BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Akkor folytatnám azzal, higgye el, képviselőtársam, vagy higgyék el fideszes képviselőtársaim és KDNP-s képviselőtársaim, hogy a fél éjszakámat Kósa Lajossal tölteni nem volt valami nagy élmény. (Nacsa Lőrinc: Melyik felét? – Derültség a kormánypárti padsorokban.) És ha már Kósa Lajosnál tartunk és a családoknál, akkor meg kell említenem a hitelcsapdába került családoknál, hogy azért azt ne felejtsük el, amikor Nacsa képviselőtársam a retorikáról beszél, megint meg kell említenem Kósa Lajost. Ugyebár neki köszönhetjük 2010-ben, hogy a magyar családok nagyon-nagyon komoly bajba kerültek, mivel Szijjártó Péterrel elég komolyan bedöntötték a forintot. Nem kellett hozzá sok, csak néhány mondat.Ezt Kósa Lajosnak és Szijjártó Péternek köszönhetjük. Akkor, megmondom őszintén, a magyar családok olyan komoly problémával szembesültek, hogy néhány politikus meg nem gondolt mondatai kapcsán mekkora károkat tudnak okozni. És ha képviselőtársam megengedi, akkor egy nagyon friss hírrel kezdenék, mert nagyon fontos: az elmúlt napok forintgyengülése után egyelőre nem erősödött vissza a magyar fizetőeszköz, 324-nél jár az árfolyam. Közben a dollár kitartóan erősebb szinten ragadt a vezető devizák között az euróval szemben. Emiatt a zöldhasúval szemben fillérekre jártunk attól, hogy új másfél éves mélypontra bukjon 288 forintnál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Kósa Lajos megszólalt, akkor 265 forintot fizettünk egy euróért. Lassan már azt is visszasírjuk, ha 300 forintot kellene egy euróért fizetni, mert azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz-KDNP-kormánynak az a legfontosabb, hogy ezt az árfolyamot fenntartsa, hogy minél gyengébb legyen a forint, és minél többet kelljen fizetni, mondjuk, egy euróért vagy egy dollárért. Ez az egyik legsúlyosabb probléma. Igaz, elhangzott anno fideszes politikusoktól, hogy ha 300 forint fölé megy az euró árfolyama és tartósan így marad, akkor az adott kormánynak le kellene mondania. Hát, tisztelt képviselőtársaim, akkor önök már nyolc éve nem kormányoznának, ha ezt a mondatot, régi mondataikat betartanák.
Ha megnézzük, amikor az adósságcsapdába került családokról beszélünk, hogy hogyan is kell őket kategóriába sorolni, akkor én három kategóriát állítanék fel. Az első kategória, lényegében Z. Kárpát Dániel beszélt róluk, akik már reménytelen helyzetben vannak, a kilakoltatott családok.
(9.40)
Az elmúlt években több tízezer családról beszélhetünk, amelyeknek már esélyük nincsen arra, hogy normális életet élhessenek családjukkal, mert ők mindenüket elveszítették már.
A második kategória azok a családok, amelyek továbbra is hitelcsapdában vannak. Képviselőtársaim, kapaszkodjanak meg, 750 ezer családról beszélünk továbbra is, 750 ezer családról! És ne kezdjék azt mondani, hogy ez nem igaz, mert önök szolgáltatják ezeket az adatokat, és hivatalosan még mindig ennyi család küszködik adósságproblémával.
És a harmadik kategória, amiről most itt a törvénymódosítás szól, az eszközkezelő ügyfelei. Ez 36 ezer ingatlant érint, 36 ezer családról beszélhetünk. Ha a felméréseket megnézzük, hogy ennek az ingatlanállománynak mennyi az értéke, mert nagyon fontos erről is beszélni, mert akkor lehet, hogy jobban meg fogjuk érteni, hogy miről fog szólni ez a törvénymódosítás, egy gazdasági felmérés szerint 480-720 ezer (sic!) milliárd forintról beszélünk. (Nacsa Lőrinc: Ez milyen szám?) Nem mi számoltuk ki, 480-720 milliárd forintról beszélünk, az adósságba került családok ingatlanállománya, Nacsa képviselő úr. Igaz, tudom, a számokkal ön néha problémában van, mert ugyebár, amikor a CSOK-programról beszélünk, akkor is vitába keveredtünk már, hogy a százalékok azok-e, amiket mondunk, vagy sem. (Nacsa Lőrinc: Csárdi képviselő úr, személyes érintettség! Nyomjon gombot!) Képviselő úr, nyomjon már majd gombot, és akkor, mondta az elnök úr, fog szót kapni, és akkor majd lemeccselhetjük egymás között, hogy kinek van igaza.
Amikor én ezt a törvénymódosítást elolvastam, megmondom őszintén, ugyanazt tudom mondani, mint Z. Kárpát Dániel, hogy talán megmozdult önökben valami, és tényleg segíteni kellene az adósokon, legalább ezen a szűk körön is, ezen a 36 ezer családon. Csak mindig azt kell keresnünk, hogy a részletekben fog rejleni az a csapda, amit már az elmúlt nyolc évben tapasztaltunk az önök részéről.
Az, hogy hogyan fogják tudni visszavásárolni ezek a családok ezeket az ingatlanokat, még ha kedvezményeket is kapnak, és többször említette képviselőtársam, hogy tulajdonszerzés zajlik majd Magyarországon… milyen tulajdonszerzésről beszél? Ezek a tulajdonok ezeké a családoké voltak, és valami oknál fogva ezek a családok nem tudták fizetni a hiteleiket, elmaradtak vele, és egy súlyos csapdába kerültek. A saját tulajdonukat újra tulajdonszerzésként emlegeti, hogy visszaszerezhetik. Azóta tudjuk, hogy az elmúlt években a lakáspolitikájuk kapcsán az ingatlanárak olyan mértékben növekedtek meg, elemzések kapcsán itt számolhatunk 50 százalékos ingatlanár-emelkedéssel, 100 százalékossal, de vannak olyan települések, ahol a 120 százalékos ingatlanár-növekedés is megtörtént.
Akkor én kérdéseket fogok feltenni államtitkár úrnak: milyen áron fogják tudni visszaszerezni az ingatlanjaikat? Olyan áron, amikor felépítették, hozzájutottak, vagy olyan áron fogják felértékelni, ami most van, vagy a 2019. január 1-jei állapot szerint, amikor majd ez a törvény életbe lép? Melyiket fogják irányárként kezelni, államtitkár úr? Mert nagyon fontos, nem mindegy, mert akkor a tulajdonszerzés egy jóval magasabb áron fog megtörténni, mint amikor a lakáshoz hozzájutottak ezek a bajba került családok.
Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, mert vannak kimutatások, hogy amúgy ezeknek a családoknak 72 százaléka tudta rendszeresen törleszteni a lakbért, míg 30 százaléka így is mindig késésben volt, és ez a szám is jelzi, hogy lényegében nem oldódott meg ezeknek a családoknak a problémája, bizony hónapról hónapra ugyanabba a csapdába estek bele. Az a 30 százalék is a 36 ezerből folyamatosan hátralékkal küszködött, és lényegében nem igaz az, hogy az elmúlt időszakban meg tudták oldani a problémájukat, és lényegében egy csettintésre majd vissza tudják vásárolni az ingatlanukat.
A másik kérdésem, államtitkár úr, hogy értem azt a kezdeményezést, hogy a közeli hozzátartozók is összedobhatják, visszavásárolhatják ennek a tulajdonnak a jogát. Csak megkérdezem, államtitkár úr: tényleg egy országban élünk? Tényleg erre kell törekednünk, hogy akkor most mindenki szaladjon a mamához, a papához, az unokatestvérhez, mindenkihez, és dobjuk össze, amink van, mindenki, és akkor tényleg így kell ezt a problémát megoldani? Énszerintem nem. Gondolkodjanak már el! Szerintem nem ez a megoldás.
Fogunk módosító indítványokat tenni, és remélem, államtitkár úr, ha a vezérszónokijában azt mondta, hogy mi fontoljuk meg, hogy ezen a 36 ezer családon segíteni tudnánk, akkor önök végre egyszer mutassanak már felénk annyi együttműködést, hogy ha ténylegesen olyan módosító indítványt adunk be, ami pozitív irányba terelné a megoldásokat, akkor támogassák már önök is.
A másik kérdésem, államtitkár úr, hogy ha nem tudják ezeket az ingatlanokat értékesíteni, a bajba jutott családok nem tudják visszavásárolni, még ha az összes rokonság összerakja az összes vagyonát, akkor sem… bár tudjuk, hogy Matolcsy szerint minden állampolgárnak van 10 millió forint megtakarítása. Ha őrá hallgatnánk, akkor lehet, hogy nem is lenne ilyen probléma, hanem gyorsan kinyitnánk a komódot, elővennénk a pénzt, csak hát látszik, hogy ha továbbra is 750 ezer család van komoly hitelválságban, akkor az nem igaz, amit Matolcsy György mond.
A másik az, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozók részére biztosítanák ezeket az ingatlanokat, hogy kibérelhessék, megvehessék. Szolgálati lakásként történő hasznosításnak nevezik ezt a lépésüket. Államtitkár úr, én ezen gondolkodtam, hogy én be tudnék-e egy olyan lakásba költözni, amit mondjuk, egy másik családtól elvettek a bankok, az állam segítségével, a végrehajtók, a rendőrség, a bírói szervezetek segítségével, hogy én be tudnék-e költözni egy ilyen ingatlanba. Én rájöttem, hogy azt kell mondanom, hogy nem. Nem tudnék beköltözni. Igaz, hogy az egyik legnagyobb problémát Magyarországon a lakhatási válság részleteiben az okozza, hogy körülbelül így is 550 ezer ingatlan áll üresen Magyarországon. 550 ezer ingatlan! De akkor is azt mondom, hogy valahol az én értékrendemmel ez nem fér össze. Bár hozzáteszem, az a kérdés is felmerült bennem, hogy a lakásmaffiának mekkora teret fognak biztosítani, hogy mondjuk, ezekhez az ingatlanokhoz hozzájussanak. (Nacsa Lőrinc széttárja a karját.) Képviselő úr, megint olyan gesztusokat tesz, ne tegyen úgy, mintha nem létező problémákat vetnénk fel Magyarországon (Nacsa Lőrinc rázza a fejét.), mintha ez nem történne meg, és hogy ehhez, mondjuk, milyen segítséget adnak önök, hogy ez előfordulhasson Magyarországon.
Ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy arra is kapnak lehetőséget, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonába kerüljenek ezek az ingatlanok. Az elmúlt években egyetlenegy önkormányzat tulajdonába nem került az eszközkezelő által fenntartott ingatlan, bár én tudok olyan önkormányzatokról, amelyek próbáltak erre lépéseket tenni, hogy ebben segítséget kérjenek, hogy ne a lakásmaffia, ne a kilakoltatások történjenek meg Magyarországon, hanem inkább az eszközkezelőtől megvásárolhassa az önkormányzat. Remélem, hogy ez a módosítás ennek köszönhető, hogy végre rájöttek, hogy sokkal jobb, ha az önkormányzat megvásárolja és netán ő is biztosítani tudja, hogy nem idegenek kezébe fog kerülni az az ingatlan, hanem annak a tulajdonába, vagy bérlőként újra vissza tudja majd bérelni az önkormányzattól. Ezt egy pozitív lépésnek tartom, csak lehet, hogy el kellett volna évekkel ezelőtt fogadni azt a módosításunkat, ami erre tett kísérletet, hogy ezeket a problémákat vagy ezeket a visszaéléseket megoldjuk.
Én nagyon szeretném kérni államtitkár urat, hogy egy kicsit többet beszéljen azokról a részletekről, amik nem lettek igazán kibontva, hogy mi nyugodtan mondhassuk majd azt, hogy nem lesz ebben semmiféle csapda, és tényleg csak a hitelkárosultaknak akarunk segíteni.
A másik kérdést szeretném feltenni államtitkár úrnak, hogy ugyebár az adósok sok esetben majdnem teljes mértékben kifizették a lakásaik árát, vagy van olyan, hogy a többszörösét visszafizették, és még mindig komoly tartozásuk van. Egy tetemes összeget már előre kifizettek. Most az államnak újra fizetnek, ugyanazért az ingatlanért, még egyszer.
(9.50)
Jól van ez így, államtitkár úr? Lehet, hogy fognak kedvezményt kapni, elengedik a lakbért, amit eddig kifizettek, 20 százalék kedvezményt adnak, de újra fizetni kell, államtitkár úr, másodjára, harmadjára. Szerintem ez nagyon nincsen rendben. Olyan megoldásokat kell találni, hogy az emberek ne azt érezzék, hogy újra egy bőrt le akarnak róluk húzni, hanem azt, hogy végre tényleg meg akarja a kormány oldani azt a súlyos hitelcsapdát, azt a súlyos hitelproblémát és azt a lakhatási válságot, amibe ő kőkeményen benne van. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)