DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kósa Lajos Úr! Itt ülünk órák óta, zajlik a vita, de ön ebből szerintem semmit nem érzékel, mert folyamatosan a laptopjába van temetkezve, könyököl, gépel, telefonál, egyszerűen nincs itt velünk. Én nem hiszem el tényleg, hogy ön benyújt egy törvényjavaslatot, az egyik benyújtó el sem jön, nem látom itt Szatmáry Kristófot, ön pedig egyszerűen nem figyel ránk. És szeretném hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem mivelünk tiszteletlen, hanem az ország polgáraival. A nevét adta ehhez a szörnyszülötthöz, a nevét adta ehhez a förtelemhez, ahogy a szakszervezetek mondják. Bejön ide az ország házába, amely a magyar állampolgárok adóforintjaiból működik, nevére veszi ezt, és utána, amikor tárgyaljuk, nem néz fel ránk? Hát, én most is nézek önre… (Kósa Lajos felnéz.) Köszönöm! Köszönöm, fantasztikus, tapsoljuk meg Kósa urat, hogy végre (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Éljen! ‑ Taps az MSZP soraiban.), végre felnézett ránk!

Tisztelt Kósa Úr! Ez így nagyon nem lesz rendben. (Derültség az ellenzék soraiban. ‑ Kósa Lajos: Én a fülemmel hallok, nem a szememmel! Végig hallottam, amit elmondtak…! ‑ Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Kósa úr, nem velem vitatkozik…