UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Tegyük hozzá a történelmi hűség kedvéért, hogy a Fidesz ezt a politikáját nem most kezdte, hiszen a Zétényi-Takács jóvátételi törvény ellen szavazott már ’91-ben, ezt folytatja most. Hogy úgy mondjam, hogy önöknek fájjon, de igaz legyen, önök most tizenkilencedjére állnak a Kónya-Pető-vitában Pető Iván oldalára. Ezt teszik meg önök. Az a helyzet, hogy az, hogy Biszku Béla ágyban, párnák között tudott meghalni Magyarországon, az jelentős részben az önök történelmi felelőssége. (Szilágyi György: Így van.) Akármit csinálnak a médiájukban, akárkit kommunistáznak vérmesen, ezt soha nem fogja önöknek megbocsátani a magyar nép, mert volt lehetőség arra, hogy elszámoltassuk a sztálinista totális diktatúrát, de önök ezzel nem éltek. Nem éltek aktuálpolitikai dolgok, érvelések miatt, és nem éltek amiatt, mert önök a Kádár-rendszer miniszterhelyettesét nevezték meg államfőnek, mert önök azt gondolták, hogy azzal kell a nemzeti egységet képviselni, ha ebben a kérdésben is sunyítanak.
De ha már a sunyításról beszélünk, beszéljünk a sunyítás magyar manifesztumáról, a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról. Létrehozták önök ezt az intézményt, azért, hogy ezt a kérdést megpróbálják valahol elmismásolni, ahova folynak el a milliárdnyi közpénzek, írnak különböző könyveket, amiket senki nem olvas el, csak ők maguk, és ez az intézmény azóta sem tudta feltárni azt, hogy kik a valódi bűnösök, akik ma is itt voltak, kik azok, akik a különböző politikai és titkosszolgálati kapcsolataikat üzleti kapcsolattá tudták formálni, és kik azok, akik ellopták a rendszerváltoztatást.
Önök a mai napig nem tudtak ezzel elszámolni, és minden egyes alkalommal, amikor bizottságban nemmel szavaznak, és azt gondolják, hogy nem látja önöket senki, tudják, hogy a magyar történelem látja önöket, és meg fogja önöket ítélni azért, hogy hagyták Biszku Bélát és a többi hóhért ágyban, párnák között meghalni. Szégyen! (Szilágyi György: Mátsik György… Taps az LMP padsoraiból.)