DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt természetesen támogatja mind a két előterjesztést, annál is inkább, hiszen a NATO-csatlakozásunkra való meghívás ’97-ben Horn Gyula kormányának időszakára esett, és ha már szuverenitási kérdésekről beszélünk, akkor egy népszavazáson lett a magyar nép megkérdezve arról, hogy a szuverenitásának egy ilyen nagy fokáról rendszerszerűen lemondjon‑e a biztonsága érdekében, és ez egy eredményes és érvényes népszavazás volt, majd ’99-ben az azt követő Fidesz-kormány idején köttetett meg maga a csatlakozási szerződés.

Ezért érdemes ilyenkor mindig beszélni a NATO-ról is természetesen, mert a NATO ‑ mint sokszor elmondtuk ‑ a világ legerősebb és legsikeresebb katonai, politikai szövetsége, és ezen szövetségen belül az Egyesült Államok hegemóniája, azt gondolom, nem megkérdőjelezhető. Talán sokan nem is tudják, de a mai napig ha a világ első tíz legnagyobb katonai hatalmát vesszük, akkor még mindig ott tartunk, hogy az Egyesült Államok egymagában az első helyen potenciáljában, katonai erejében körülbelül annyi erőt képvisel, mint az azt követő kilenc együttvéve ‑ nyilván ennek sok szempontja van, de nagyjából így számolják még most is, bár azért az utóbbi években nagyon komoly átrendeződések vannak ebben a sorrendben, és sajnos az Európai Unió tagállamai, ha Nagy-Britanniát még idevesszük, akkor mondhatom, hogy az Európai Unió tagállamainak erőteljes kárára.

Ebben a helyzetben, ’97-ben még a NATO- és EU-csatlakozásunk előtt köttetett szerződés alapján működött az a rendszer, amelyben az Egyesült Államok hadseregének a NATO-n kívüli külön csapatmozgását, itt-tartózkodását szabályozó kérdések eldőltek. Mint az elhangzott, 2017-ben jelezte az Egyesült Államok, hogy szeretné ezt megújítani. Ennek sok oka van, még egyszer mondom, elfogadható oka az is, hogy még NATO- és EU-csatlakozásunk előtti állapotot tükrözi a szerződés, természetesen elfogadható ok az is, hogy 20 év után nagyon sok minden változik a katonai területeken is, ezért azt gondoljuk, hogy semmilyen akadálya nincsen annak, hogy ez a szerződés megújításra kerüljön. Azt viszont már egy picit a mi megítélésünk szerint ‑ akkor egyszerűen fogalmazok ‑ átlátszónak és ízléstelennek tartjuk, amit a kormány ebben az ügyben az aláírást megelőzőleg csinált.

Az a szuverenitási hercehurca, amit itt hallottunk, most már azért sokkal szerényebben, de előtte hosszú, nagy sajtótájékoztatókon és bejelentéseken, hogy gyakorlatilag a kormány keze meg van kötve, és nem biztos, hogy sikerülni fog ez a megújítás, mi azt gondoljuk, ismerve az Orbán-kormány működését, hogy nem szólt másról, mint hogy bepróbálkoztak az Egyesült Államoknál, futottak egy kört. Hogy most ennek köszönhető‑e az, hogy Orbán Viktor egy familyfotón mosolyoghatott Trump elnökkel, vagy inkább annak az egymilliárd dolláros katonai beszerzésnek, amit bejelentettek, amit a magyar adófizetők majd a nap végén kifizetnek, az valószínűleg sosem derül ki. De azt szögezzük el, kedves képviselőtársaim, hogy valódi alkotmányos, szuverenitási kérdés nem merült fel ennek az ügynek a kapcsán, és a legnagyobb beismerése annak, hogy nem merült fel, az az, ami itt a vezérszónoklatban vagy a miniszteri expozéban el is hangzott érvként, hogy gyakorlatilag konstrukciójában ez a szerződés szinte semmiben nem különbözik a ’97-ben megkötöttől. Semmiben! És az, hogy bele van írva a szerződésbe egy utalás, hogy a magyar Alaptörvényt tiszteletben tartva meg a magyar törvényeket betartva lesz ez a szerződés aláírva, és utána ezeket betartva fognak az amerikaiak itt különböző kiváltságokat kapni ahhoz, hogy a hadseregük zavartalanul működhessen, hát, kedves képviselőtársaim, mert ha nem írjuk bele, akkor nem? Tehát ha nem írjuk bele ezt a mondatot, akkor az amerikaiak vagy egyébként a magyar fél nem tartja be a magyar Alaptörvényt meg a magyar törvényeket? Teljesen világos és teljesen egyértelmű, hogy ez egy politikai bepróbálkozás volt, ami nagy valószínűség szerint, szintén mondom, nem tudom, mikor derül ki, de egyszerűen lepattantak az amerikai félről, azért valószínűleg ők is tartanak maguk körül néhány jogászt, akik ezt el tudták nekik mondani.

Nem tudjuk, hogy mi szükség van ezekre, nem értjük. Azért mégiscsak vannak olyan alapvető kérdések, amelyekről még önök is azt állítják, hogy szent és sérthetetlen, például az ország biztonsága, ezen belül például az, hogy a NATO-tagságunk mindenféle szempontból a magyar állampolgárok javára szolgál. Akkor nem tudjuk, hogy miért kell ilyen játékokkal szórakozni.

Németh Zsolt képviselő úr vezérszónoklata azért néhány gondolatot ébresztett bennem, pedig nagyon szerettem volna egy egyszerű, patetikus, hatalmas nemzeti összefogásról tanúbizonyságot tevő vezérszónoklatot tartani, de olyan dolgok hangzottak el Németh Zsolt szájából, amelyekre muszáj az embernek reagálnia, mert vagy nem ért vele egyet, és ez teljesen rendben van, vagy objektíve nem igaz, amit mondott, és akkor azt ki kell igazítani.

Az elsővel kezdeném. Németh úr nagyon sok időt szentelt Trumpra, az amerikai kül- és belpolitikára ‑ nem tudom, egyébként ennek a javaslatnak konkrétan mi köze van hozzá, pont az a lényege, hogy a két ország katonai területen kormányokon átívelően együtt kell hogy működjön, és ez így volt, és így is kell hogy legyen a jövőben ‑, de megütötte a fülemet, amikor azt mondta, hogy Közép-Európa milyen fontos az új amerikai adminisztrációnak, és hogy második útja Varsóba vezetett, ez lehetett volna Budapest is. Nem, nem lehetett volna Budapest, Németh úr, és ezt ön pontosan tudja, hogy nem lehetett Budapest. (Németh Zsolt: Nem tudom!) És valószínűleg azt is pontosan tudja, hogy a közép-európai térség felértékelődése például a Trump-adminisztráció alatt is elsősorban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok akár katonai, akár nemzetbiztonsági szempontból újra kezdi komolyan venni az orosz fenyegetést nemcsak a saját hazájában, hanem a szövetségesei tekintetében is. Na, Magyarországnak az elmúlt években ebben a kérdésben folytatott kétkulacsos politikája miatt, azt gondolom, teljesen kizárt volt, hogy ez a beszéd akár Budapesten is elhangozhatott volna, és ennek valóban oka az, ahogy a kormány az elmúlt időszakban ezen a területen viselkedett.

Igen, a Honvédelmi bizottság tagjaként, volt alelnökeként és a Nemzetbiztonsági bizottság volt tagjaként azt tudom mondani, hogy valóban nagyon sok olyan ügy volt az elmúlt időszakban, Németh úr, a kormány konkrét tevékenységéhez kapcsolódóan, ami egy szövetséges országban, akár az Egyesült Államokban, akár nyugat-európai, európai uniós szövetségeseinkben nagyon komoly kételyeket vetett fel Magyarország elkötelezettsége és a NATO tekintetében a biztonság kérdésében. És most nem megyek végig ezeken az ügyeken, pontosan tudjuk, hogy miről van szó, itt az orosz befolyás, az orosz titkosszolgálatok ki-bejárkálása, a szélsőjobboldallal való együttműködése s a többi, ezek mind benne vannak, és én azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, például ez is, amiről ma tárgyalunk, amiben egyszerűen nem kéne senkinek külön utakat járnia.

Amit ön elmondott a védelmi kiadásokról meg a Magyar Honvédség állapotáról, azért vagyok kénytelen kiigazítani, Németh úr, mert vagy nagyon rossz anyagot írtak önnek a kollégái, vagy ‑ nem tudom ‑ rossz Google-címet írt be, a tény valami nagyon-nagyon messze van attól, amit ön mondott. Ön azt állította, hogy 2010-ben vagy 2010-re 0,7 százalék lett a honvédelmi költésünk a GDP arányában ‑ ez egyszerűen nincs így, ezek számok, államtitkár úr. A következő a helyzet: 1,14 volt, tehát 2010-ben volt utoljára 1 százalék fölött a honvédelmi költés, aztán hosszú-hosszú éveken keresztül a Fidesz-kormány alatt ez csak lefelé ment. A mélypontja 2015-ben volt, tisztelt képviselő úr, amikor az a bizonyos 0,7 százalék bekövetkezett, és amikor is egyébként a honvédelmi minisztert, Hende Csabát menesztette Orbán Viktor, és amikor egyébként a walesi csúcs után a magyar kormány szemmel láthatóan ‑ szintén valószínűleg amerikai és nemzetközi nyomásra ‑ elkezdte komolyan venni a saját magyar haderejét. Addig itt csak leépülés és pusztulat volt, államtitkár úr, 2010 és ’15 között.

Én nem állítom, hogy előtte minden fenékig tejfel volt, de az, hogy a 2010-es válság évében is lényegesen meghaladta a magyar költségvetésben a honvédelemre szánt rész, mint utána a következő öt évben önök alatt, az egyszerűen tény, és az is tény, hogy az idei évben érte el ismét az 1,2 százalékot. Tehát nagyjából azt mondhatjuk, hogy pont 2010 után nagyjából kilenc év múlva, most tartunk ott, ahol 2010-ben tartottunk a GDP-arányos költésben, és ez nyilvánvalóan meglátszik a honvédség állapotán, nyilvánvalóan ez nem tudott máshogy megvalósulni, mint hogy további leépülések, képességleépülések, megszűnések voltak. Emlékezzünk csak a helikopterbeszerzési hercehurcára, hogy már ’13-ban letette a honvédelmi miniszter a szent esküt, meg ötpártit vagy hatpártit hívott össze, hogy már mindjárt itt vannak a helikopterek, aztán talán most majd lesz valami, kilenc évvel vagy öt évvel később.

(11.40)

Nem megyek hosszan bele, csak azt szeretném mondani, hogy szerintem kár volt ezt a témát idehozni egy olyan előterjesztésnél, ahol egyébként, azt gondolom, legalábbis remélem, teljes konszenzus lesz a szavazás tekintetében a parlamenti pártok között, és pláne kár volt úgy idehozni ezt a témát, hogy nem sikerült eltalálni a számokat.

Végezetül, tisztelt miniszter úr, személyesen megszólított az imént, magamra vettem, nyilván, merthogy én hangos nemtetszésemet fejtettem ki az ön beszéde alatt. Igen, azt kérdezte, volt‑e gyerekszobám. Nekem volt, miniszter úr! És voltak olyan szüleim is, tudja, akik arra tanítottak, hogy ne hazudjak. Miniszter úr, amikor ön egy miniszteri zárszóban teljesen valótlan dolgokat ad a vitapartnere szájába, olyan dolgokat, amelyek nem hangzottak el, úgy, hogy ön pontosan tudja, hogy nem lehet rá reagálni, akkor bizony a parlamentben van egy ilyen műfaj, hogy az ember már más eszköze nem lévén bekiabál.

Mondanám, miniszter úr, konkrétan. Senki nem állította itt, senki, hogy a macedón nép döntését megkérdőjeleznénk Gruevszki megválasztásával kapcsolatban. Azt állítom viszont most is, miniszter úr, hogy önök megkérdőjelezik, sőt semmibe veszik a macedón bíróság ítéletét. Nem azért kiabál itt bárki Gruevszki-ügyben, mert egy tíz évig volt miniszterelnököt beengedünk az országba (Dr. Vadai Ágnes: Hanem mert bűnöző!), hanem azért, mert ő korrupciós ügyekért jogerősen elítélt, nem vádolt, nem elsőfokon, jogerősen elítélt; egy leendő NATO-tagország bíróságának ítéletére mondják azt, hogy önök szerint ez nem érvényes. Ezt egyszerűen nem tudjuk elfogadni, miniszter úr.

Azt állította, objektíve, ezt mondta saját szájával ‑ és már sokszor elhangzott ‑, hogy a kormánytól független hatóság döntött Gruevszki-ügyben. Ne vicceljen már, miniszter úr! A bevándorlási és migrációs hivatal a Belügyminisztérium közvetlen irányítása alatt álló kormányzati szerv. A belügyminiszter utasítása, irányítása és felügyelete alatt álló kormányzati szerv. Még csak nem is látszatfüggetlen, mint az ügyészség például. Kifejezetten kormányzati szerv.

Végezetül pedig, miniszter úr, azt, amit mondott, megértem, látom, hogy büszkén vállalja. Az az ön döntése, hogy egy elítélt bűnözőt alkalmaz‑e a legfőbb és legbizalmasabb tanácsadójának. Az az ön dolga. Van, aki bűnözőkkel szereti magát körülvenni és tőlük tanácsokat kérni, nyilván mások valószínűleg másfelé keresnének ilyen tanácsadókat. Ez hangzott el ma itt öntől, ez szerintem viszont önt minősíti és nem az itt lévő ellenzéki képviselőket.

Visszatérve magához a javaslathoz: támogatjuk a javaslatot, a bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy támogatjuk mind a két javaslatot, hiszen nem történik más, mint az 1997 óta meglévő szerződés megújítása, ami mind közjogi, mind szuverenitási és minden más szempontból ugyanazt az állapotot tartja fenn, amit eddig. A szuverenitást továbbra is a magyar Országgyűlés döntése garantálja, mint ahogy egyébként ez a törvény is mutatja. Valódi csapatmozgásokat és valódi, a magyar szuverenitást érintő amerikai katonai műveleteket a magyar Országgyűlés döntése nélkül nem lehet a jövőben sem és eddig sem lehetett megtenni Magyarországon. Ez garantálja a mi szuverenitásunkat, és annak örülünk, hogy ez a szerződés ilyen formában fog megvalósulni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)