyon sokszor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Politikai értelemben szeretnék először is elmondani az előttünk fekvő, egyrészt törvényjavaslattal, másrészt határozatiházszabály-módosítással kapcsolatosan pár pontot, majd utána annak jogi, illetve közjogi kritikáját szeretném elmondani. Világos ‑ és köszönjük szépen a visszajelzést a kormánypártok részéről ‑, hogy jól teljesített az ellenzék az elmúlt időszakban, függetlenül attól, hogy önök egy aszimmetrikus teret képeztek, mind a média az önök kezébe került, főként a lejáratásban, főként az ellenzék ellehetetlenítésében dolgoztak a parlamenti kereten kívül. De a parlamentben ez nem sikerült, éppen ezért most jön a következő lépés: a parlamenti szabályokat próbálják úgy beállítani és úgy módosítani, hogy lehetőség szerint az ellenzéket most is valamilyen keret közé szorítsák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Üzenem önöknek, hogy ez a reakció egy hibás reakció. Ez egy hibás reakció, és nem is elegáns. Ez az egyik következtetés, amit le kell vonniuk. Orbán Viktor valóban fél attól, hogy ami október 13-án elindult, az, hogy az ellenzék bebizonyította, hogy tud a parlamentben is sikeresen politizálni, tud a terepen is sikeresen politizálni, fél attól, hogy ez virális lesz, ez terjedni fog, és 2022-ben bizony átrajzolja azt a most már tíz éve megszokott politikai térképet, amelyet önök annyira szeretnek, de amely mindenképpen változásra szorul.

A politikai gondolatokat folytatva tehát világos, hogy kilóg a lóláb, tisztelt képviselőtársaim, ezért is kezdeményezték és ezért is kezdeményezik ezt a módosítást.

S hogy miért nem elegáns ez a kezdeményezés? Az elegancia abban lett volna, hogy látva, hogy az önöknek nem tetsző folyamat elindult ‑ hogy focinyelven szóljunk, és Orbán Viktor is meg fogja érteni ‑, nem a focimeccs közben változtatják meg az egész játék szabálymenetét, hanem kitalálnak valami más taktikát. Tudják, az edzők is azt szokták csinálni ‑ bár ez sajnos a magyar válogatottnál, úgy tűnik, nem működik ‑, hogy ha szünet van, vagy valami probléma van, taktikát módosítanak. Önök ehelyett kitalálták, hogy a meccs közben, fél ciklusban fogják és az egész játékszabályt meg akarják változtatni, azt akarják módosítani azért, hogy az ellenzék, miután gólokat rúgott, még véletlenül se kerülhessen a kapu közelébe, és nehogy véletlenül megnyerje a meccset. Ez történik. Önök menet közben, és ami a legfontosabb, mindenfajta egyeztetés nélkül nyújtanak be olyan jogszabályokat, amelyek az egész parlamentnek, az összes képviselőnek az életét érintik, és a képviselőkön keresztül áttételesen minden magyar választópolgár életét érintik.

Azokat a szabályokat, amelyeket önök most be akarnak vezetni, és amelyeket az ide bejutott, a legutolsó választáson, 2018-ban bejutott képviselők elfogadtak ‑ beültek, és így csinálták, és ez a határozati házszabályban és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben benne van ‑, azért is úgy fogadták el, mert tudták, hogy ez a választói akaratnak úgy, ahogy van, megfelelő. Ehhez képest önök ezeknek a választóknak, az ellenzékieknek, sőt a saját választóiknak az akaratát is semmibe véve új játékszabályt csinálnak menet közben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár ilyen nem fog előfordulni, de gondolják el, milyen helyzet lenne, ha mondjuk, Boldog Istvánnak előre kellene jelentkezni majd Tiszatenyőn, és nem tudna elmenni oda információt kérni, hogy végül is mi az, amit önök 200 millió forintos hiányt otthagytak, az önök képviselőtársa, a korábbi polgármester, hanem majd előre kellene kilincselnie. Persze az ottani polgármester fair play és jó szabályok szerint játszik, ő azonnal rendelkezésre fog állni, ahogy eddig is rendelkezésre állt például Boldog István képviselőtársunknak. De milyen helyzetbe hozzák őt azzal, ha most korlátozzák a szabályokat! Ez nemcsak az ellenzékre vonatkozó korlátozó szabály, ezek önökre is, tisztelt képviselőtársaim, akár vonatkozhatnak, bár megjegyzem, hogy az ellenzéki településeken nem fognak önökkel olyat játszani, hogy ott fogják önöket a küszöbön álltatni, meg vissza fognak pattanni, mert nem akarnak találkozni, meg nem időszerű, meg nem tudnak benne segíteni. Mindenhol önöket tárt karokkal fogják ugyanúgy várni, annak ellenére, hogy önök az ellenzéki képviselőket akarják korlátozni.

A másik probléma ezzel, hogy önök mindig azt mondják, hogy munkahely, itt egy munkahelyi érdek van, és munkahelyen ‑ ezt mondta Orbán Viktor is ‑ így nem lehet viselkedni. Tisztelt képviselőtársaim, való igaz, a parlament egy rendhagyó munkahely. Ez azt is jelenti, hogy azért, ha önök teljesen munkahelynek tekintik, akkor például ne lehessen azt csinálni, hogy alkoholt lehet fogyasztani ezen a munkahelyen, vagy ne lehessen azt csinálni, hogy például drogos állapotban bejön valaki. Erre lehet, hogy lesz egyébként javaslat is, hogy vizsgáljuk meg, hogy vannak‑e olyanok, akik befolyásolt állapotban vannak ezen a munkahelyen.

De ha munkahelyről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim: milyen munkahely az, ahol a legfőbb munka és az egyik legfőbb eszköz az, hogy beszél valaki, felszólal, és pont az önök egyik képviselőtársa immáron lassan egy évtizede hozzá sem szólt semmihez? Ő milyen munkát végez? Milyen munkahely az? Bíró Márkról beszélünk egyébként. Képviselőtársukat néma leventének nevezi a sajtó, és évről évre születnek azok a cikkek, amelyek az önök és a mi képviselői, úgymond megítélésünket is aláássák, mert ő az, aki nem szólal fel. Nem igaz, hogy nem talál egy olyan témát, amit a munkahelyén el tud mondani a választók érdekében.

De ha munkahelyről beszélünk, azt is mondhatjuk, hogy minden munkahelyen, ha a főnök rossz döntéseket hoz, rendes jogorvoslatnak van helye.

(11.50)

Itt egy teljesen irreguláris, egy teljesen ad hoc döntés és egy teljesen követhetetlen és végső soron szerintem a jogállamiság tesztjeinek meg nem felelő fellebbezési lehetőség van: születik egy döntés, és aztán a végén dönteni fog egy fideszes többségű bizottság, ennyi fog történni. A világon nincs ilyen, tisztelt képviselőtársaim!

És lehet nemzetközi példákkal takarózni, de akkor beszéljünk már olyan kérdésekről is nemzetközi példákban, pláne a szuverenitás kérdéséhez igencsak hozzátartozó nemzeti jogalkotásnál, hogy mi a helyzet a médiaszabadsággal. Mondjanak arra példákat, hogy Törökországon, Azerbajdzsánon meg ilyen helyeken kívül hol van az, hogy állami médiakonglomerátum meg kézzel vezérelt konglomerátumok jönnek létre! Ezeket önök hozták létre, és lehet azt mondani, hogy baloldali túlsúly van, idézhetnénk Hadházy Ákos tábláját, de nem az van. Nem az van! (Derültség az ellenzéki sorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy ha nemzetközi példákról beszélünk, akkor beszélhetnénk arról, hogy milyen a nemzetközi összehasonlítása az ügynökakták nyilvánosságának. (Tordai Bence: Ó, ó!) Na, ugye! Érdekes, hogy akkor nem jönnek be vitázni, és nem mondják, hogy a nemzetközi összehasonlításban itt meg ott titkolják az ügynökaktákat; nem, mert nem tudnák azt mondani. Lengyelország különbül megoldja ezeket a dolgokat, mi meg itt állunk, és még mindig nem tudtunk a saját múltunkkal elszámolni.

Hogy visszatérjek egyébként a törvényjavaslathoz, illetve a határozati házszabály módosításához, az igazán fontos politikai és közjogi korlátok azért mégis a véleménynyilvánítás szabadságában vannak; az egyik egy absztrakt kérdés. A képviselőt egy teljesen más típusú véleménynyilvánítási szabadság és egy teljesen más véleménynyilvánítási jog illeti meg, mint úgy általában az áltagembereket, és ez vonatkozik a velük szembeni tűrési kötelezettségre, a velük szembeni véleménynyilvánításra, illetve az őáltaluk végezhető munkára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan azért, amivel egyébként a képviselőket kevésbé védi a jogszabály, és velük szemben többet megenged az embereknek, enged meg többet a képviselők parlamenti véleménynyilvánítási szabadságában. Tehát ezt a jogot nem szűkíteni kell, ezt tágan kell hagyni, mert a képviselői munkával nemcsak az jár, hogy el kell tűrni és tűrni köteles, hanem az is jár, hogy kimondani is köteles, számonkérni is köteles, ellenőrizni is köteles, és a véleménynyilvánítási jogának a legteljesebbnek kell lennie. Ebben szerintem mindenki egyet fog érteni, ha önök bármilyen nemzetközi jogi terepre mennek, és bármilyen országnak a gyakorlatát nézik.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a tájékozódási jogokat önök lényegesen le akarják szűkíteni. Itt az imént említettem Boldog képviselő úr példáján, hogy amíg korábban oda lehetett menni, a képviselők nagy többsége ezzel a joggal nem élt vissza. Egyébként lehet, hogy volt olyan, hogy valaki visszaélt, én nem mondom, hogy nem volt ilyen. Ez lehet, hogy helytelen volt, valóban vizsgálati jelleggel nem lehet, de a lehetőséget oda kell adni ezeknek a képviselőknek, hogy odamenjenek, és amikor szükséges, amikor a legfontosabb, tájékozódjanak, mert nagyon sok esetben, amikor előre bejelenti valaki a látogatását, a nyomokat el fogják tüntetni, el fogják tenni azokat az iratokat, amelyek kényelmetlenek lennének.

És mondom, hogy ez fordítottan is működik. Higgyék el, képviselőtársaim, önök is kerülhetnek egyébként ilyen helyzetbe, ha nem most, a következő ciklusban is, és ne akarjanak maguknak olyan rosszat, mint amit most nekünk akarnak! Fogadják el, hogy ez a jogszabály-módosítás, ez a határozatiházszabály-módosítás, így, ahogy van, nem vezet célra!

Álláspontom szerint, amit most önök művelnek, az még a magyar parlamenti hagyományokba se illeszkedik be. Pontosan ez volt a lényege a hozzászólásom azon részének, hogy minimum egy egyeztetést meg kellett volna benne csapni, és azt mondani, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, Orbán Viktor megijedt, és mi kénytelenek leszünk frakcióvezetőként benyújtani ezt a rengeteg paragrafusból álló, összességében több száz oldalas jogszabálytervezetet; amelyet nem önök írtak, erős a gyanúm, sőt talán Kocsis Máté el is szólta magát, hogy az indokolást nem is politikusok készítették. Hát, benyújtani azért csak politikusok nyújtották be! Odaállhattak volna, és azt mondhatták volna, hogy tisztelt képviselőtársaim, mi készülünk egy ilyenre, mondják már el a véleményüket, egyeztessünk már róla, ezeket a vitákat meg tudjuk tenni zárt körben is, hátha valami normális kijön belőle, hátha nem szűkítés, hanem a végén több jog lesz belőle, több jogot tudunk adni, mondjuk, a nemzetiségi szószólóknak, vagy több jogot tudunk adni az ellenzék egyes tagjainak vagy a frakció nélkül maradt független képviselőknek. Lehetett volna erről sok módon egyeztetni, önök ezt sem tették meg.

A másik, ami aggályos: a munkáltatói jogok kitiltás esetén. Bocsánat, hogy ilyen profán lesz, de ki a vihar fogja gyakorolni a munkáltatói jogokat és az azzal összefüggő jognyilatkozatokat, amikor egy-egy képviselő ki lesz tiltva? És az abból eredő vitás helyzetekben ki fogja majd a kártérítést kifizetni, ha nem lehet felmondani egy olyan alkalmazottnak, aki egyébként kártékony munkát végez? Ki fogja ezeket állni, tisztelt képviselőtársaim? Önök egy lavinát indítanak el ezekkel a szabályokkal, és beletesznek minden egyes helyre olyan pontokat, amelyek gumiszabállyá változnak, és utána isten tudja, hogyan fogjuk ezeket alkalmazni, és mi lesz a jogalkalmazás véleménye róla.

Hogy tételesen mondjak önöknek problémát: az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosításának a 18. §-ában a fegyelmi büntetések körét teljes egészében Kövér László kezébe helyezi, szinte az összes büntetést, ráadásul rákényszeríti olyanra a jegyzőket, rákényszeríti a többi alelnököt olyanra, amire nem is vállaltak feladatot, és mondom, menet közben. Tehát ha önök azzal vannak, hogy ez 2022-re jöjjön be, akkor jó, 2022-ben a választások következő napján vagy a rákövetkezendő időszakban majd megbeszélik azok a pártok, akik bejutottak a parlamentbe, hogy milyen házszabály-módosítást szeretnének. Ehhez képest önök menet közben csinálják a változtatást.

De itt a másik probléma: a képviselői munka lényegét szerintem a tájékozódási jogban a módosító törvény 28. §-ában lényegesen szűkítik, ezt már az előbb is érintettem itt a közjogi kritikánál. Az, hogy előzetes egyeztetéshez kötik, az súlyos és lényeges korlátozása ennek a jognak, sőt én elmondom önöknek, hogy ez a jogbiztonságot is sérti. Tehát amikor önök annyira érzékenyek arra, hogy mekkora jogbiztonság van, és Magyarországon minden a jogállamiság legpontosabb szabályai szerint zajlik, és önök visszautasítják az Európai Unióban zajló bármilyen jogállamisággal kapcsolatos vitát, akkor itthon meg lábbal tiporják az összes jogállamisági és legfőképpen a jogbiztonság követelményét.

A határozati javaslat elutasítása egy nagyon technikai kérdés. Az ellenzék rendszerint be szokott hozni olyan témákat, amelyekkel szeretne foglalkozni, amelyek társadalmi törekvést, társadalmi igényt jelentenek. A tegnapi napon szavaztunk például több ilyen javaslatról is, már említettem: az ügynökakták kérdése, de mondhatnám a ritka betegségekre vonatkozó pénzalapot is. Most ezeket a határozati javaslatokat itt a parlament plénuma előtt már meg se lehet vitatni, önök azt akarják, hogy majd a Törvényalkotási bizottság vitassa meg valamilyen sommás, leszűkített eljárásban. Ki fogja ezeknek az embereknek az érdekeit képviselni? Ki fogja azoknak a betegeknek vagy azoknak az egyébként a rendszerváltás előtti elnyomás miatt kárvallott embereknek, de mondhatnánk mást is, akár a határon túliaknak az érdekeit képviselni? Mert, tisztelt képviselőtársaim, volt olyan határozati javaslat, amelyet még önök is elfogadtak akár egy emlékév vonatkozásában, és úgy lett belőle jogszabály. Önök ennek a lehetőségét is szűkítik, és el fogják venni.

A másik pedig egy nagyon fontos ellenőrző funkciónak a szűkítése, szerintem skandalum. A bizottságoknak az egyik fontos szerepe, hogy meghallgassanak meghatározott intézményvezetőket, szolgálatvezetőket vagy bármilyen más állami vezetőket. Az ezzel kapcsolatos indítványozási jogkört önök meghagyják, viszont nem arról fog dönteni a bizottság, hogy ez az ember jelenjen meg, hanem arról, hogy állást foglal a bizottság. Tudjuk mi, hogy megy ez az állásfoglalás: majd fel fognak állni az önök képviselőtársai vagy bejuttatnak egy levelet a bizottság titkárságához, amelyben azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy ebben az országban soha egyszer nem kell, mondjuk, a Népjóléti bizottságnak meghallgatnia az emberi erőforrások miniszterét vagy valamelyik államtitkárát, holott az a személy lenne az, akit ellenőrizni szeretnének a képviselők, holott az a személy lenne az, akinek a munkáját a bizottság ellenőrizni hivatott. Önök ezt is korlátozni akarják, el akarják venni az utolsó lehetőséget, hogy bárki arra az egyébként szerintem nem túl magas szakmai munkára, ami ott folyik például, bármilyenfajta rálátással bírjon és bármit ellenőrizhessen.

És itt van a távollét kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben is lehetünk őszinték, persze: a képviselők járjanak be dolgozni, és legyenek bent. Itt a rekordhiányzók között azért szerintem nem az ellenzéki képviselők vannak. Azért az MTI nem szokott úgy fotózni részrehajlóan ‑ nyilván tehetné azt akár az ellenzéket kellemetlen helyzetbe hozva ‑, hogy most ráhajt arra, hogy kik vannak itt, és kik nincsenek, hanem lefotózza az egészet. És tudják, képviselőtársaim, a fideszesek szoktak mindig hiányozni innen. Bármilyen vita van, önök nagy részükben és a számarányukhoz viszonyítottan nincsenek itt, márpedig az emberek ‑ és olvassák el a közösségi médiát ‑ ebben a dologban biztosan mérik a képviselők tevékenységét, hogy mennyit vannak ott, mennyit szólnak hozzá, és hogy vannak jelen.

És tudják, mi a másik ilyen visszataszító? És akkor menjünk el ebbe az irányba is! Hogy tud egy bizottság úgy határozatképes lenni, hogy hat tagból három van ott, de két kézzel szavaz? Önök mindenhol úgy szokták csinálni, hogy állandóan a kezeiket emelgetik, mert két kézzel szavaznak. Ja, persze, ez helyettesítés, az nem hiányzás! Tisztelt képviselőtársaim, ez hiányzás. Ez iskolában, ez munkahelyen, ez mindenhol hiányzás. Olyan nincs egy munkahelyen, hogy én majd elvégzem a munkát, de ő az, aki majd benyújtja, és két kezet emelnek, hogy igen, mi elvégeztük együtt. Itt nem lehet akkor lógni, de önök ezt a szabályt is ki fogják használni, önök ezzel is vissza fognak élni.

(12.00)

Akkor legyen szó arról is, hogy a helyettesítés szabályait meghatározzuk, és akkor ne legyen ilyen, mondjuk úgy, hogy a parlament méltóságát igenis sértő esemény, mert nagyon sokszor azok a visszatetsző képek vannak szintén a médiában, hogy főként a kormánypárti képviselőtársaim ‑ de valljuk meg őszintén, szokott ellenzéki képviselőtársunk is lenni, aki hiányzik ‑ helyettesítésben járnak el. Akkor ne legyen helyettesítés, ne adjuk meg még a lehetőségét sem annak, hogy a parlament méltóságát vagy a bizottságok működésének a méltóságát ezzel rontsuk vagy ezzel kisebbítsük!

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, teljesen világos, hogy itt pontosan az a helyzet van, aminek a látszatát egyébként Kocsis Máté el akarja kerülni: az, hogy itt szűkítés van, és itt korlátozás van. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Önök akárhogy mondják, hogy ez nem szűkítés meg nem korlátozás, ez az. Bárki, aki ezt elolvassa, és akár az indokoláson végigmegy, pontosan látja, hogy az. És önök is ezt egypár helyen már elszólták és bemondták, hogy ezekben az esetekben szűkítés lesz. Képviselőtársam, ha hallotta volna, például az előbb mondtam el, hogy a bizottságban milyen szűkítést akarnak, hogy a határozati javaslatokkal mi lesz a tárgyalásuk során, milyen eljárás lesz. Azt is tudjuk, hogy a kitiltás mint új intézmény szintén ezt fogja korlátozni, a képviselőknek a tájékozódáshoz és a tájékoztatáshoz való jogát szűkíti. Arról nem is beszélve, hogy ez nem az önök jogszabályában van benne, hanem a mindenkori közmédiának a működési szabályzatában, hogy még a közmédiában sem szólaltatják meg az ellenzéki képviselőket, csak akkor, amikor már nagyon ég a ház, meg amikor valamilyenfajta lejárató anyagot lehet róluk tenni, vagy egyébként kampányidőszak van, de akkor is csak fogvicsorgatva megy az, hogy behívnak valakit, és pár percet szólhatnak azok a képviselők. (Dr. Brenner Koloman: Szégyen!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a parlamenten kívül olyan terepet csináltak, ami nem európai, nemzetközi példával egyáltalán nem támasztható alá, mindenfajta jogállamisági keretet gyakorlatilag úgy feszít szét, hogy értelmezhetetlen, akkor legalább a parlamentben ne próbálják eladni azt, hogy ez a jogbiztonságot fogja szolgálni, hogy ez nem a szűkítésre és nem a képviselőknek a szájzár alkalmazására fog vonatkozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen nyilvánvaló, amit önök benyújtottak ‑ és nem is önök írták, csak valaki megírta, és a frakcióvezetőnek meg a frakcióvezető-helyetteseknek be kellett nyújtani ‑, amit önöknek ideadtak, az a megcsúfolása jelenleg a parlamenti szabályoknak és a parlamenti nyilvánosságnak. Ez a törvényjavaslat, ez a házszabályi módosítás, pontosan azért, mert menet közben van, és semmilyen fajta eleganciát nem tükröz, gyakorlatilag úgy fog bemenni majd a parlament történelmébe, és olyan könyvet fognak róla készíteni, amelyben a fekete napjai lesznek a parlamenti véleménynyilvánításnak.

Önök álljanak el attól a következetes álláspontjuktól, hogy korlátozni akarják az ellenzéket! Hagyjanak fel azzal, hogy az ellenzéki képviselőket, de saját magukat is korlátok közé fogják szorítani! 2022-ig ezekkel a szabályokkal kell játszani, tisztelt képviselőtársaim, és 2022 után megnézzük, hogy hol állunk, és megnézzük, hogy Orbán Viktor abban a székben ül-e, vagy esetleg ott fog ülni, vagy valamely más intézmény vendéglátását fogja élvezni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból. ‑ Jakab Péter elhagyja a miniszterelnöki széket.)