DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Összeírtam pár dolgot, de először Korózs képviselő úr kérdésére válaszolnék. Én azt gondolom, hogy igen, képes lesz a rendszer kezelni, a közigazgatásnak ilyen típusú feladatok végrehajtására képesnek kell lennie, különben a saját alkalmatlanságát bizonyítaná; mi ezt szeretnénk elkerülni. Arra szeretném kérni, hogy ezen ne aggódjon, ezt meg fogja oldani a közigazgatás, ha az Országgyűlés így dönt. Egy picit hátulról kezdek. Ilyen filozofikus bevezetéssel, csúszkálunk itt mindannyian, ami abból következik, hogy a „bürokrácia” szónak két értelmezése van: van egy pozitív értelmezése, itt a vitában elhangzott, hogy Max Weber jeleníti meg, ami azt jelenti, hogy van egy felelős, elszámoltatható, profi igazgatási szervezet; és van egy pejoratív értelmezése is, a köznyelvben általában így használatos, azt írtam fel, hogy akadékoskodó, az állampolgárok ellen forduló, hatalmával visszaélő igazgatási rendszer, ez a bürokrácia negatív értelme.
(14.30)
Szerintem itt az a probléma, hogy a 2010 előtti időszakban azt láttuk, hogy önök kormányzati politikává tették a negatív értelmű bürokráciafelfogást, az volt a közigazgatás meghatározó jegye 2010 előtt, 2010 után valóban fordulat következett be és a weberi elvek szerint próbáltuk a közigazgatást újrarendezni. Ez nem volt egy könnyű feladat, mert egyrészt a közigazgatásnak nem tettek jót a kommunizmus évtizedei sem, másrészt nem tett jót a rendszerváltozás ilyen értelmű gazdasági, társadalmi összeomlása sem, és ami viszont nagyon-nagyon nem tett jót a közigazgatásnak, az az önök nyolcéves kormányzása, amiben ezt az akadékoskodó, az állampolgárok ellen forduló és a hatalmával visszaélő közigazgatási rendszert működtették.
Egyébként a felszólalásokkal kapcsolatban, amelyek rabszolgaságra meg rabszolgatörvényre utalnak, azért itt annyit szeretnék kérni, hogy ezeket a hoaxokat, amik a tegnapi vitában is elhangzottak meg a mai vitában is elhangzottak, ezeket legyenek kedvesek nem ismételgetni, mert ezek nem az emberek sanyargatásáról szóló dolgok. Mi elsősorban az adófizetők felé tartozunk elszámolással egy hatékony közigazgatás működtetéséért, és másodsorban a közszolgák felé tartozunk elszámolással egy méltó bérezéséért és egy XXI. századi feltételrendszer megteremtéséért. Ez a törvényjavaslat pedig pont ezeket szolgálná, hogy az adófizetőknek bizonyítsuk azt, hogy a felesleges bürokráciát leépítjük, a közszolgák felé végre az évtizedes adósságokat rendezzük, egy méltóbb bérezést és egy XXI. századi feltételrendszert próbáljunk teremteni.
Én megértem azt, hogy önök ellenzéki képviselőkként mind a nem tudom, ki által összeállított háttéranyagból dolgoznak, anélkül, hogy a valóban vaskos törvényjavaslatot végigolvasták volna, de azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy szerintem a felszólalások egy része el volt tévedve, a munkaidő kapcsán pedig kifejezetten pontosítanom kell. A törvényjavaslat 118. § (2) bekezdése teszi egyértelművé, hogy a munkaidő heti 40 óra, a napi munkaidő pedig 8 óra, és ezt úgy hívják a törvényben, hogy általános munkarend, ami alapján a közszolgák döntő többsége dolgozni fog.
Természetesen lehet meghatározni munkaidőkeretet, eddig is lehetett, de ez csupán a közszféra vagy a közszolgák, vagy az ilyen értelemben vett munkavállalók kisebbségére vonatkozik, és a törvény rögzíti ezeket a garanciákat. Tehát azt szeretném kérni, ne mondják azt, hogy 40 óráról 48 órára változik a munkaidő, mert ez egészen egyszerűen nem igaz.
A másik dolog, amire szeretnék reagálni: a rendeletalkotásra adott felhatalmazások. Megértem, hogy a papírban az van leírva, hogy ennyi felhatalmazás, rendeletalkotásra adott felhatalmazás van a törvényben, az jogbizonytalanságot okoz, de azért mégiscsak, én nem vagyok parlamenti képviselő, de egyébként a parlamentarizmussal foglalkozom, és polgári szakmámat tekintve alkotmányjogot oktattam az egyetemen, azért annyit szerintem mint parlamenttel foglalkozók és mint parlamenti képviselők ismerjünk el, hogy azért a rendszerváltozás után 30 évvel, amikor arról beszél mindenki, hogy jelen pillanatban a törvényi szintű szabályozásokkal a magyar jogrendszer el van tömődve, és meg kellene próbálni deregulálni és alacsonyabb szintű jogszabályokban meghatározni azokat a rendelkezéseket, amelyek nem kapcsolódnak alapjogokhoz, amelyeknek nem szükséges, hogy törvényi szinten rendeződjenek, amelyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak van egy ilyen nemzetközi tendencia, van egy ilyen szakirodalmi elvárás, van egy ilyen közéleti elvárás is , akkor szerintem önmagában azt kritizálni, hogy 30 tárgykörben, kifejezetten a kormányzati igazgatás tekintetében a törvény felhatalmazást ad a rendeletalkotásra, az szerintem stratégiai szempontból és országgyűlési képviselői minőség és megközelítési mód szempontjából egy elhibázott dolog.
A szabadságok mértékére tértünk ki, azért erre röviden utalnék. Egyrészt valóban újra szeretnénk varrni ezt a rendszert, mert ez a rendszer így nem maradhat, éppen azért, mivelhogy 2008 óta a közigazgatásban eltűnt a bérfejlesztés, ennek két következménye volt. Az egyik, hogy nyilvánvalóan felduzzadt a bürokrácia, mert ha nem tudta egy állami vezető megfizetni, versenyképes fizetést adni az embereknek, akkor azt mondta, hogy akkor inkább a feladatellátás biztonságát a létszám növelésével garantálja. És a másik, hogy ha már nem tud versenyképes bért adni, akkor adjon magasabb, jóval magasabb szabadságolási lehetőségeket, amit aztán nem fognak kihasználni a köztisztviselők, hanem amikor elhagyják a közigazgatást, akkor szabadságmegváltás címén illetményként ki kelljen fizetni. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer így nem fenntartható, 2018-ban ezt a rendszert nem lehet, egészen egyszerűen így nem szabad működtetni, és a béremeléssel párhuzamosan pont ezért rendezzük a szabadságok ügyét is. Egyébként, hogy konkrétan mennyi legyen az alapszabadság mértéke és milyen pótszabadságok álljanak rendelkezésre, ezzel kapcsolatban nyitottak vagyunk a javaslatokra, és mi is egyeztetéseket tervezünk.
A béremelés megítélése kapcsán pedig azt értem, hogy itt van egy filozófiai különbség köztünk, és természetesen ez a filozófiai különbség nem baj, ha fennmarad, de azt hadd rögzítsem, az a filozófiai különbség, hogy mi azt gondoljuk, hogy a teljesítményt össze kell kötni a bérezéssel. Tehát a közszférában is azok keressenek jobban, akik jobb teljesítményt nyújtanak. Ez a rendszerváltozás óta nem történt meg. A közszférában a törvényi rendelkezések alapján a bérezésnek semmi köze nem volt a teljesítményhez, és az önök 2002-2010 közötti időszakában volt kifejezetten jellemző az a tendencia én ezt tudom, mert egyszerű közszolgaként 2009-ben kezdtem el a közigazgatásban dolgozni , akkor volt kifejezetten az tendencia és trend, hogy a bér nem teljesítményelvű, és akkor megpróbálunk a vezetők kegyéből különböző pluszjuttatásokat osztani mindenkinek, akinek lehet, különösen úgy, hogy általánosságban pedig mindenkitől elvesszük a 13. havi juttatást, de megpróbáljuk kompenzálni az egyébként hűséges, nem akarom azt mondani, hogy elvtársakat, mert nem akarom a vita karakterét erre elvinni, de a hűséges munkavállalókat.
A másik az érdemtelenség ügye. Egyébként csak egy utolsó mondatot: igen, mi ezt a rendszert szeretnénk megszüntetni, és szeretnénk a bérezést egy sávon belül, egy törvény mellékletében szereplő sávon belül, ami szerintem kellő garanciát ad arra, hogy senki nem fog kevesebb bért kapni, mint amennyi egyébként jár, azon a sávon belül a munkáltató szabadon határozhatja meg a konkrét bér mértékét a teljesítményhez kapcsolódóan. Az érdemtelenségre vonatkozó megjegyzéseknél pedig ott is arra kérném a képviselőtársakat, hogy olvassák el a javaslatot, ugyan ez nincs benne a felkészítő papírban, de ez a munkaviszony-megszüntetési jogcím benne van bizalomvesztés néven, ma is ott van a javaslatban, és mind a ketten, Harangozó képviselő úr és Staudt képviselő úr is felolvasta ugyanazt a részt. Igen ám, csakhogy a mellette lévő, a jogszabályban a 109. §-ban mellette lévő részt nem olvasták föl, ami azt jelenti, hogy az érdemtelenség oka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetőleg a munkavégzésben megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. Kifejezetten előírja a törvény, hogy tájékoztatást kell adni, és kifejezetten előírja a törvény, hogy a védelemhez való jogot vagy a védekezéshez való jogot biztosítani kell. Ez a rész valószínűleg nem volt benne a felkészítő anyagban, ezért nem mondták hozzá a képviselő urak, de ettől még ez ott van a törvényjavaslatban.
A pártatlanság követelményével kapcsolatban pedig szintén van egy filozófiai különbség köztünk, mi ugyanis úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok felé kell megnyilvánulnia a pártatlanságnak, és egyébként mindenkinek, aki a közigazgatásban dolgozik, a köz szolgálata a feladata, és a köz szolgálatával összefüggésben, illetőleg a belső viszonyokkal összefüggésben pedig nem lehet pártatlannak lenni. Ott nem választhatja egy kormánytisztviselő azt, hogy nem szolgálja a köz érdekét, merthogy ő szeretne pártatlanul eljárni. Nem! A belső viszonyokban a köz szolgálatát kitűzve kell eljárni, és egyébként az állampolgárok felé kell a pártatlanság követelményének megjelennie.
A fizetéssel kapcsolatban pedig csak röviden még egyszer aláhúznám azt, hogy a központi közigazgatásban dolgozók az utolsó kimaradt csoport a közszféra béremelkedéssel érintett csoportjai közül.
(14.40)
Tehát úgy, hogy miközben a felsőoktatásban dolgozók, az oktatásban, egészségügyben, szociális ellátórendszerben ezt összefoglaló néven közalkalmazotti státuszban dolgozóknak nevezhetjük , a területi közigazgatás szintjein is volt átlagosan 30 százalékos béremelkedés 2016-2017-ben. Tehát az a bértábla, ami bekerült, az azt az emelést már tartalmazza. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk további béremeléseket juttatni mindenkinek, aki a közalkalmazotti vagy közszférában dolgozik, ezen tervek egy része ismert, egy másik részén pedig dolgozunk, de azért itt a felelős költségvetési gazdálkodás követelményeit is szem előtt kell tartani.
És végül utolsó pontként a személyügyi központ meg a központi álláshely meghatározásának kérdését hoznám ide, illetőleg azt, hogy fél év után megszűnik az álláshely, hogyha azt nem sikerül betölteni. És valóban igaz, hogy a mostani helyzetben vannak be nem töltött álláshelyek, de pont ezt szolgálná a béremelés, hogy újra képes legyen a központi közigazgatás az álláshelyeket betölteni, és ne legyenek olyan álláshelyek, amelyeket nem lehet fél évig betölteni.
Egyébként pedig, ha a bérezés rendben van, és fél évig ennek ellenére nem sikerül az álláshelyet betölteni, akkor azt az álláshelyet a bürokráciacsökkentés jegyében vissza kell vinni a központi személyügyi központba, és akkor ott kell dönteni arról, hogy szükség van-e a hatékony feladatellátáshoz erre vagy nincsen. És mi általában is úgy gondolkodunk, hogy igen, a kormánynak kell meghatározni azt, hogy milyen egyes szaktárcákhoz, egyes feladat- és hatáskörökhöz milyen álláshelyek tartoznak. Ezen belül, ha ezt az álláshelyszintet beállította a kormány, ahogy azt meg is tette, akkor az a miniszteri felelősség körébe tartozik, hogy ezen biztosított, központilag biztosított álláshelyeket hogyan osztja be, mert nyilvánvalóan ezt nem lehet egy központból meghatározni, hanem az ágazaton belül lehet szépen szétszálazva meghatározni azt, hogy pontosan milyen feladatellátáshoz milyen humánerőforrás-igényekre van szükség.
Megértem, hogy önöknek ez a rendszer nem tetszik, mert ez végre hoz valami felelősséget, valami számonkérhetőséget, valami átláthatóságot a központi közigazgatás és a kormányzati igazgatás működésébe, ami korábban nem volt benne, de az a helyzet, hogy tőlünk ezt várják el az állampolgárok. Azt várják el az állampolgárok, hogy hatékony, transzparens, felelős és cselekvő közigazgatást működtessünk, és ezért hajlandóak a magyar emberek munkájából és a magyar emberek fizetéséből arra áldozni, hogy a közszférát is meg tudjuk finanszírozni, meg tudja az állam finanszírozni. Azt gondolják, hogy ha ezek a feltételrendszerek beállnak, ez az egyenlet összeáll, akkor hajlandók versenyképes bért adni és ezzel is támogatni azt az állami versenyképességi fordulatot, amin dolgozunk.
Nagyon köszönöm a szót. Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)